Múlt hét végén elért minket egy betegség, jobbanmondva a lányokat. Alexa mondjuk már napokkal előtte köhögött, főleg éjszakánként. Vasárnap egész jó időnek tűnt (legalábbis innen fentről a lakásból szép naposnak - ami azonban egy rövid lentlét után bebizonyosodott, hogy ez még igencsak hűvös), így gondoltuk, hogy délután, miután Alexa aludt, lemegyünk a játszótérre végre. Úgyis egész héten előtte esett az eső, rossz idő volt (erről jut eszembe, "Hová mentél tavasz? Mert idén még nem nagyon jártál erre. Csak az zöldellő fákból, bokrokból tudom, hogy keresztül mentél e tályon.). Na, lementünk, még fagyit is kaptak a csajok. Már lent is furcsa volt, hogy Lizy nem olyan intenzitással futkározik, áslákódik, bogarak után kutat mint szokott. Ennek egyik oka lehet ugyan az, hogy felérve a lakásba konstatáltuk, hogy a cipőjében egy jókora nagy mágnesforma lapul. Nem tudom miért nem szólt a kis lüke. Viszont utána itt fölt is folyton mondogatta, hogy fáradt. Na, megfogtam a homlokát, csak ugy tüzelt. 39 fokos láz. Gondoltam egyet, akkor már megmérem Alexának is. Jééé, neki meg 38. Ritkán betegek, de akkor nagyon, egy pár napig. Gyors lázcsillapítás, fürdetés, és hamar el is aludtak. Lizy már 11 körül kelt, és nagyon sírt, de a hangján már akkor is hallatszott, hogy nagyon rekedt. Mondta, hogy nagyon fáj a torka, látszott, hogy alig bír nyelni. Átvittük a mi ágyunkba. Gyorsan készítettem egy jó tömény mentolkristályos párologtatót a szobába, fújtunk Tantum Verde-t, és kapott fájdalom csillapítót. Innentől kezdve elég jól aludt. Aránylag mi is, csak Alexa ugató köhögése hallatszott az éjszaka csendjében néha. Másnap ugye óvoda lemondva, 8-kor mentünk a dokihoz. Nagyon rendes, aranyos doki volt. Mondta először (még szombaton úgy gondoltam) csak Alexát akartam levinni a napok óta tartó köhögés miatt, de a vasárnapra Lizy is lázas lett. Tudom, hogy itt alapból minimum 3 napig betegnek, lázasnak kell lenni (vagy 5-nek is akár), hogy a doki megvizsgálja, és diagnosztizáljon (furi, nem?), de mondtam, egyedül vagyok velük otthon, eleve csak a kettővel együtt tudnék jönni, és Lizyt is nézze már meg akkor, mert ő nagyon érzékeny a fül témára, hamar ráhúzódik a betegség (volt kitől örökölnie). Mindkettőjük tüdejét meghallgatta, megnézte a torkukat, fülüket. Alexa rendben volt, azt mondta ez már felszakadozó köhögés, erre nem tud semmit adni. Lizynek nagyon piros volt a torka, ígyhát elküldött pár szobával arrébb a laborba, hogy vegyenek az újjából vért, és a torkából torokváladékot, majd kérte, hogy üljünk vissza az ő ajtaja elé. Ahogy a laborba megkapta (elektronikusan) az eredményeket, kijött, és mondta, hogy nem bakteriális, hanem valami vírusfertőzést szedtek össze a lányok, így AB-t nem ír, szükség esetén továbbra is lázcsillapítás. Így ugyan bementünk a patikába, de csak C-vitaminért. És mivel ilyen hősiesen viselkedtek a dokinál, előrébb hoztuk az ebédet, és beültünk a MAX-ba enni, amit Lizy csak hamburgerezőnek hív. Ehettek egy-egy gyerek menüt. Majd hazajöttünk, de itthon nagyon döcögősen telt a nap. Azt sem akartam, hogy egész nap mesét nézzenek, de sok mindenhez hosszú távon nem volt kedvük a kis betegeknek.
A hétfő éjjelünk...hát arról jobb nem is beszélni. fél 4-ig semmit nem aludtam. Lizy 11-kor kezdett megint sírni, nem tudott nyelni, torokfájás, stb...pont mint előző éjjel. És tüzelt a homloka. Így ismét párologtatás, lázcsillapító, stb... de utána a bedugult orrától nem tudott aludni, csak forgolódott, dobálta magát az ágyban, és ezáltal én sem aludtam. 3-kor Alexa kelt saját köhögésére. Áthoztam őt is hozzám, de nem tudott visszaaludni. Nekem hirtelen rettenetesen megfájdult a hasam, hányinger kerülgetett, ó, mondom remek....nálam ez szerencsére hamar elmúlt egy WC látogatás után. Így gondoltam egy nagyot, hogy a "reggeli" kakaó-macikávé adagokat előbb megkapják, hátha a meleg tejes ital azt eredményezi, hogy vissza tudunk aludni. még én is ittam egy kakaót, és láss csodát, tényleg "vissza"aludtunk mindannyian fél 8-ig, amikor is követelték az újabb kakaó adagot. Így a keddi napon én magam engedtem nekik, hogy több mesét nézzenek, mert kellett nekem is a kis "pihenés", semmittevés egy ilyen éjszaka után. De azért délután, míg Alexa aludt, Lizyvel sütöttünk egy finom, omlós aprósüteményt. Nagyon szeret segédkezni a konyhában. Ő keverte az egész sütemény tésztát.
A kedd éjjeltől féltem, nehogy ugyan olyan legyen, mint az előző, de szerencsére sokkal jobb volt. Igaz, úgy indítottam, hogy bent aludtam az ő szobájukban (Lizynek francia ágy nagyságú matraca van), így nyugodtabb voltam én is. És alig vártam a szerda délutánt. Ugyanis Jézus mennybemenetele ünnep lévén hosszú hétvégénk van, mert itt az piros betűs ünnep. A pénteket meg kivette Ati apa szabadságnak. Ugyan csak hétfőn ment el reggel, és szerda délután jött, de most, így a két beteg gyerek mellett olyan érzés volt, mint ha több mint egy hetet egyedül lettem volna velük.
Mára már szerencsére jobban vannak, így egy sétát is tettünk a Lidl irányába (céltudatosan, mert hiába itt a bolt alattunk, 2 beteg gyerekkel oda sem nagyon jutottam le). Reménykedem, hogy a hosszú hétvége hátralevő része nyugisan telik, és végre újra ki tudunk mozdulni, ha az időjárás is engedi. Ha nem, akkor majd sokat sütünk, főzünk. A héten készült a fent említett omlós teasütemény, vajkrémmel és eperlekvárral összetapasztva (erről nem készült sajna kép), egy fokhagymás-oregánós bagett tegnap vacsira, és ma pedig pingvin alakú, áfonyapálinkás fehércsoki krémmel töltött bonbonok.
