Csak mert szép....

Tavaly nőnapra kaptam Attilától. Akkor is sok-sok virág volt rajta, aztán ahogy elnyílott, nem is növesztett újakat. Egészen idáig. Most azonban napról napra több van rajta, és még mindíg van rajta bimbó is. Ma épp 7 virágot számoltam rajta (a kép nem ma készült), és még 10 ki nem nyílott bimbót!

AranyMarim, ha olvasol, akkor kimondottan neked szánom ezt a bejegyzést! Tudom hogy szereted a virágokat, köztük az orchideákat is!

Kórházban jártunk

Mint már az előző bejegyzésben írtam, csütörtökre időpontunk volt a NÄL-be immáron mindkét gyerekkel. Lizynek a már szokásosnak mondható féléves kontroll, Alexának most volt először.

Először Lizy volt soron. Hát mondtam hogy alig eszik. Fel kellett sorolnom egy napi étkezése kb miből áll, és hogy mi az amiket szeret enni. Volt súly és hossz mérés, a szerint követi az eddigi hízásgörbéjét, pedig ugye volt közte a hasmenés hányás is. De azt mondta a dokinő, hogy majd (postai úton) felveszi velünk a kontaktot egy dietetikus is. És majd kell valamikor rendelésére menni, és ő megállapítja, hogy kell e valami extra vas, vitamin vagy valami. Vettek tőle 4 kis ampulla vért is, néznek bilirubint, meg szerintem allergiákat ismét, teljes vérképet. És vizeletminta is volt. Ezeknek majd postán jön ki az eredménye. Mint kiderült szív UH-ja már csak 4 éves korában lesz.
Megnézte a torkát, fülét is, mert mondtam éjjel fájlalt az arcán belül valamit. Hát a füle az... :( a jobb fülére ráment kicsit a nátha, de azt mondta nem nyomja a dobhártyát, antibiotikumot nem igényel.

Aztán jött Alexa. Megmérték őt is (igaz kedden volt mérve, de mégis)és mivel reggel volt, és addigra még csak szopizott, így még a keddi értéknél is kevesebbet mértek nála. Lázat is mértek, az nem volt neki. A dokinő végig nyomkodta a hasát, meghallgatta a szívét, neki is megnézte torkát, fülét. A jobb fülére neki is kicsit ráment a nátha. aztán megnézte a csomót a bal füle mögött! NEM nyirokcsomó, mert ahogy én azt laikus fejjel is gondoltam annak közelebb kellett volna legyen a fültőhöz, és mozgatható, puha kellett volna legyen, mindamellett megnyomása fájdalommal jár. Ezt meg jó erősen nyomta a dokinő, de meg se mukkant Alexa, és ráadásul kemény is. Bármi lehet. Figyelni kell folyamatosan, rendszeresen. Nem e nő, vagy pirosodik. Azt mondta lehet zsírcsomó is, vagy csontkinövés vagy bármi! (nemmegnyugtató). Tőle is vettek vért teljes vérképre és glutén allergiára, mert mondtam, hogy "hébe-hóba" ekcémás a keze és a lába. Eredmény majd postán levélben érkezik.
Szóval elindultak a kivizsgálások, a mai napon mégsem lettünk okosabbak!

Végre meggyógyultunk!

Úgy tűnik, hogy végre mindenki egészséges! Remélem hosszú időre elkerülnek most minket a betegségek!
Hétfőn még itthon tartottam Lizyt, hogy inkább teljesen gyógyuljon meg, szerencsére már vasárnap este óta lázmentes volt.

Kedden Alexával 8 hónapos mérésre voltunk hivatalosak. Mivel délutáni időpontot kaptunk, így nekem kellett útra kelnem a két gyerekkel egyedül, mert Ati iskolában volt. Fél 3-ra kellett mennünk. Már 1-kor útnak indultunk, mert Lizy majdnem elaludt mesenézés közben, mert ugye reggel fél 6-kor már kukorékolt. Lizy került a babakocsiba, és Alexát meg mei taiban magamra kötöttem. Aludtak mind a ketten a lefele úton. Szerencsére gyönyörű napsütéses, tavaszias idő volt! Mivel volt még időnk a védőbe menetel előtt, így gyorsan bementem a patikába, és egyéb kisebb üzletekbe ahol dolgom akadt. Majd szép komótosan elsétáltunk a védőnőhöz. Lizy végig aludt. Még ott sem ébredt fel, sőt, mikor már bent a rendelőjében voltunk, és megkezdte Alexa vizsgálatát még azt is végigaludta. Nagyon ki volt ütve!
Alexának először az úgynevezett BOEL tesztet csinálta meg....először egy piros botot kellett a szemével követnie, majd csengettyűket csengetett a füle mögött, különböző "erősségűeket", és abba az irányba kellett néznie, ahol hallja a csengőt. Ez is hibátlan lett, úgyhogy lát és hall is Alexa. Majd következett a mérés. Hát ha Laurára azt mondták annó, hogy kicsi, a maga 6650g-jával 8 hónaposan, akkor Alexa nagyon pici, hisz 5864g-ot mértek. Ami nem elég, hogy önmagában picike, mert a szaggatott vonal alatt van már a görbéje, de még fogyott is a januári méréshez képest, amikor 5966g volt. Szóval úgy tűnik, vele sem ússzuk meg azt, hogy elkezdjük a kivizsgálás sorozatot!
Aztán mikor a fejkörfogatát és a kutacsát ellenőrizte akkor észlelt a füle mögött egy csomócskát. Ő nyirok csomóra gyanakszik, főleg így a betegség sorozat után, de szerintem annak lejjebb kellene legyen. Azt mondta jobb ha azt is megnézi orvos. Mondtam ha már így is úgy is mennünk kell, próbáljon időpontot kérni csütörtökre, amikoris úgyis beutalónk van Lizyvel a szokásos fél éves kontrolljára. Rövid telefonálgatás után el is intézte. Szóval végeztünk is, és indulhattunk haza. Lizy a haza utat is végig aludta, sőt, mikor betoltam az előszobába, még ott is aludt egy órát. Már majdnem 5 óra volt, mikor én keltettem fel. :D
Nap végére jól el is fáradtunk. Már csak játszottunk, mesét néztünk, majd mikor a gyerekek nyugovóra tértek, akkor néztünk egy filmet kikapcsolódás képp!

Unom...

hogy nem tudunk kilábalni ebből a betegség sorozatból! :( Alexa már egész jól kezdett lenni, mikor szombatra Lizy lett teljesen beteg. Folyt a könnye, alig bírta nyitva tartani a szemét, folyt az orra, köhögött....egyszóval ugyan azok a tünetek mint Alexának. Így ő is elkezdte kapni a gyógyszert. Szerencsére úgy tűnik, rajta hamarabb keresztül megy. Ma még itthon tartottam, de holnap már el fogom vinni az óvodába. A héten csütörtökön úgysem fog menni, mert időpontunk van a kórházba reggel 8-ra a spanyol doktornéninkhez. Holnap meg Alexát kell vinni szokásos mérésre.

És akkor két kép a kis betegekről:

Tavaszt akarok!!

Mikor jön már a tavasz? Bár a napokban egyre többet próbál sütni a nap, de még mindig -4 fok van reggel, napközben sem megy +5 fölé. És hogy eddig sosem voltunk betegesek, most viszont egyik betegségből a másikba csöppenünk, hát nagyon nem tetszik. Épp hogy vége lett ennek a fránya hányós-hasmenős vírusnak, a hétvégén Alexának kezdett folyni az orra. Majd köhögni is kezdett. Ezzel egyidőben nekem is kapart a torkom. Mivel nem hogy javult volna neki, hanem rosszabbodott, éjjel alig tudott aludni a köhögés miatt, így kedden látogatásunkat tettük a dokinál. Itt létünk óta most mentünk másodszor dokihoz. Egyszer Lizyvel voltunk már, most Alexával kellett. Igaz ráment a fél délelőttünk, de legalább rendesen megvizsgálták. Doki pirosnak vélte a torkát, de a tüdeje szerencsére tiszta. Csak nagyon rondán köhög. Átküldött a laborba is, ahol megmérték a lázát, vettek torokváladékot, és vért. A levett minták negatívak lettek, így csak köhögés csillapítót írt fel a doki. A receptet nem kaptuk ám készhez. Mondta hogy menjünk a patikába, már ott lesz a recept. Ati a kocsiban maradt Alexával, aki rögtön el is aludt, olyan fáradt volt, én pedig rohantam a patikába. Úgy kell a patikát nálunk elképzelni, hogy jó nagy, nagyon sokmindent lehet recept nélkül venni, és van 4 vagy 5 ablak a receptes gyógyszerekre. De ott csak ki kell kérni, bezacskózzák, rárakják az árát, és lehet menni a pénztárhoz fizetni. Mikor beértem, húztam sorszámot, majd mikor hívtak, akkor csak Alexa személyi számát kellett bemondani, és a nő már tudta is, hogy hogy hívják, milyen gyógyszert írt neki a doki és milyen adagolásban. Az is egy érdekesség itt, hogy ha receptes gyógyszert kell valakinek vennie, akkor mikor először vált gyógyszert, bekerül a rendszerbe, és ha a receptre kiváltott gyógyszereinek az összege valamikor eléri a 900koronás összeget, akkor ahhoz a dátumhoz képest 1 évig ingyenes a gyógyszer neki. A gyerekekre ez együtt vonatkozik, most is elkérték Lizy személyi adatait is, hogy Alexával együtt bekerüljön a rendszerbe.
Na szóval, megkaptam a gyógyszert egy kis zacskóban, de furcsállottam is, hogy nem rak rá árkódot, csak egy kis piros cetlit. Mentem a pénztárhoz. Erre a pénztáros nő azt mondja, ez ingyen van. Én meg csak lestem nagyot, hogy most mi van. Hisz ez volt az első receptre kiváltandó gyógyszer, és mégis ingyen? Hát igen, ez a gyógyszer ingyen volt Alexának. Nem mentem bele a faggatózásba, hogy maga a gyógyszer típusa miatt ingyenes e vagy csak mert Alexa még az egy évet se töltötte be...nem tudom. Nem kérdeztem meg, mert már annyi volt az idő, hogy rohanni kellett Lizyért az oviba. Mindenesetre nagyon meglepődtem!
Szerencsére használ is a gyógyszer, sokkal kevesebbet köhög már. És jókedvű is! Reméljük ennyivel le lesz tudva a betegség sorozat végre!

Attila közben hétfőn megint volt egy állásinterjún! Nagyon remélem, hogy mielőbb válaszolnak! És gondolom sejtitek, hogy mit várnék válaszként! :)

Vírus ami tarolt

Ezt a hetet nem kívánom senkinek! Hátfőn este kezdődött azzal, hogy Alexa szinte egész nap nyűgösködött, de nem tudtuk mire vélni miért. Aztán este fürdetés után kihányta az egész vacsoráját szegény. A lefekvéskor is keveset szopizott, de el is aludt. Mikor bementem én is aludni, akkor inkább magam mellé vettem, hogy tudjam figyelni. Párszor szopizott éjjel (nem is számoltam hányszor), de mindig féltem mikor jön ki. De szerencsére hamar visszaaludt. Azonban hajnalban én is kezdtem nem jól érezni magam, kavargott a gyomrom. Már csak ez hiányzott. Hajnali fél 2 körül én kezdtem hányni. Aztán kornyadozásom közben hallottam, hogy nem sokkal utánam Lizy is rosszul lett, hozzá Ati ment ápolni! Szegény Lizynek élete első ilyen "élménye" volt. Köztes időben próbáltam "pihenni", de úgye közben nem is voltam jól, és még Alexát is figyelgettem. Egyszer épp mikor újabb rosszulléthullám jött, akkor Alexa befosizott. Le a kalappal Ati előtt, ő jött Alexát átöltöztetni. Közben viszont hallottam hogy Lizy is újra ébredt sírva. Így "rohantam" hozzá. Hát a cseppet sem pihentető éjszaka után egy még rosszabb nappal következett. Lizy nem nagyon akart inni, már úgy voltam vele, hogy lassan kórház lesz belőle ha nem akarjuk hogy kiszáradjon. Mindent bevetettünk, hogy valamicskét igyon. Felhívtam a kórházat is, hogy mikor kell bevinni, milyen tünetekre figyeljünk. Azt mondták, ha nincs pisi...na, ezt "jó móka" megfigyelni, ugyanis Lizynél is megkezdődött a hasmenés is. Tanácsolták még, hogy ha kívánja, akkor egyen vizes alapú pálcikás jégkrémet. Jót tesz a hideg a kavargó gyomornak, és "folyadéknak" is megfelel. Szerencsére szívesen meg is ette, és ez volt az első ami benne maradt. Én is nagyon kótyagos voltam, pár darab kekszen és némi folyadékon voltam egész nap. Pedig éreztem hogy már a vesém is fáj, de képtelen voltam többet inni. Alexa volt a legjobban, ő egy kevés ebédet már evett. Ati meg egészen jól volt, hősiesen ápolt minket. Aztán az éjjeltől ismét rettegtem, de szerencsére semmi nem lett, már mindenki jól aludt. Másnap már eszegettünk is keveset. Az egy napos (+ éjszaka) vírusossága -2kg-ot eredményezett. Hát nem egészen így kívántam fogyókúrázni.
Aztán végülis Ati sem úszta meg. Tegnap hajnalban nagyon elkapta ő is. Egész nap feküdt, és wc-re járt hasmenéssel. Brutális hogy tarolt ez a vírus. Ő egész nap fel se tudott szinte állni, és a végén még a víz is kijött belőle. Ő 4kg-ot fogyott egy nap alatt. De mára úgy néz ki jól van végre mindenki (lekopogom). Bár a lakást még nem merjük elhagyni, pedig gyönyörű, napos idő van. Reméljük holnapra mindenki egészen jól lesz, mert egy nagybevásárlást már nem árt megejteni! :)

Egy hétvége, ami gyorsan elrepült

Az egész elmúlt héten semmi igazán említésre méltó nem történt. Csütörtökön azonban, reggel miután az oviból hazaértem, éreztem, hogy szédelgek, és nem vagyok jól. Leültem, hogy iszom egy pohár vizet, de megállás nélkül rosszabbodott az állapot, így annyi erőm még volt, hogy bemenjek a szobába, szóljak Atinak hogy jöjjön ki, mert rosszul vagyok, majd lerogytam, vagyis szabályosan ráájultam a kanapéra. Perceken belül jobban lettem szerencsére, Ati hozott hideg borogatást és vizet inni. Bár az egész délelőttöm szédelgősen telt. Még jó, hogy volt előző napról maradék ebéd, így nem kellett főznöm, nem is lett volna erőm hozzá. Délutánra már egész jól voltam, néha kapott el holmi hányinger, de semmi több baj nem volt. Azért a hét további napjainak egyikében megnyugtatás képp megbizonyosodtam egy teszttel is arról, hogy a tesó babát kizárjam. Igaz esély se sok lett volna rá, de mint tudjuk 100%-os védekezési módszer nincs, magyarul esély mindig van. Azt hiszem negatív tesztnek nem örültem még így soha! :)

Pénteken Attilának nem volt iskola, így előbb tudtunk már Edit barátnőmékhez menni. Szuper délutánt töltöttünk náluk. Gyerekek is, mi is jól elvoltunk. Játszottunk, beszélgettünk, Edit sütött finom pizzát. Csak este, fürdés időre jöttünk haza.
Éjjel viszont valahogy nem aludtak jól a csajok, így mi sem. És reggel persze szokásos időben kukorékoltak már. Ez annyiból volt jó, hogy már 8-kor el tudtam kezdeni a tervem megvalósítását. Ugyanis este mikor Editéknél voltunk, elhatároztam, hogy mivel Bálintnak hétfőn van a szülinapja, de csak hétvégente van itthon, így meglepem a szombati napban egy tortával. Szereti a whiskey-t, így egy whiskeys üveg alakú tortával készültem. 11-re kész is lettem vele. De mielőtt átvittem volna, megebédeltünk, és bedagasztottam egy kakaós csigát. Szóval fél 1 körül átsétáltam a gyönyörű napsütésben a tortával a kezemben. A meglepetés sikerült! Bálint meg is lepődött, és örült is nagyon! Egy kicsit ott maradtam, beszélgettünk, ittunk egy cappucinot, majd jöttem haza, mert sütnöm kellett a kakaós csigákat. Mikor végeztem, akkor gyorsan felfrissítettem magam egy zuhannyal, aztán lassan el is kellett kezdeni a jelmezbe öltözni. 3/4 5-kor indultunk le kocsival, ott találkoztunk Bálintkáékkal. Szerintem szuper jó volt, jó volt találkozni Kingáékkal, Karolinnal, és más emberekkel is. 1/4 8-kor indultunk haza, mert Alexa már nagyon fáradt volt. Így szerencsére hamar el is aludt. De utána Lizy is. Mert aztán még este nekiálltam egy tiramisut is készíteni, mert vasárnapra meg Zsanettékhoz voltunk hivatalosak!
Így reggel ébredés és tízóraizás után összeszedtük magunkat, és indultunk is Zsanett barátnőmékhez! Ismét egy szuper napot töltöttünk ott. Gyerekek élvezték, hogy kint lehetnek a napsütésben az udvaron. Finom ebédet is ettünk, beszélgettünk, szuperül elvoltunk ismét. Vacsi után 7-kor indultunk csak haza. Itthon már csak fürdetni kellett és altatni. És el is telt egy hétvége! De legalább ismét eseménydús volt, és nem csak itthon ülős, punnyadós!

A torta

SOMIT

Így, csupa nagy betűvel! Svédországi Magyar Ifjúsági Találkozón voltunk a hétvégén. Idén ez volt az első ilyen tábor, ami jellegét tekintve most egy önellátó téli tábor volt. Ez annyit tesz, hogy a szállás biztosítva volt, sőt, még szauna is, mindez egy gyönyörű erdei, tóparti környezetben faházakkal. Az étkezésről viszont mindenkinek magának kellett gondoskodnia. Már csütörtökön nekikezdtem a pakolásnak, mert azért nem kis munka 4 embernek 3 napra mindent összepakolni, úgy, hogy még étel, legalábbis alapanyag is legyen, és ebből a 4 emberből egy kicsi, és egy pici! :) Vinnünk kellett kiskádat, babakocsit, pihenőszéket Szaminak, hálózsákokat, kiságyat szintén Szaminak, játékokat, ruhákat 4 emberre, törölközőt (amiből kellett extra is a szaunázáshoz). Szóval volt mit végig gondolni, hogy semmi se maradjon itthon....kedvenc alvó állatka a gyerekeknek, és még sorolhatnám naphosszat. Péntek délelőtt is míg Lizy oviban volt, csak pakoltam-pakoltam és pakoltam. Főzni nem főztem, mert azt találtuk ki, hogy semmi esetre se legyen maradék itthon 3 napra, mert csak megromlik, így pizzát vettünk a boltban, amit megsütöttünk csak.
Miután megebédeltünk, összekészülődtünk, megbizonyosodtunk, hogy vízcsap, villany, és egyéb elektromos dolgok ki vannak mind kapcsolva, útnak indultunk úgy 2 körül. Még egy boltba be kellett ugranom némi ennivalóért, és már róttuk is a csodás utat. Csajok végig aludtak az autóban, de ez direkt így is volt kiszámolva.
Fél 5-kor elsők közt (egészen pontosan másodikként) értünk a tábor helyszínére. De jó, mert így még lehetett válogatni a szobák közt! Az egyik legbelső kis szobát választottuk az emeleten, ami megfelelőnek tűnt számunkra. Szép lassan elkezdett a többi jelentkező is szállingózni, elkezdtek a beszélgetések, valakinek az ivászat is. A lányok kézről kézre jártak folyton. :) Így jutott nekem is némi pihenő, kikapcsolódás. Este szerencsére az elalvással se volt gond náluk, így lent tudtunk maradni mi is beszélgetni, kicsit iszogatni, ismerkedni az új emberekkel, jólérezni magunkat a régi barátokkal. Természetesen bébiőrrel "hallgatóztam" egyfolytában fel, de nem volt gond, aludtak a csajok. Negyed 2-kor tértünk nyugovóra..nagyon nem volt bulizás, csak zenehallgatás, az ivászat mélyebb rejtelmeibe meg nem óhajtottunk belemerülni. Aztán mikor felmentünk, én csak forgolódtam az ágyban, nem tudtam elaludni, pedig elég fáradt voltam már (biztos az új hely miatt). Aztán egyszer csak rákezdtek a zene felhangosítására, a táncra, énekre, ami már szinte üvöltésnek hatott. 3 körül felkelt erre Lizy, és hangosan megkérdezte: "Milyen zenét hallok?" Ati mondta, hogy bulizenét. -"És topognak is?" Nagyon erőteljes táncba kezdtek. Igen, táncolnak, buliznak. -"Mi is lemegyünk bulizni?" :) Hihi...persze, hajnali 3-kor másra sem vágyom, mint lemenni bulizni egy 2,5 éves gyerekkel akkor már erősen illuminált állapotban lévő emberek közé. :) Persze a hangos beszédére Szami is felkelt, aki a szokásával ellentétben alig akart visszaaludni. De valahogy csak sikerült végül mindenkinek nyugovóra térnie. Másnap óramű pontossággal fél 8-kor kelt mindkét gyerek. Lementünk, és nekiálltunk az esti romokat elpakolni, felseperni, felmosni. Majd reggeliztünk, aztán szép lassan szállingózott mindenki a terembe, beszélgettünk, csajok jól eljátszottak. Szami fél 11-kor már újra álmos volt, így letettem aludni. Az ebédet a mi szokásos délidőnkben megcsináltam, és ettünk, majd Lizy is felment 1 körül aludni Atival. Szami addigra ébredt. Így nekem nem jutott idő a sziesztázásra.
Délután Ati kivitte Lizyt sétálni az erdőbe. Tettem egy próbálkozást, hogy Alexát lefektetem, de hiába volt irtó fáradt, nem akart elaludni. 5-től 6-ig Lizynek is holtpont volt, folyton fel akart menni aludni, hogy ő fáradt. De nem engedtem, pont azért, hogy este időben le tudjam rakni. Valahogy kihúztuk az időt, majd Fél 8 körül elkezdtek összeszerelni a zenészek. Merthogy ma hivatalos zenészek voltak, akik szerencsére a zene és a tánc epicentrumát áthelyezték a másik terembe, így nem hallatszott fel annyira a szobánkba. Hát Lizy úgy felélénkült, hogy csuda. Nyoma sem volt a fáradtságnak, örült, hogy bulizhatott. Tombolt, táncolt, bukfencezett, élvezte hogy fent maradhat kicsit. Hát utána nem kellett félni, hogy hajnalban felkel. Olyan jó ízűen aludtak, hogy nyugodt szívvel maradhattunk lent ismét beszélgetni, táncolni, jól érezni magunkat. Sokkal jobb volt az este mint a pénteki. Azt se tudom mikor volt utoljára olyan, hogy Atival táncoltam. Ismét valamikor hajnalban mentünk aludni, de most nekem sem volt gond az alvással. Másnap reggel megint takarítottunk, de most már a szobánkat is, pakolni kellett, indultunk haza. Azaz mivel a barátaink 15km-re laknak a táborhelytől, így hazafele útba ejtettük őket, látogatást tettünk, és csak este fél 7 körül indultunk végleg haza! Szuper hétvége volt!