Nem tűntem el :)

Attila még csak a héten ment először újra dolgozni! Előtte még kihasználtuk az utolsó nyáriszüneti napokat, és a jó időt. Stradon jártunk, meg mindig egy-egy napos programot szerveztünk. Bár múlt héten szombaton mégis ottalvósra sikeredett. :) Barátnőmékhez mentünk, mert rég jártunk náluk. De olyan gyorsan és jól telt az idő, ráadásul gyönyörű időnk volt, hogy kitalálta a házigazda barátunk, hogy grillezzünk. De mindezt este 7-kor. :) Ugyan másnapra vendégeket vártunk, és tudtam hogy még főzni kell, de a hús ki volt olvasztva hozzá, gondoltam az úgyis hamar elkészül, és amúgy is csak fél óra az út autóval, majd reggel időben elindulunk. Szóval maradtunk, grilleztünk, ettünk-ittunk, jót beszélgettünk, és ott aludtunk! :)
Másnap, mint előbb említettem, hozzánk érkeztek vendégek. De ez a nap is szuperül sikerült. Sajnos sétálni nem tudunk elmenni, de még játszóterezni sem, mert esett az az eső, de így is nagyon jót játszottak a gyerkőcök, mi meg jót beszélgettünk.

Hétfőn Alexa megtett 4 lépést egyedül kapaszkodás nélkül. Sajnos azóta sem gyakorolta újra, de olyan ügyes volt! Nagyon jó volt látni!

Lizy szerencsére hamar visszaszokott a nyári szünet után az óvodába, nem volt semmi gond vele.

1 éves státusz

Múlt hét kedden volt Alexának az egy éves státuszvizsgálata. Hát....ő még pöttömebb, mint Lizy volt annó. A percentiles görbe utolsó szaggatott vonala alatt van a súlygörbéje. Lizyjé legalább végig felette volt. :)
A mérés eredménye 6830g és 69,3cm. Megkapta az egy éves oltást is. Éppen csak picit sírt, míg maga a szúrás zajlott, majd meg is nyugodott hamar. Legközelebb csak októberben kell mennünk a védőbe.

Nyaralásunk

Múlt héten nyaralni voltunk. Rövid volt, de annál szuperebb! Idén úgyse jutott volna nagy nyaralás az anyagi keretek miatt. Magyarországra nem tudtunk hazautazni sajnos, így mindig csak 1-1 napra mentünk el strandra, vagy itteni magyar barátokhoz. De adódott a lehetőség, hogy mivel tesómék itt nyaraltak Svédországban a tengerparton egy apartmant bérelve, hogy mi is lemehettünk hozzájuk, és szerdától szombatig velük nyaraltunk egy kicsit. Szuperre sikeredett. :)

Szerdán, ebéd után indultunk útnak az egy órányira lévő tengerparti faluba, Bleketbe. Mivel aznap volt Attila szülinapja, így vittük magunkkal a tortát, hogy majd ott felköszöntjük közösen. Kb 3-kor értünk oda. Szerencsére a lányok aludtak egy keveset az autóban, így a nap hátralevő részét kibírták alvás nélkül. Amint odaértünk, és kipakoltuk az autót, valamint ürdvözöltük egymást, ültünk is vissza az autókba, és indultunk a strandra. Így első nap egy 10 kilóméterre fekvő strandra mentünk ki. Tűző napsütés, gyönyörű homokos part a sziklás vidék tövében. Alig bírtam betelni vele, percről-percre rácsodálkoztam, hogy milyen szép vidék. Csajok egyből mentek is a vízbe, valamint homokozni. Kipróbáltuk a rákászást is. Fogtunk is szép számmal. Két félét is. De csak a garnéla rákot vittük haza, hogy vacsorára elkészítsük. Lehetőségünk nyílt kettesben is sétálni egyet a parton Atival, addig a tesóm szemmel tartotta a két szépségünket. :) Hú de rég is volt ilyen, hogy kettesben sétálhattunk. Kb 6-ig voltunk a parton, majd hazafele útba ejtettünk egy ICA üzletet, és vásároltunk egy két dolgot, ami a grillezéshez szükséges. Ugyanis este, ünnepi vacsiként Ati kitalálta, hogy grillezzünk. Senki nem volt ellene. :) Majd a tortát is elfgyasztottuk, még játszottunk egyet a nyaraló kertjében, végül a gyerekek lefárasztva hamar nyugovóra tértek.
Mi, felnőttek még pókereztünk egyet a konyhában.
Másnap reggel kicsit felhősebb, de meleg időre ébredtünk. Úgy döntöttünk hogy leginkább rákászni megyünk csak ki a közeli strandra gyalog. Azért pár szelet kenyeret vittünk, hogy ha valaki megéhezne, ehessen egy kicsit, de úgy terveztük ebédre hazamegyünk. Ezen a parton azért jobban oda kellett figyelni a gyerekekre, mert magas volt a stég, és Lizy amilyen izgága.... :)
Alexa miután megebédelt, aludt egy jót a babakocsiban szerencsére. Lizynek viszont nagy valószínűséggel nagy élnény volt, hogy még ő maga is fogott rákot, de még tengeri csillagot és csikóhalat is fogtunk. :)
Közben egyre jobban kisütött a nap, és szép idő lett. Tesóm kihozta a profi fényképezőjét, és némi "kiegészítőt" is, és ott a sziklás parton lencsevégre kapta kicsiny családunkat, és külön a lányokat is egy-két profi kép erejéig! :) Remélem jók lettek a képek, ezekre még kicsit várni kell.
Aztán a lányok még úgy döntöttek, hogy bemennének a vízbe is egy kicsit. :) Mivel a levegő jól felmelegedett, így mentek is. Persze a pár szelet kenyér amit vittünk magunkkal elég hamar elfogyott, így azért 4-kor a pocakunk visszahúzott már minket a nyaralóba. A fiúk elmentek vásárolni, mi pedig elkészítettük addig az aznap fogott rákot, és egy salátát. Ismét egy jót grilleztünk. :) Este megint nem kellett egyik gyereket sem altatni. Mi pedig megint tudtunk egyet kártyázni.
A 3. napon nagyon meleg napos időre ébredtünk, szinte égetett a nap. Gyorsan ismét összekészítettük a strand cuccokat, és indultunk is a szomszéd faluba egy ujabb strandra. Útközben megálltunk még egy boltban, és vettünk magunknak ebédre valót, mert úgy döntöttünk, hogy ma mindenképpen maradunk sokáig. Gyönyörű idő volt. És egy gyönyörű homokos tengerparton voltunk, ahol sekély volt a víz, ahova elég sokáig be lehetett menni még gyerekeknek is. Itt fürödtünk is, rákot is gyűjtöttünk hálóval kis garnélákat. Nem volt nehéz dolgunk, mert olyan tiszta volt a víz, hogy le lehetett látni az aljáig. Csajoknak vettünk egy mini csónakot, így abban beljebb tudtuk őket vinni. És mondhatom, nagyon élvezték. Alexa jót aludt kint a babakocsiban a jó tengeri levegőn. Még napozni is volt időm. Szuper volt. A mi családunk kicsit előbb indult haza, mert aznap Ati főzött vacsorára gombalevest és a rákot amit fogtunk sütöttük meg rizzsel, és szósszal. Tesómék kicsit később érkeztek haza.
Aznap este mikor a gyerekek már elcsendesedtek, kockapókereztünk. De mi is időben mentünk aludni, mindenki fáradt volt. Másnap reggel sajnos már pakoltunk össze, és indultunk haza. Végetért a rövid, de annál jobb nyaralásunk. Tesómék is jöttek velünk, így nekik aznapra az volt a program, hogy megnézték Trollhättant, és 3-kor kimentünk a vízesést is megnézni. Estig voltak itt. Szuper nyaralás volt!!

És akkor jöjjön pár kép!

Ünneplés a barátokkal

Most ebben a hónapban sok ünnep torlódott egybe. Rajtam kívül kis családom minden tagjának júliusban van a születésnapja. És még a házassági évfordulónk is ekkor van! :) Kiszemeltünk egy napot, a 23-át, mikor egyben megtartottuk a születésnapokat. Persze külön-külön is járt mindenkinek a maga születése napján a torta, és az ajándék, de gondoltuk, barátokkal együtt is ünnepelnénk egy kicsit. Sajnos nem tudott eljönni mindenki, akit szerettünk volna hogy itt legyen, mert sokan nyaralni vannak még, de így is szép számmal összejöttünk egy kis közös ünneplésre.

Én már előző nap nekiálltam készülődni. Tortát sütöttem, jó nagyot. Majd megfőztem másnapra az ebédet. A vendégeket nem ebédre vártuk főtt étellel, hanem 2-re egy kis svédasztalos eszem-iszomra. Este még begyúrtam a virslis és a sajtkrémes rolónak a tésztáját is, mert annak jó is ha pihen a hűtőben. Este még jutott arra is idő, hogy becsavarjam a hajamat. Csak éppen utána a hajcsavarokkal elég nehezen aludtam...nem volt valami kényelmes, és nem is aludtam jól. Viktor már pénteken megérkezett. Este el is mentek Atival sörözni egyet, én meg barátnőmmel skypoltam.
Másnap reggel 7-kor csörgött az ébresztőm. Úgy ahogy voltam, pizsamában, csavarókkal a fejemben, megfőztem a kis kávémat, majd nekiálltam begyúrni a békebeli vajaskifli tésztáját, rögtön dupla adagot. Majd elkészítettem a sajtkrémes roló töltelékét, aztán állhattam is neki a sajtos és virslis rolókat feltekergetni, sütni, és a kifliket is. közben folyton mosogattam, rendet tettem, mert tudtam, hogy kb akkor fogok végezni mire jönnek a vendégek. Zsanették előbb jöttek, velük ebédeltünk egy kis spagettit...persze én azt is csak állva bekaptam egy pár falatot, mert folyamatosan sütöttem...meg ugye a kifliket elő is kell főzni. Végül az utolsó tepsi kifli megsütését, azaz felügyeletét rábíztam Zsanettre, hogy végre eljuthassak a fürdőbe egy gyors zuhanyra, és a hajcsavarók kiszedésére. Hip hopp nőt varázsoltam magamból a pizsamás háziasszony helyett, és frissen, üdén, illatosan (hajcsavarók nélkül) vártam, hogy érkezzenek a vendégek. Szuper napunk volt, jókat beszélgettünk, csajok, és Ati is szép ajándékokat kaptak a barátoktól is, jókat ettünk. Összegezve: volt békebeli vajas kifli, virslis roló, sajtkrémes roló, szalámi, kolbász, sonka, és különböző camambert sajtok. Italok, és végül az óriás torta túrós-mascarponés krémmel. Mindenkinek nagyon ízlett minden, szinte minden el is fogyott! Az utolsó vendégek 8 után mentek haza. Akkor már csak egy gyors fürdetés volt, és mentek a csajok aludni, én meg kezdtem a "romeltakarítást"! :)

5 éve

Pénteken volt az 5 éves házassági évfordulónk! 5 éve boldog házasságban élünk Atival! Még mindig szeretettel, örömmel gondolok 2006.07.22-ére, amikor egybekötöttük az életünket!

Alexa 1 éves lett!

Hát ismét nagyon hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elrepül egy év!

Mint Laura születése után, úgy Alexandra születése után is megírtam frissen a szüléstörténetet!
Álljon most ez is itt nektek, olvassátok szeretettel. Számomra gyönyörű emlék!

2010.07.19-én:

Hajnali 4-kor kezdődtek a fájások. Úgy 10 percesek. Aztán lettek 5 percesek is. És ezt éreztem, hogy ezek már bizony azok a fájások, amik nem fognak elmúlni. Pihenni nem tudtam, izgatott voltam, de vártunk. 7 kor elkezdődött a barnás-véres folyás, a nyákdugó elfolyósodása. 8 után felhívtam a kórházat, minden esetben be kell telefonálni, itt Svédországban ez a rendszer. Kérdezték hányadik gyerek, miket érzek... Rám bízták mikor menjek be, mondták azért stabil 5 percesek jó ha vannak. De mondta a szülésznő, hogy sokkal jobb itthon vajúdni, egyek, igyak, zuhanyozzak, sétáljak, pihenjek, ami jól esik.

Próbáltam enni, de aztán hányingerem lett... Nagywc-zni is folyton jártam, tisztult a szervezetem. Mindeközben volt, hogy 5 perceseim voltak, de volt, hogy 15-20... a köztes időben próbáltam behunyni a szemem és pihenni amennyit csak lehet. Délután 3-kor mondtam azt Atinak, hogy 3 és 5 percesek közt vannak a fájások, zuhanyzok, és menjünk. Hát összeszedtük magunkat, előhozta a garázsból a kocsit, ekkor kb fél 4 lehetett már. És még jó hogy a nagy hídon mentünk, és nem a belvárosnak, mert ha a városban kifogtunk volna egy hídnyitást a hajók miatt, akkor nem értünk volna be időben. Ati leparkolt (kicsivel 4 előtt) a szülészet parkolójában. Útközben stabil 3 percesek voltak már a fájások, ami egy-egy fájás 1 percig tartott. Kiszálltam, épp jött egy fájás, elvánszorogtam a csomagtartóba kapaszkodva, és abban a pillanatban éreztem hogy elönt a magzatvíz. Hát az a pár méteres séta a recepcióig nem volt kellemes. Ott elmondtam, hogy 3 percesek lettek a fájások, és ahogy jöttem befele a víz is elfolyt.

A szülésznő bekísért a vizsgálóba (ekkor volt 4 óra) UH-t akartak csinálni, előtte adott hálós bugyit, betétet... De már alig bírtam bemenni a wc-re, mert olyan stabil 1 perceseim lettek, hogy alig akartam elhinni. Mikor kivánszorogtam a wc-ről, akkor mondta, hogy itt már nem lesz semmi vizsgálat, keres egy üres szülőszobát (már egy mondatot nem tudtam fájás nélkül végigmondani). Adott hálóinget is, elfoglaltuk a szobát, bekapcsolta a monitort, közben elkezdett előpakolni is mindent, ami kell a szülés során neki. Mondta, hogy megvizsgálna, megnézi, mennyire vagyok nyitva.... 6-7cm (ez volt 16:20-kor). Majd azt mondta, hogy felhelyez a katéterrel egy kis szondát a baba fejéhez, hogy közvetlen kapcsolatban legyen vele.....eközben már kaptam gázt (szívni), mint fájdalomcsillapítót..... Ez jól esett, bár így is intenzív volt minden egyes fájás. Közben akart "tappancsokat" is a hasamra rakni, de addig jutott el, hogy a gumit a derekam alatt átfűzte, ekkor szóltam (16:25), hogy nyomnom kell. A gépbe még az adataimat se sikerült beírnia, a nevemből is annyit, hogy Teodóra.

Ati nem akart hinni a fülének, visszakérdezett a szülésznőhoz fordulva, hogy akkor most jön a baba? Ő meg mondta, hogy igen... Így a fényképezőt sem volt ideje Atinak elővenni, mert a kezemet fogta. Első tolófájásnál még "visszatartotta" a szülésznő a babát, hogy sikerüljön a gátvédelem (sikerült is). Majd 3. tolófájásra kint is volt a feje (az nagyon fájt mikor a vállait beforgatta, de onnantól megszűnt a fájdalom). 16:33-kor felsírt (nagy meglepetésünkre, hiszen nem tudtuk a nemét, de fiút éreztem) Alexandra.

Intenzív, de gyors, és csodálatos szülés volt. Majd kaptam egy szurit, hogy a lepény hamarabb leváljon. De Alexa végig ott volt a kezemben, tiszta magzatmázasan, nagyon hamar megnyugodott, és szopizott is. Végig rajtam volt... Alig bírtuk felfogni, hogy ilyen gyorsan ment az egész. Kijött a lepény is, aztán kaptam 3 öltést, de belül...a méhszájnál kellett varrni. Majd otthagytak minket 2 óra hosszat hármasban, magzatmázasan, csak betakargatva, ekkor telefonáltunk, sms-eztünk. Alexa meg végig szopizott és rajtam pihent. Majd kérdezték, hogy előbb enni akarok, vagy zuhizni... Mondtam a zuhi jól esne, mert nagyon kellett már pisilnem is... Ati kijött velem, mert Lizynél ekkor volt, hogy elájultam. De most semmi ilyen nem történt. Lezuhanyoztam, és mentem is vissza felfrissülve, cseppet sem voltam fáradt.

Alexa még mindig mázasan betakarva pihent mellettünk, közben megkaptuk a szendvicset, almapezsgőt, én kakaót, Ati kávét kért. És a tálcán zászló, virág, és egy ajándék CD babanyugtató komolyzenével. Majd miután ettünk, megmérték Alexát. 3045g és 47cm. A hőmérséklete viszont visszaesett 36.1-re a meleg takarók ellenére is, így még rajtam kellett csupaszon maradnia ("Bőr a bőrrel" kontaktust alkalmazva), és csak betakartak minket. Majd egy fél óra múlva újra mérték, akkor már jó volt, így felöltöztették. Úgy mázasan... (azóta se volt fürdetve, majd ma először, de a mázat szépen beszívta a bőre). Végül átmehettünk a babás részlegre. 8-körül. És pont 8-tól volt a vacsi, így még ott is ehettem egy kicsit!

A kórházi napok jól teltek. Nem is kellett hosszan maradni. Hétfőn született Alexandra délután fél 5-kor, és szerdán délben már jöhettünk is haza. A kórházi ellátás remek volt, de ezt már előző kislányom születésénél is tapasztaltam, ő is itt született Svédországban. Napi hatszori étkezést biztosítanak, ebből kétszer meleg étel van. A babák végig a szülők mellett lehetnek. Igen, szülők, mert az apuka is bent lehet végig. Mondjuk, ha bent akar aludni, akkor neki extra díj van, de ha hazamegy, akkor is reggel 9-től este 10-ig bent lehet. Más látogató az apukán és a nagyobb testvéren kívül nem is jöhet be. A szülés ingyenes, a kórházi napokért kell napi 80 koronát fizetni, de ebben benne foglaltatik a 6 étkezés, valamint az, hogy semmit nem kell magunkkal bevinni, se hálóinget, se betétet, hálós bugyit, se pelenkát a gyerkőcnek, semmit, mindent a kórház biztosít!

Ismét csodálatos élmény maradt bennem a szüléssel kapcsolatban!

Hát ez volt akkor, 1 éve! ma pedig már egy örökmozgó vidám, mindig jókedvű csajszi lett belőle. Egyenlőre még fogatlan. Pontos méreteket nem tudok, majd 2.-án megyünk mérésre.

Ebédre finom húslevest készítettem, mert abból Alexa is e

hetett, jó nagy adagot be is burkolt! Majd jött a torta. Először csak nagyon óvatosan érintette meg, de a végén nem győztem lemosdatni! Ajándékba egy sapit kapott, valamint egy babát, aminek láthatólag örül...és folyton mondja, hogy baba. :) A nővére is készített neki ajándékot. Én kivágtam papírból egy lufit, és ő azt szépen kifestette. Megha

tó volt, ahogy készült ő is, és egész nap patyulgatta a húgát, és többször elmondta hogy Boldog Szülinapot!

Szuper napunk volt!

És akkor jöjjön egy akkor és most fénykép!

Vízesés napok

Ez egy 3 napos rendezvénysorozat itt Trollhättanban, ahol lakunk. :) Július közepén van mindig egy hétvégén, péntek, szombat, vasárnap.. Kirakodó vásárral, zenével, programokkal, cirkusz sátorral, körhintával...sok-sok búcsús dologgal. És ilyenkor délben, 2-kor, 4-kor, 6-kor, 8-kor és este 11-kor is megnyitják a vízesést lent a folyónál a gátakból. Már nagyon vártuk, jó kis kikapcsolódásnak gondoltuk, családi programnak. Pénteken ebéd után le is mentem a csajokkal. Az volt az első (amit már napokkal előtte is emlegetett), hogy Lizy észrevette a "repülős lufit", azaz a héliumos forma lufikat. És kérte hogy vegyünk egyet. Szóval más sétánk elején birtokunkba került egy óriási pillangó lufi. :) Tesó akkor még aludt, így neki nem vettem. Körbesétáltunk, nézelődtünk. Én nagyon szeretek vásárban, bazárban nézelődni. Közben jó nagyot sétál is az ember. Sajna felülről is elkapott minket a "vízesés", azaz az esővíz 2-szer is, de csak kicsit, nem volt vészes. Már Lizyékkel is megnéztem a 2 órási vízesést, nagyon szép volt. Később, munka után Ati is csatlakozott hozzánk. Mikor Alexa felébredt a babakocsiban, meglátta a pillangós lufit, és rögtön nyúlt volna érte, így esett a nagy eset, hogy vettünk neki is egyet, egy szép hercegnőt, amit Lizy választott neki. Még Attilával is körbejártuk egyszer a terepet, nézelődtünk. Hát Lizy jól lefáradt... :) Nem volt délutáni alvása. Így a kocsiban, a kb 5 perces utat hazáig úgy kellett megtenni, hogy vagy 20-szor elmondtam neki, hogy ne aludjon el. Otthon gyorsan vacsi volt, majd fürdés, és végre időbe ágyba került mindkét gyerek.
Másnapra vártuk Zsanettéket. 11 körül meg is érkeztek. Amint megjöttek, terítettünk, ebédeltünk, hogy minél korábban indulhassunk le megint a vásárba és vízesést nézni. Szerencsére aznap gyönyörű, napos időnk volt. Ebből kifolyólag nagy is volt a tömeg, így nem maradtunk olyan sokáig. Meg Zsanettéknak időre is kellett menniük haza. De vacsi után úgy döntöttünk Lizyvel, hogy mi bizony még kettecskén lenézünk azért a városba egy séta erejéig. Délután nem mozogta ki magát, mert a tömeg miatt a babakocsiban ült, most viszont gyalog mentünk le, és sétáltuk körbe a terepet. Természetesen a vattacukor most így vacsora után kijárt nekünk. :)
Vasárnap megint felülről sikerült a vízesés, nagyon rossz idő lett, nem voltunk lent sokat, és más sem, most aztán nem kellett félni, hogy a tömeg összetapos minket, mert nem volt tömeg. De azért szupi hétévége volt összességében. Bár az időjárás tényleg lehetett volna kedvezőbb.
És visszagondolva, tavaly ilyenkor (szombaton) jött ki anyu, "váltva" Csutit, hogy legyen ki vigyázzon Lizyre ha be kell menni a kórházba szülni! :) És akkor még mit se sejthettünk, mikor 18-án (ami akkor épp vasárnapra, a vízesés utolsó napjára esett) lent sétáltunk a vásárban, én óriási pocakkal, hogy másnap, már a karomban tarthatom a kicsi lányunkat! :)

Igen, elszaladt egy év! Holnap lesz 1 éves Alexa! Na, de erről majd holnap mesélek! :)

És ha már az 'esés' szó benne van a címben is..... a telefonom is esett..nem kicsit. Így aztán teljesen használhatatlanná vált sajnos... :( Számom változatlanul él, van egy régi kis telefon, amit be tudtam most üzemelni!

Oviszünet

Ma kezdődött a szünet Lizynek az óvodában. :) Legközelebb csak augusztus közepén megy csak. 8-ától újra lenne ovi, de mivel Atinak is jövő héttől szabija van, és augusztus közepéig itthon lesz velünk, így úgy döntöttünk, hogy Lizy is itthon lesz velünk, hadd legyen kicsit hosszabb szünete.
Ha már egyszer nem tudtunk nyaralásként hazalátogatni Magyarországra, így itt próbáljuk majd meg különböző programokkal színesíteni a nyarunkat. Reméljük az időjárás is nekünk fog kedvezni, és legalább olyan jó idő lesz, mint ma volt! Ma pl már rögtön ebéd után indultunk is sétálni...Lizy ugyanis most már nem alszik délután. :) Alexa meg 11-ig aludt, így gondoltam, ha elálmosodik, akkor a babakocsiban úgyis nyugodtan aludhat. Nem mentünk üres kézzel, vittünk kisvödröt, meg tálkát, ugyanis itt a környékünkön az erdőben rengeteg málnatő van, és már elkezdett érni is. Lizy meg nagyon szereti a málnát. Ha teheti, édesség helyett is azt eszik, akár fagyosan is. :) Így 1-kor indultunk málnát gyűjteni. Végül még sok-sok erdei szamócát is találtunk, és nem csak málnát. Én nagy naívan úgy gondoltam, hogy teszek el a fagyasztóba is, de hát az már kint, a természet lágy ölén elfogyott mind. Vittünk ki vizet egy palackban, így meg is tudtuk mosni, és szépen elcsemegézte Lizy. Egy párat azért Alexa is megkóstolt. Közben utba ejtettük apa munkahelyét, így kicsit ő is lejött hozzánk, és Lizyt is felvitte, hogy megnézhesse az irodát. Hazafelé még megálltunk itt a közeli játszótéren, és egészen fél 5-ig lent is maradtunk. Találkoztunk kedves ismerősökkel is, a gyerkőcök jól eljátszottak, mi meg tudtunk beszélgetni is.
Szuper kis nap volt. Gyerekek jól elfáradtak!

3 év

Hihetetlen milyen hamar elment ez a 3 év! Tegnap ünnepeltük Laura 3. születésnapját! :) Egész nap nosztalgiázós hangulatban voltam...még mindig teljesen frissen él bennem minden élmény ezzel a nappal kapcsolatban.

Akkor, mikor kijöttünk a kórházból megírtam a szüléstörténetet is.... hát most idemásolom nektek! :)
Az egész ugye már 6-án kezdődött. De Lizy csak 7-én hajnalban bújt ki!

Hát a szülés milyen volt....őszintén megmondom, nehéz... és elég hosszú volt (bár azt mondják, hogy mivel első gyerek, ahhoz képest nem is volt olyan hosszú). De így utólag azt tudom mondani, hogy megérte.... minden fájdalmat kárpótol ez a kis szuszogó "csomagocska" aki itt alszik most mellettem. és tényleg úgy van, hogy ahogy kijött, már nem is éreztem a fájdalmat...minden megszűnt.
Végülis röviden..... vasárnap reggel már elment a nyákdugó (aminek annyira nem tulajdonítottam jelentőséget, mert van akinek napokkal előtte elmegy). Aztán 1-kor, mikor elfeküdtem TV-zni abban a pillanatban éreztem a hasamban a pukkanást... na, ez nagyon furcsa érzés. Szóval elfolyott a magzatvíz. 2-re mentünk a kórházba, de akkor még nem voltak igazán fájások. Ezzel még haza akartak küldeni, mondván, hogy úgyis ebben a városban lakunk. De mikor mondtuk, hogy nincs autónk, akkor inkább megengedték, hogy maradjunk.A fájások inkább csak délután 4-5 körül kezdődtek. de nem voltak elég erősek, és még csak 5 percesek voltak. 5-kor még vacsorát is kaptam... elég sokáig így ment ez....róttuk a köröket a folyosón Atival, fájásokkor leültem... Aztán vissza a szobába. Valamikor este úgy döntött a bába, hogy ad oxitocin infúziót, hogy kicsit erősítse a fájásokat. Aztán tényleg jöttek. Először gázt szívtam, de nem esett jól, mert bekómáltam tőle, meg szédültem (aztán rájöttek, hogy csak lejjebb kellene venni a koncentrációját a gáznak). Meg mondta a bába, hogy próbáljam csak, azt mondta csak az első szívásnál ilyen durva! De nem mertem, mert rosszul éreztem magam tőle, és szédültem, és nem tudtam koncentrálni! Sőt...sikerült a vacsorát is kihánynom. Fájások alatt már volt, hogy sírtam, hogy nem bírom. Az volt a legrosszabb, hogy nagyon elhúzódott, és már nagyon fáradt voltam. Mondtam a nővérnek, adjon valami más érzéstelenítőt... azt mondta mielőtt az EDA-t választanánk, van még egy lehetőség...helyi érzéstelenítés. Beleegyeztem! (bár kicsit csalódtam magamban, mondtam is Atinak, hogy én nem így akartam...érzéstelenítés nélkül akartam végig csinálni) Aztán végülis kaptam egy helyi érzéstelenítést, amit bentre a méhszájhoz adnak egy szurit..azaz négyet! Az már jobban hatott...de a mellé is szívtam a gázt, akkor már nem szédültem tőle. Érzéstelenítő előtt mikor vizsgált a bába, akkor még csak 1 újnyira voltam tágulva. Szerencsére az érzéstelenítőtől hamar tágultam. (Amúgy csak mikor az érzéstelenítőt beadták, akkor jött doki, amúgy csak 3 bába volt). És tök jó volt, aznap bent volt egy magyar bába is (csak épp máshol vezetett szülést, de bejött hozzánk is ) Mikor beadták az érzéstelenítőt (előző vizsgálathoz képest 2 órával később 5 cm-nél tartottunk. Csak babóka nagyon fent volt...így hiába tágultam. Fel kellett állnom, hogy a gravitációval segítsük...(nem esett jól állni, de muszáj volt) sokat segített, hogy Ati bent volt velem! Törölte a homlokom, nyújtotta a gázmaszkot mikor az kellett, inni adott...bíztatott. Ahhoz képest, hogy amúgy nem bírja a vért, teljes mértékig helyt állt bent...Mikor az érzéstelenítés után egy órával bejött a bába, megvizsgált, és közölte, hogy jó híre van, mert teljesen kinyíltam, eltűnt a méhszáj....csak még fent van a babó, úgyhogy ha bírom, akkor álljak még. Kaptam kapaszkodó keretet is...abba fájások alatt kapaszkodtam, és felhúztam a térdeimet amennyire tudtam. az volt a legrosszabb, hogy egyfolytában úgy éreztem, mintha kakilnom kéne.... A bába elkezdett előkészíteni mindent.... aztán egyszer csak szóltam neki, hogy most ha fájás jön, nyomnom kell....azt mondta másszak az ágyra, megnézi, hogy állunk. Felmásztam, de a támlát majdnem teljesen ülőre kértem.... kitámasztotta a lábamat, és kaptam kapaszkodókat. Mondta, hogy akkor most ha lehet már ne a maszkba lélegezzek, hanem 1 fájásra 3-szor nyomjak.... Aztán mondta hogy már látja a baba sötét haját.... de még 2 cm-vel feljebb van mint kéne.... behívott még egy bábát, azt mondta abban fog segíteni, hogy az alkarjával nyomja lefele a hasamat, hogy ezzel segítse a babót... és utána minden fájásra 3-szor kellett nyomnom....egyfolytában bíztattak...Ati is,....velem együtt nyomott... fogta a kezem. Aztán ahhoz képest, hogy nem bírja a vért, megnézte a babót, ahogy jön ki.... Aztán mikor már teljesen a gátnál volt, akkor mondták nekem is nyugodtan nyúljak oda, érezzem, hogy ott a feje teteje...ez erőt adott.... amúgy a gát az nagyon égett akkor... Hát egy olyan 5 fájásra lett meg a feje....ezt már én is láttam... aztán mondták, hogy most csak sóhajtsam el a fájást, és kicsusszant a kis teste.Hajnali fél 5-kor! Rámrakták! Hát, Ati is és én is elkezdtünk sírni!! Végre megtudtuk, hogy kislány.... Ati annyira örült neki, mondta hogy tök ilyennek álmodta meg előtte egy pár nappal, csak azt hitte kopasz lesz! Olyan furcsa volt a kis síkos testet fogni! Ott a hasamon hagyva letörölgették kicsit a magzatmázat, és a vért, majd hoztak rá meleg takarót. A lepény nem akart leválni...először próbálta kihúzni, de az fájt....aztán emlte az oxitocint, meg adott egy helyi szurit is még....De így is még vagy fél óra volt mire kijött..... A köldökzsinórt Ati nem merte elvágni...meg szerintem addigra a könnytől nem is látott....de én elvágtam! Ja, amúgy gátvédelemmel szültem...az jólesett, hogy tartotta oda a forróvizes rongyot.... aztán mondta hogy picit ölteni kell....kívül semmit..csak a nagyajkakon belül, mert a kisasszony a kezét az álla alá rakva jött ki!! De ebből már csak a törléseket éreztem, hogy kellemetlen, de amúgy maga a varrás nem fájt, kaptam valami hűsítő zselét! Aztán Laurát le sem mosták, el sem vették tőlem, le sem mérték...otthagytak miket 2 órát 3-asban, mondták, hogy lehet telefonálni. Szóval haza tudtunk telefonálni, hogy lány lett, de a méreteit nem tudtuk. Aztán 2 óra elteltével hozták nekünk a reggelit....Atinak két szendvicset, meg nekem is...Atinak kávét, nekem kakaót (ezt megkérdezték mi legyen) és pezsgős pohárban almalevet. Mindezt babarózsaszín szalvétával.... amíg mi ettünk, addig ott mellettünk lemérték 2785g és 46 cm. De nem fürdették meg. Egész hétfőn nem volt szabad még fürdetni!! Olyan furcsa... szóval a vér is rá volt száradva a hajára....Aztán reggeli után Laurát elvitték a nővérek addig magukhoz, mig Ati elkisért zuhanyozni! milyen jó is volt, hogy elkísért.... (minden elismerésem az övé, mert azért ott láthatott vért elég sokat). Lezuhiztunk, felöltöztem, de addig még ruhástul egy kicsit a wc-re ültem, mert szédülni kezdtem. Utána csak arra emlékszem, hogy magamhoz térek, ajtó nyitva, és Ati kiabál ki a nővéreknek hogy "Help"....azt mondta elájultam, de olyan hirtelen, hogy meg sem bírt tartani, kicsit hátravágódott a fejem ott a wc-nél.... a nővérek hozták az ágyamat, és úgy vittek vissza a szobába. Ott még fél órát voltunk, aztán tolókocsiba ültettek, Laurát a kezembe adták, és átmentünk a "BB" részlegre. Itt voltunk szerdáig. Szerdán délelőtt még volt Manónak csípőultrahang, megnézte gyerekdoki, aki mindent rendben talált..... és így szerdán 1-kor hazajöhettünk. Amúgy bent a nővérek nagyon sokat segítettek....a szoptatásban, és minden egyébben lehetett kérdésünk. Viszont a babák egész nap az anyukával vannak....nem lehetett leadni! Még zuhanyzásnál és wc-zésnél sem..... a wc-is és a zuhany is úgy volt kialakítva, hogy a baba kis műanyag gurulós ágyával beférjen.... de mondjuk zuhanyozni meg akkor zuhanyoztam mikor Ati bejött, és addig vigyázott rá!
Szóval összességében nagyon jó élmény volt! És ami még érdekesebb, Attila mindenkinek nagy lelkesedéssel meséli, hogy mennyire jó volt, hogy ezt nem hagyta ki!! És azt mondta, hogy minden elismerése a nőké!! Haza 2665g-al jöttünk. De pénteken vissza kellett menni egy ellenőrzésre, akkor már 2858g volt (azaz túllépte a születési súlyát). És pénteken már a köldökcsonk is leesett!!
Hát röviden ennyi a történetünk (ami ugye nem is olyan rövid )!

Tegnap reggel szokásos módon elment az oviba, ott is ünnepeltek. Jégkrémet kellett vinni. É s kapott ajándékba egy képet, amire meg van írva, hogy 3. születésnapja alkalmából, és be is van keretezve.
Aztán itthon már sok felfújt lufi várta, valamint az előre "megrendelt" ebéd, krumplipüré és rántott csirkemell. Tortázás és köszöntés csak 5 után volt, mikor Ati is hazaért a munkából! Szupi nap volt!
És akkor most jöjjön egy akkor-és most fénykép! :)

Nosztalgia!

Ma nosztalgiás napom van. 3 évvel ezelőtt ilyenkor már a kórházban voltunk. :) Délután 1-kor ment el a magzatvíz. Igaz Lizy csak 7-én született meg, de már ez a nap is izgalommal teli volt.

Most meg készül a tortája! Rózsaszín barbie-s torta lesz! :)

Egyre több

Egyre több az elmaradásom, régen írtam már! :) De nem is csak ezért választottam ezt a címet. Hanem, hogy leírjam, hogy egyre több mindent csinál, és mond Alexa. :) Olyan kis édes! Amúgy számomra is hihetetlen, hogy lassan betölti az 1 évet! Nagyon elröpült ez az idő. Mostanában mindenhol feláll, és kapaszkodva végig meg szekrények, és egyéb bútorok mellett is. Sőt, fogni kell mind a két kezét, és szinte szalad. Próbáltuk már, hogy elengedjük az egyik kezét, de akkor abban a pillanatban megtorpan, nem megy tovább, még nem érzi a biztonságot.
Egyre több mindent mond már.. lámpa, baba, aja (anya), Laala (Laura), labda, hápháp (kacsa), apát néha mondja, ott, mama, tete (telefon). Olyan kis édes. Esténként fürdés előtt ráül a bilire, és bele is pisil. Ok, valószínű még nem tudatos, de próbálkozunk. Foga még mindig nincs egy se. Éjjel jól alszik, általában egyszer ébred csak. Mosolygós, vidám, bár az idegenektől van hogy elkezd sírni! Nagyon érzékeny lelkű. Imádjuk őt is, mint Lizyt!

Elmúlt hét!

Kedd reggelre Alexa tiszta kiütés lett. Először azt hittük bárányhimlő. De végül gyanús lett, hogy nem kezd el hólyagosodni, és ugye a láz is volt előző 2 napban, így felmerült, hogy a 3 napos láz nevű vírusról van szó.
Kedd este érkeztek apuék. Rengeteg mindent hoztak. Alig győztem még este elpakolni. Másnap azonban már indultak is vissza, mert visszfuvarjuk volt Németországból. Ám fél 1-kor indultak csak el innen, de már fél 3-kor jött az sms, hogy a héten még találkozunk. :) Vicces, hogy még szinte el se ment innen, és már kapta a következő fuvart.
Csütörtökön levittem azért Alexát a dokihoz, de csak beigazolódott az amit sejtettem, hogy a 3 napos láz nevű vírusa van. teendő nincs vele.
Péntekben programunk nem volt, csak délután a mosásom. A szombat is csak itthon csücsülős volt, meg főzöcskéztem. Másnapra, vasárnapra vártuk apuékat. És ezúttal tudtuk, hogy a fuvaroz társa nem ér rá jönni, és így a másik nagypapi jön vele. :) Vasárnap délutánra vártuk őket, de már reggel fél 7-kor jött az sms, hogy már ebédet is kérnek, mert 11 körül érkeznek. :) Gyorsan felkeltem, és nekiálltam főzni...mert 3-unknak elég lett volna az előző napi maradék, de 5 embernek már nem. Szóval délelőtt már ide is értek. Ismét hoztak ezt-azt. Megebédeltünk, és a délutáni csendespihenő után indultunk egyet sétálni a kacsás szigetre. Szép időnk volt! A gyerekek élvezték, hogy mindkét nagypapi itt volt.
Másnap ebéd után Ati munkahelyéhez sétáltunk el velük, majd onnan még a városba mentünk le, a sétálóutcán voltunk, Lizy játszóterezett, szupi volt.
Kedden szintén a városban sétáltunk, de a folyóparton, ahol a vízesést szokták megnyitni, azt a környéket néztük végig. Miután hazaértünk, akkor grilleztünk vacsira. Szerdán a város ellenkező irányában tettünk egy nagy sétát, közben 2 boltba is betértünk venni ezt-azt. Mikor hazaértünk, Ati még elment horgászni egyet apuval. :) És csak csütörtökön reggel indultak vissza innen! Szuperül éreztük magunkat, és szerintem ők is! És a gyerekek meg nagyon boldogok voltak, hogy ennyit itt voltak.
És elhiszitek ha azt írom, hogy épp csak elmentek reggel, délután jött az sms, hogy apuval jövő héten ujra találkozunk? Pedig így van! :) Ismét fuvarba jön! Hurrá!!!

Elmardásaim

Hú, már nem is kevéssel vagyok elmaradva! :) "Csekély" 12 nappal ha jól számolom! De igazán mozgalmas napok állnak mögöttünk, ezért sem volt időm túlzottan írni.
5-én, vaásrnap délután ismét vendégségbe voltunk hivatalosak szintén egy nagyon kedves magya párhoz. Az idő ismét kedvező volt, így egy fantasztikus sétát tettünk az erdőben, ami ott van tőlük nem messze. Majd miután éhesen visszaérkeztünk a lakásukhoz a 2 kilóméteres gyalogtúra, és némi játszóterezés után, remek finom vacsorát katunk a házigazdáktól. Majd még sütiztünk, teáztunk, beszélgettünk, és amikor már igencsak elérkezett a lányok fürdetési ideje, akkor hazakocsikáztunk, és nyugovóra tértünk. Sajnos estére Alexa lázas lett, de nem gyanakodtunk semmire.
Másnap, és egyben az utolsó munkaszüneti napon mi vártunk vendégeket. Már délelőtt megérkeztek Lindáék. Gyerkőcök már az első pillanattól kezdve jól eljátszottak egymással. Ebédre borsólevest készítettem, és krumplipürével töltött sült palacsintát póréhagyma mártással. Miután jól belaktunk, gyerekekkel és Lindával lementem a játszótérre, hadd futkározzanak egyet. Igenám, de olyannyira fülledt, meleg idő volt, hogy egy óra elteltével jöttünk is fel inkább. De a délután hátralevő része így is gyorsan telt el. Lizy kihagyta az alvást, így este időben jött el a vacsora és a fürdetés-alvás ideje.
Éjjel nagyon-nagyon belázasodott Alexa, de egyéb tünete újfent nem volt.
Ellenben másnapra tiszta kiütés lett. Először azt hittük, hogy bárányhimlő. De nekem másik tippem a 3 napos láz nevű vírus volt, csak nekem úgy rémlett, az magasabb lázzal jár.
Kedden este érkeztek hozzánk apuék. Fuvarba jött, és itt aludt meg nálunk Mikivel. Hozott rengeteg mindent, amit egyik mama, másik mama pakolt nekünk.
Másnap azonban már indulniuk is kellett vissza. Innen fél 1-kor indultak el, fél 3-kor már jött az sms, hogy "A héten még találkozunk" (feladó apu). :) Nagyon örültünk neki, hogy a hétévén újra jön. Most azonban a fuvarozó társa nem ért rá, így a másik papával érkezett vasárnap délelőtt! :)
Folyt.köv. holnap! :)

Ez-az

Bár senki nem hiányol, kommentel, azt se tudom egyáltalán olvas e valaki, de azárt írok pár sort!

Nem tűntem el, csak a héten szerdáig járt csak Ati a melóhelyre, és Lizy is oviba, mert csütörtök ünnepnap volt, a pénteket magkapták szabadnak, és hétfőn ismét pirosbetűs ünnep lesz, így hosszú hétvégézünk! És ami a legjobb az egészban, hogy az idő is nekünk kedvez, szuper, napsütéses, meleg van. Csütörtökön Viktoréknál jártunk Mullsjöben, és töltöttünk egy szupi napot ott. Gyerekek nagyon jól eljátszottak, szinte egész nap a kertben voltak. Sajnos aznap még nem volt egetverően meleg, így a kikészített medencébe víz nem került, de ennek ellenére jól éreztük magunkat.
Tegnap Zsanett barátnőméknél tettünk látogatást. Először én hívtam őket, de az autót (és ezzel együtt a gyereküléseket) elvitte a párja, mert ő dolgozott tegnap. Szinte csak az ebéd időre voltunk bent a lakásban, amúgy meg kint a kertben pihentünk, játszottunk, trambulinoztunk, csajok hintáztak, Patrik és Lizy meg vizipisztolyoztak, bogarakat gyűjtöttek. Gyönyörű idő volt, és szinte szokatlan meleg a maga 27 fokjával (árnyékban volt ennyi...napon 32 :) ). 4 körül jöttünk el, mert Zsanették is mentek még aznap el, és nekem meg mosás volt 6-tól.
A mai napra meg mi vártuk a Zsanettéket. Még itthon megebédeltünk, ettünk egy kis gulyáslevest és lángost, és indultunk is Ursandra a strandra, mert ma is felettébb jó idő volt. Bár a víz volt vagy 15 fokos, de a gyerekeket alig bírtuk néha egy rövid időre kicsalogatni a vízből! Nagyon élvezték! Mindenki le is pirult kicsit. 5 körül indultunk csak haza, mert még meg kellett állni ezt-azt venni a boltban!

Vizsgálatok, eredmények

Mostanában elég sok vizsgálata volt Alexának a nemhízása miatt! Nagyon alaposan kivizsgálták. volt több vérvétel. Ezek közül allergia teszt negatív lett. Egy eredmény, azaz kettő... a trombocita szám, és a fehérvérsejt szám volt nagyon magas. Ez gyulladásra utal a szervezetben, de emiatt várni is kellett az újabb vérvétellel, hogy legyen ideje csökkenni az eredménynek. A vizelet vizsgálat, a széklet eredmény, az izzadás teszt, és a kromoszóma vizsgálat is jó lett! Minden negatív. Így ha a héten levett véreredmény is jó lesz, akkor azt mondta a doki, hogy végre kimondhatjuk, hogy teljesen egészséges, csak "törpicur". És ha így lesz, akkor csak fél év múlva akarja kontrolon látni! Szóval várjuk a hétfőn levett vér eredményét, és reménykedünk, hogy csökkent, vagy teljesen normalizálódott az eredmény!

Egy kis segítségkérés!

Beneveztem egy játékra, és szeretném a segítségeteket kérni! Akit tudja, légyszíves lájkolja a katica muffinomat!

Nektek csak egy gombnyomás, nekem értékes nyeremény lehetőség! Kattintsatok az alábbi linkre, akkor megjelenik a katica. Majd a bal felső sarokban, hogy "Gilla" (lájk), erre kattintva tudtok szavazni! Köszönöm!

http://www.misscupcake.se/show.php?id=413

Csajokról

Ritkán írok külön, kimondottan a lányokról posztot, így ezt a hiányosságomat most pótlom egy kicsit!

Lizy: Jaj, olyan nagylány már. hihetetlenül megy az idő. Lassan 3 éves lesz. Október óta óvodába jár. Szeret járni, azonban van egy óvónő, akivel nem jön ki annyira jól, pedig az óvónő próbál kedves lenni. Na mindegy, hát valahogy ezt a helyzetet is meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindenkit egyformán szeretni, de tiszteletben kell tartani, hogy ő is óvónéni. Amúgy szeret járni, gyerekeket nagyon szereti. Mióta Ati jár gyakorlatra, azóta ő viszi reggel oviba 8-ra, és én megyek Alexával érte 11-kor. Gyerkőcök egyből megrohamozzák a babakocsit, és körül rajongják Alexát, míg én váltok pár szót valamelyik óvónővel. Majd Lizy puszit ad a közelében lévő összes kis pajtásának, megölelgeti őket, és indulunk haza.

Evése: sokat javult a legutóbbi vírusa óta. Szépen eszik ebédet, van hogy repetát kér. Természetesen utána a "jutalom" is jár. De ha nem evett szépen, akkor is bepróbálkozik azzal, hogy kéri, de nem kap. Nagyon szereti a vajas kenyeret, de a szalámit, parizert, és sajtot mindig csak mellé eszi, rá nem rakja. Gyümölcsből a meggy (befőtt) nagy kedvenc és a málna, eper, áfogya..de ha nincs szezonja, akkor még fagyosan is megeszi, meg se várja hogy kiolvadjon.

Beszéde: Folyékonyan, változatosan beszél magyarul. Szépen, összetett mondatokat használ. És tényleg elképesztően változatos a szókincse.
Svédet még csak októberben kezdte amióta oviba jár. Nem nagyon hajlandó nekem otthon svédül mondani bármit is, viszont mikor megyek érte az oviba, hallom, hogy a kis csoporttársaival svédül kommunikál. Szóval sokmindent megért, és már használ is szavakat, de ennyire különbséget tud tenni, hogy kivel beszélhet magyarul, kivel svédül.

Játék: Óvodában szépen eljátszik, egyre többet kezd a többiekkel együtt játszani (eleinte mindig magányos farkasként próbált játszani az ovi udvarán).
Itthon már elég nehezen van el egyedül játékkal. Azonban ha arról van szó, hogy fest, vagy egyéb kézműveskedés, legujabban nagy kedvenc a gyöngyfűzés akkor azzal órákat elvan a isszékében.
De ami pozitívum, hogy egyre kevesebbet szekálja a testvérét, és egyre többet próbál vele közösen játszani.
Meséket szeret nézni, de inkább a borúsabb napokra van eme tevékenység korlátozva, valamint ha valamit muszáj még rendberaknom, és kell a nyugi.
Imád kint lenni a réte, virágokat és bogarakat, rovarokat, gilisztát gyűjteni.

86cm kb 10,4kg. Délután még alszik kb 2 órát.


Alexa: Azt hiszem nála is elmondhatom, hogy rohan az idő. Hihetetlen, hogy lassan ő is egy éves lesz. Kis huncut kiscsaj! Mostanában nagy a szeparációs szorongás, egész délelőtt "rajtam lóg", játszunk. Az idegenektől ha hozzászólnak fél, legörbíti a száját, és sírva fakad. Főleg ha a lakásunkba jön valaki számára idegen, vagy rég nem látott személy. Kúszik, mászik, sőt mindenkol feláll, ez a legkedvesebb "szórakozása" mostanában, és a bútorok mentén kapaszkodva sétál is. Állásból még nem tud leguggolni, leülni, így vagy jön a nyüszítés, hogy elfáradt, le kell venni, vagy egy óvatlan piilanatban jön a koppanás, és az azt követő nagy sírás.

Evése: Jól evő gyerek, öröm etetni. Most már eszik kenyérfalatokat is. Nem igazán válogatós, de pl a májkrémes kenyérnél multkor fintorgott. Már csak 2 max 3 alkalommal szopizik. este lefekvéshez (de mindezt azután, hogy egy jó adag tápszert megevett), hajnalban ha ébred, és reggel, de ezt egyre többször kihagyja már. Mert van hogy fél 9 és fél 10 közt kel fel valamikor, és akkor már egyből a gyümölcsöt kapja.

Beszéde: Hát babanyelven sokat karattyol, de néha szavakat is mond. hol magyarul, hol svédül (Lizytől és tőlünk is hallja). Pl: baba, vauvau (kutya), Laura, titta (nézd svédül). Jebeszédet is sokat használ, mutogat sokmindenre, ha kérdezünk valamit hogy mi vagy ki hol van, jelez, integet ha azt mondjuk pápá vagy Hej då (svéd köszönés), és tapsol.

Játék: Mint ahogy feljebb is írtam, legkedvesebb "játéka" most mindenhol felállni, pakolni, rámolni. Emellett egyéb (nem szeretem) szórakozása is van.... MINDENT amit a földön talál, belap, megrág, lenyel/né... akár kicsi kavics, göngy, papír darab... nagyon résen kell lenni.
Lizyvel egyre többet játszanak együtt, rajong a testvéréért (aminek nagyon örülök).

68cm kb 6200g. Egyszer alszik napközben, de akkor 2-3-4 órákat.

Egy hét összefoglalója

A múlt hetünk jó volt. Ati kétszser is előbb jött haza, mert vizsgázni volt, és onnan már nem ment vissza dolgozni. Így kedden és csütörtökön is lementünk a városba sétálni és Lizy nagy örömére a kacsás szigetre is kacsákat etetni. Csütörtöki szigeti sétánk, játszóterezésünk alkalmával kijött a játszótér melletti étterem tulajdonosa, és minden ott tartózkodónak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt egy jégkrémet adott a kezébe. Hát még mindig tud meglepetéseket okozni ez az "ország". Hogy mennyire más, tele van barátságos, kedves emberekkel. Jólesett végre lejutni a városba négyesben. Sajnos a 2 lánnyal egyedül nagyon nehéz hosszabb gyalogutra mennem, így inkább csak a közeli játszótérre vagy rétre megyünk mikor a délutáni alvásból felébrednek.
Csütörtökön mikor hazafele sétáltunk, összefutottunk egy kedves magyar ismerőssel, és meghívtuk őt, és a feleségét másnap estére egy kis grillezésre.
Pénteken sajnos már visszahűlt a levegő, és néha esett is az eső, de ez nem jelenthetett gondot, a vendégeink 6 körül megérkeztek, és az erkélyen grilleztünk, és már idebent a meleg konyhában ettük meg a finom húsokat, grillezett sajtot, gombát. Szuper este volt! 10-ig itt voltak, és beszélgettünk.

Szombatra Viktorékhoz voltunk hivatalosak, így reggel időben keltünk, még sütöttem gyorsan egy pogácsát, majdf miután összekészülődtünk, fél 10-kor útnak indultunk. Ismét szuper volt náluk lenni. Lányak jól játszottak, csak délután mikor mindketten fáradtak voltak, akkor kezdődött egy kis cívódás, de hát ennyi belefér. :) A "változatosság kedvéért" grilleztünk Viktorékkal is. De jól sikerült, finomakat ettünk, jót beszélgettünk. Este fél 7 körül indultunk haza.

SOMIT

Kissé el vagyok maradva a bejegyzéssel. Múlt hét végén ismét Svédországi Magyarok Ifjúsági Találkozóján, azaz a SOMIT-on voltunk! Szuper hétvégét tölthettünk ismerősökke, barátokkal, és új emberekkel is találkozhattunk. Sőt, még egy szépséges kiállítást is megtekinthettünk.
Múlt hét pénteken negyed 6 körül indultunk útnak. Én már délelőtt mindent készre csomagoltam, így mikor Attila hazajött a munkából, csak mindent le kellett az autóhot vinni, és indulni. Féltem kicsit a késődélutáni indulástól, mert mi van ha a lányok elalszanak útközben, akkor hogy fognak este aludni....de nem aludtak, sőt, Alexa szinte végig üvöltötte a 1,5 órás utat. Így még jobban kifáradt estére.
Elfoglaltuk a szállásunkat, majd a gyerekeket meg is etettem. Aztán Alexa és Lizy is időben ágyba kerültek. Így már péntek este tudtunk egy kicsit lazítani Atival, beszélgetni, kicsit inni, jól érezni magunkat! Hajnali fél 2-kor mentünk aludni. Ami nem is lett volna gond, ha Lizy nem reggel ötkor hangoztatja, hogy "De apa, már világos van, ébresztő"! Na, erre Alexa is felkelt, eszük ágában sem volt visszaaludni. Felöltöztünk, és lementünk segíteni a reggelihez előkészülődni, majd reggeliztünk is. Lizy már akkor ásítozott, így volt egy sejtésem, hogy a délelőtti programból ki fogunk maradni. Ami pedig szupi lett volna, de hát tényleg így is lett. Nem tudtunk elmenni a gyalogtúrára a várhoz, mert a lányok aludtak. De így volt időm a konyhán segédkezni legalább. És nem mi voltunk az egyetlenek akik nem nemtek, így miután felkeltek a csajok, jól elvoltunk...játszottak, szinte egész nap az udvaron voltunk. Gyönyörű meleg, napsütéses időnk volt. A szombati ebéd csak 3 körül volt, mert a kirándulók úgy értek vissza. A délutáni program is csúsztatva lett a szép idő miatt, amit mindenki kiélvezett. A gyerekek homokoztak, labdáztak, volt aki focizott, de volt aki csak süttette a hasát a napon.
A délutáni program keretén belül a 2 évente megrendezendő vezetőségi választás volt. Ati ismét bekerült a SOMIT vezetőségébe! :)
Alexát a szokásos időben fürdettük, fektettük, Lizy ma maradhatott ébren, mert esti programként tábortűz volt. És a vacsorára szánt virslik is ott a tűznél lettek megsütve. Fél 11-kor vittem csak fel aludni. Érdekes, ezen a SOMIT-on nem volt olyan nagy táncikolás, inkább csak zenét hallgattunk és beszélgettünk, iszogattunk. Ki a teraszon, ki a tábortűznél. Másnap reggel már csak a reggeli volt, és a takarítás, amiből mi is kivettük a részünket, majd miután Alexa és Lizy megebédelt, indultunk is haza, mert este még egy nagy adag mosnivaló várt rám. Itthon még kihasználva a csodaszép időt, lementünk a rétre.

Hó

Ez nem vicc sajnos, mi is nagyon meglepődtünk. Ahhoz képest, hogy amint az előző bejegyzésben is láthatjátok, 30-án rövidnadrágban, és topban napoztunk, május 3-a reggel arra keltünk, hogy 1 fok van, és pelyhekben hull a hó! Azt hittem képrázik a szemem. Szerencsére nem volt tartós, de akkor se esett jól ezt látni. Másnap reggel meg -2 fok volt! Szerencsére azóta ismét javilt, nyáriasodott az időjárás.

Meglepetés

A múlthéten hétvégén megelepetést szerveztünk barátnőmnek, 30-ára, szombatra. Már 1-2 héttel előtte szervezkedtünk titokban a párjával, hogy elmegyünk hozzájuk, de úgy, hogy Zsanett ne tudjon semmit! Pénteken megfőztem az ebédet, megsütöttem a tortát, és szombat reggel, mikor megkaptam a "titok sms-t", hogy elindultak vásárolni, mi is útra keltünk, hogy időben odaérjünk hozzájuk úgy, hogy még ne legyenek otthon. A kulcs dolgot előre letárgyaltuk, meg azt is hogy hol van a közelben ingyenes parkoló, hogy ne is a háznál álljunk a kocsival, ne legyen feltűnő. :) Mikor odaértünk, sehol senki, de mindent pontosan, az utasításoknak megfelelően megtaláltunk, elő tudtuk készíteni a terepet! Még a krumplipürét megfőztük ott gyorsan, hogy friss legyen. A levest és a kacsát elkezdtük melegíteni, és megterítettem szépen az asztalt, még lufival is díszítettem. Minden készen volt, már csak vártuk, hogy hazaérjen a család. Mikor láttuk, hogy kanyarodnak be az utcába az autóval, akkor elbújtunk a nappaliban, hogy ne rögtön vegyenek észre, persze a kezünkben tartva a fényképezőt, hogy a meglepetés pillanatát meg tudjuk örökíteni! Szerencsére sikerült is. :) Zsanett nem tudta mire vélni, hogy meg van terítve, étel illat terjeng a lakásban....és ekkor előugrottunk a szobából. Azt a meglepetést!! Hát erre készültem, pont ezt a reakciót képzeltem el, és bejött! Úgy örülök, hogy sikerült megvalósítani, és ezzel meglepni születésnapján az egyik legjobb barátnőmet! A nap hátralevő része is jól sikerült. Mivel a párja már előzőleg invitált minket, hogy aludjunk is ott, még ezzel is megleptük Zsanettet, hogy mi márpedig ott is alszunk. :) Miután elfogyasztottuk a finom ebédet, egy fehérbor társaságában kitelepedtünk az udvarra, ahol a gyerekek szuperjól eljátszottak a nyáriasnak mondható időben, trambulinon ugráltak, "kertészkedtek", lufiztak, mi felnőttek pedig jót pihentünk, élveztük a napsütést, beszélgettünk, és játszottunk a gyerekekkel. Még a tortát is odakint fogyasztottuk el. A gyerekek kihagyták a délutáni alvást, így vacsora után sorban fürdetés következett, és alvás. Mi már csak a TV elé ültünk le, és néztük a Csillag születik-et.
Másnap délelőtt mikor a gyerekek jól eljátszottak egymással, kicsit pókereztünk, majd Zsanett ebédet készített, és még arra is volt idő, hogy a hajamat levágja! Ebéd után viszont el kellett indulnunk haza, hogy épp útközben aludjanak a lányok, és ne túl későn érjünk haza.
Szuper hétvégénk volt, egészen feltöltődtünk!!

Áll a baba áll

Ez a jellemző mostanában Alexára. Egész nap csak állni akar. Így nem valami könnyű vele. Főleg nem főzni, és egyéb háztartási munkát végezni. Hisz volt már olyan, hogy arra mentem be a szobába, hogy áll a játék ugrálós zebrájánál, és úgy játszik. Máskor volt már úgy, hogy csak a koppanásra lettem sajnos figyelmes, és szaladtam be, mert fel tud állni, de vissza nem tud ülni, térdelni. És a harmadik variáció meg az, mikor mondjuk főzés közben a nadrágszáramba kapaszkodik. :) De hát ez ezzel a korral jár. Szerintem mire eléri az egy éves kort, addigra menni fog. Bár mászni még nem tud. Ha valamit gyorsan el akar érni, akkor kúszik.
Szerencsére a múlt heti egészséges rendelésen mikor lemérték, láttuk hogy hízott. 6110g és 67cm.
Most csütörtökön megyünk majd a kórházi méreckedésre és a gasztroshoz.
Amúgy meg még mindig nagy "mosolygyáros", hihetetlen vidám kislány!

Húsvét

Végre a betegség után egy szuper hétvégénk volt. Mondhatom nagyon jól, békésen telt a Húsvétunk!
Szombatra már mertem vendégeket hívni! Zsanett barátnőmék jöttek el hozzánk, és egy szuper délutánt töltöttünk együtt kint a szabadban. 5 körül azért feljöttünk a lakásba, mert elkezdett fújni a szél, és nem akartuk, hogy a gyerekek megfázzanak. Így még itt fent is sütiztünk egyet, beszélgettünk, gyerekek játszottak.
Vasárnapra előre megfőztem már a sonkát. De reggel mégis időben keltem, begyúrtam egy kalácsot, főztem tojást, elkészültem mire indulnunk kellett a templomba. A nyuszika az ajándékokat reggelre Lizy szobájában tette le. Hát volt nagy öröm! :) Gyönyörű, napsütéses időben sétálhattunk le a templomba. És mise után is jólesett a séta haza. Lizy el is aludt a jó levegőn. Így Atival kettecskén kezdtük meg a sonkás tálat, és a sok friss zöldséget, Laura csak miután felébredt, akkor evett külön.
Délután 3 körül lementünk a játszótérre is, mert annyira jólesett végre a jó levegőn, a napsütésben kint lenni. És Lizy is sokkal jobban feltalálja magát odakint mint itt benn a lakásban.
Hamar el is ment a nap, mert csak vacsorához jöttünk fel a lakásba. Fáradtan, de feltöltődve tértünk nyugovóra.

Másnap is szerencsére nagyon szép napsütéses időre ébredtünk. A mai napra grillezésre, piknikre voltunk meghívva. Egy nagy magyar baráti körben töltöttük a napunkat! Délre mentünk ki a helyszínre, ami egy gyönyörű tóparti kemping terület volt. Lizy ismét nagyon élvezte hogy a szabadban vagyunk egész délután. Ráadásul Kingáék elhozták a kiskutyájukat, így azzal is játszott sokat, sőt, sétáltatta egyedül pórázon. Olyan édes volt! Vízparton is homokozott a többi gyerkőccel. Egész nap nem is aludt. Alexa aludt egy rövidet a babakocsiban a jó levegőn, de hazafele így is mindketten elaludtak. Bár szigorú voltam, és ahogy hazaértünk, ébresztettem őket, hogy este is könnyen el tudjanak aludni. :)
Bátran mondhatom, hogy szuper hétvégénk, és szuper Húsvétunk volt. Kellően nyugodt, meghitt, de mégis programokkal tarkított!

Rota

vírusunk volt! Most már remélem leírhatom így múlt időben. Kezdődött ugye múlt hét pénteken Lizynél. Írtam is, hogy még az ügyeletre is bementünk. Utána hányás már nem volt, de levertség, és hasmenés az igen. És mindezek mellé nem evett semmit. Sőt, ahogy odaért a kanál a szájához, már öklendezett. Én meg a hajamat téptem, és mondtam magamban, hogy nem akarom végignézni ahogy a gyerekem éhenhal. Szó szerint kiállt a csípőcsontja, látványosan fogyott. Mikor még kedden sem evett, de a hasmenés még megvolt, megelégeltem, és a szerda reggelt azzal kezdtem, hogy telefonáltam a kórházba, hogy most aztán már nézze meg valaki. 10-re berendeltek minket. Természetesen hátulról kellett menni a fertőző osztálynál. Méréssel kezdték. Hát ruha nélkül csak 9,3kg-ot mutatott a mérleg...siralmas... másnak a 8-9 hónapos babája ennyi kiló. Lizy sosem volt jó súlyban, de most még fogyott is egy kilót. Kapott almalevet, és várnunk kellett a doktornőre. Hát vizsgálat alatt Lizy visított mint egy kismalac. Bár nem csodálom szegény, pár napon belül a 2. orvosi látogatás...sőt, ebben a hónapban volt a kötelező mustra is ugyebár, szóval a 3. Vettek tőle vért (ujjából). Mikor meglátta azt a kis lámpát, amivel a fülbe világítanak bele, már fogta be a fülét és visított szegény. Majd kaptunk egy pohárkát és egy bilit is. Pohárkát pisi mintának, bilit széklet mintának. a bilis dolog össze is jött, így azt elvitték bevizsgálni, várni kellett az eredményre. Közben kapott vätskeersättninget (nem káromkodok ám, de nem tudom ennek mi a magyar megfelelője), ami egy folyadék, ami a só-víz háztartást segíti visszaállítani...kellő mértékben édes és sós egyszerre. Lehetne keverni szörppel vagy bármi, hát ezt nem tették meg, de legalább volt almalevünk, így én vegyítgettem össze, de még így is csak apró kortyonként ment az ivása. Közben míg vártunk az eredményre, mindkét gyerek elaludt. Lizy nagyon kreatívan a mérleget tartó gurulós "zsúrkocsi" alsó polcán, Alexa meg kézben. :D A dokinő csak vigyorgott mikor bejött, és meglátta. Meglett a széklet eredmény, amiből egyértelműen kimutatták, hogy rota vírus. Fél óra elteltével jött a nővérke, hozott egy jégkrémet neki, és mondta hogy fel kell ébreszteni, hogy még igyon, addig nem mehetünk haza, míg legalább a felét meg nem itta a lötyinek. Mondta hogy apuka vegyen nyugodtan valami élelmiszert magunknak a büfében, de kedvesen megkérdezte, hogy egy kávét hozhat e ő nekünk. Szerencsére volt bébiétel is a büfében, csak a gond az volt, hogy egy fajta volt csak, és darabos... Alexa meg nem eszik darabosat. Közben Lizyt felkeltettem, kirakóztunk, és kortyonként itattam vele a lötyit. Ati bevásárolt (jó drágán a büfében), erre 5 perc múlva bejön a doktornő, és közli, hogy mehetünk haza, a lötty ivását otthon is tudjuk folytatni. Á, mondom nagyon összhangban vannak a dokinő és a nővér. Na mindegy, hurrá, mehetünk.
Úgy döntöttünk, hogy hazafele megállunk a Coopnál, és veszünk egy két dolgot + a csajoknak valami Húsvéti ajándékot. Ám előbb leültünk a büfében, mert Lizy éhes volt (HURRÁ), így kivártuk, míg evett egy keveset, közben Ati vett egy nem darabos pépet, és megetettem Alexát is. Gyorsan bevásároltunk, és jöttünk is haza. Éppen hazaérünk, leültem Alexával, hogy szopizhat egyet, erre kihányta az egész ebédjét. Na neeeeee...gondoltam...Lizy végre jobban lett, erre Alexánál jön.
Ám szerencsére nála megúsztuk ennyivel. Ez az egy hányás volt...se hasmenés, semmi egyéb. De aznap már nem evett kanalas ételt, csak cicizett, és bepróbálkoztunk a tápszerrel is, amiből meglepetésemre 150ml-t meg is ivott (soha nem ivott még tápszert).

Vírus

Kezdem megunni ezt a sok nyavaját. A hétvégénk már megint annak a jegyében telt, hogy Lizyt kellett ápolni, ugyanis péntek reggelre gyomorfájással és hányingerrel ébredt. Nem is váratott sokat magára rókakoma. Szegánynél ez volt egész nap. Csak feküdt, aludt, alig volt ereje. Még pár mililiter innivaló is kijött belőle. Kicsit aggasztó volt. Mikor még este 9-kor is csak hányt, áthívtam barátnőmet, hogy őrizze Alexa álmát, hogy be tudjunk menni Laurával a kórházba. Érdekes, mert ugye én azt hittem majd rögtön infúziót kap. Hát egy frászt. Le kellett vetkőztetni, hogy lemérhessék csupaszon. Szegény csupa libabőr volt, mert lázas is volt. Kemény 9,5kg-ot mutatott a mérleg. Eddig se volt jó a súlya, na de ez most még csökkent. Kapott lázcsillapítót. Majd vártunk. A szobában vártunk hármasban álmosan és fáradtan. Lizy el-elszunyált Ati ölében, mi vártuk hogy történjen valami. Csak egy kólás jégkrémet kapott, de csak a felét kívánta megenni. Majd megint vártunk. Eleve lassan telt az idő. Majd végre jött valaki, akkor vettek tőle vért, és kapott egy pohár sós málnaszörpöt. De hát ugye nagyon nehezen akaródzott inni. Így amennyit tudtunk, fecskendővel adagoltunk be neki. Végül sikerült egy kevéske pisit produkálni, és mivel hányás azóta nem volt, így hajnali fél 2-kor végre hazajöhettünk. Szerencsére reggel 9-ig aludt ALexa is, így kissé pihenhettünk azért, Lizy meg csak fél 11-kor kelt fel úgy ki volt ütve. Még másnap is csak ivott, max egy pár szál ropit evett, és még ma is siralmas volt amit evés címszóval művelt. Szerintem fél, hogy megint hányni fog. De ez így nagyon rossz, mert muszáj lenne kicsit többet ennie, mert teljesen tönkre fog menni a gyomra. Remélem most már teljesen meggyógyul, mert rossz ilyen elesettnek, rosszkedvűnek látni!

Ismételt vérvétel

Szerda reggel 8-ra volt időpontunk Alexával a kórházba ismételt vérvételre.

Már előző este elkezdte Lizy fájlalni a fülét, így úgy döntöttünk, hogy nem megy oviba, hanem jön velünk ő is a kórházba. Először is mértek egy súlyt Alexának. Még mindig nem érte el a januári súlyát. 5960g volt. Majd jött a doktornő, végre meg tudtam kérdezni pontosan milyen érték is nem volt jó a múltkor. Mondta hogy a fehér vérsejt szám volt határértékes, és a trombocita szám extrém magas. Most 4 ampulla vért vettek tőle. Néztek májfunkciót, pajzsmirigy működést, vörös- és fehérvérsejteket, trombocitát. Ott kellett várnunk, mondták, hogy meglesz az eredmény még aznap. Atinak addig el kellett mennie a suliba egy fél órára, de vitte magával Lizyt is, hogy nekem könnyebb legyen. Közben Alexa elaludt a babakocsiban. Jött egy főorvosnő, ami elmondta, hogy most 3 napig írnom kell hogy miket eszik, miből hány grammot. Szóval ha én főztem neki, akkor mérni hány grammos volt a krumpli a hús, és egyéb összetevők, ebből hány gramm pép lett, és mennyit evett meg belőle. Jó kis móka volt ezt megcsinálni.

Még egy "feladatot" kaptunk. Mégpedig hogy vizeletet kell begyűjteni tőle, de kispohárba, középsugarasat. Na, aki ezt kitalálta, azzal csináltatnám meg. Egy majd' 9 hónapostól vizeletet venni, úgy hogy a pisi eleje bele ne menjen a pohárkába..... inkább nem részletezem. A mi dokinőnk mondta, hogy vesz le katéterrel, de a főorvos asszony nem engedte. Szóval ezt még jövő hétig valahogy kiviteleznünk kell. 21-én, csütörtökön kell mennünk ismételt súlymérésre.

Közben Atiék s visszaérkeztek, de a véreredmény még nem volt meg. Így mivel már ebéd idő volt, mondta a doktornő, hogy nyugodtan jöjjünk haza, majd ő másnap telefonál.

Másnap délelőtt fel is hívott. A máj és a pajzsmirigy működés tökéletes lett. A véreredménye még messze nem tökéletes, de legalább csökkenni kezdett a trombocita szám.

Elrepült

Igen, azt már az előző bejegyzésben is írtam, hogy Anyu hazarepült múlt héten. Lizym azóta is emlegeti. Sőt, múltkor mikor megkérdeztem, hogy mit szeretne Húsvétra, gyermeki őszinteséggel rávágta, hogy azt, hogy visszajöjjön a Mama! :)
A hét további napjai is villámsebesen repültek el. A szerdai nap a mosásról szólt, így semerre nem tudtunk menni. Viszont mivel időközben szép tavasziasra fordult az idő, mondhatni meleg lett, elkezdtek végre rügyezni a fák, így a hét további részében délutánonként, mikor Attila már hazajött a suliból, lementünk hol a közeli játszótérre, hol arra ahol magyar barátaink is laknak, és ott is lejöttek a gyerkőcök játszani Lizyvel.
Mivel a fogyókúrámat még folytatom, csak mostanában ritkán írtam róla, így pénteken gyümölcs napot tartottam. Féltem, hogy nem fogom bírni, de jelentem ment. Eredményes is volt, mert 1,5kg lement. Féltem, hogy már az első mindent evős napom után kúsznak is vissza, de nem így lett...sőt, még fogytam! :) Végre látok valami eredményt!
Hétvégénk nyugiban, pihenősen telt, és sokat voltunk levegőn!

Utolsó nap Mamival

Kedden volt az utolsó nap, hogy itt volt Anyu. szerda reggel utazott haza! Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, így még egy utolsó nagy séta belefért. Ebéd után Laurát hamar leraktam aludni, nagyon fáradt volt már. Alexa viszont nem akart elaludni. 3 körül már készülődtünk, és mentünk sétálni. Még a nap is kisütött, nagyon jó volt. Szami a friss levegőn hamar álomba is szenderült. Még épp csak az erdőn mentünk keresztül, mikor eszembe jutott, hogy egy gyertyát meggyújtva hagytam itthon, így mondtam Anyunak, hogy ők várjanak meg, vagy lassan sétáljanak tovább, én visszaszaladok. Mondta Anyu, hogy ok, de akkor visszafele vigyek egy kis száraz kenyeret is, hogy a belváros után mégis kimenjünk még egy kicsit a kacsás szigetre is. Eleinte nem úgy készültünk, de rá kellett jönni, hogy elég kellemes idő van, és jól fog esni a séta.
Hazaszaladtam, elfújtam a gyertyát, összepakoltam egy kis szárított kenyeret, és szaladtam is vissza. Közben csöngött a telefonom. Ismeretlen szám, felvettem. A kórházból kerestek. Meg is lepődtem, hisz csak levélben szoktak értesítést küldeni, és nem is ilyen "hamar" (igen, ez a svédeknél már gyors - 24-én voltunk vérvételen). Alexa dokinénije hívott. Mondta hogy a glutén allergiára levett vér negatív lett, azonban a teljes vérkép viszont nem megfelelő. Mondta melyik értékkel van a gond, de nem nagyon értettem. Vissza kérdeztem ez mitől lehet. Annyit mondott csak, hogy valami gyulladásra vagy fertőzésre utal a szervezetben, és hogy feltétlen meg kell ismételni a vérvételt. Ma (6-án, mikor ezt a bejegyzést írom) kaptam meg az új vérvétel időpontját, ami jövő hét szerda reggel. Addig marad az izgulás.
Szóval először a városban nézeődtünk, Anyu még ajándékokat vásárolt, aztán Lizy nagy örömére kimentünk a szigetre kacsákat, ludakat etetni. Még belefért egy kis játszóterezés is. Lizy szinte végig hősiesen gyalogolt. Hát jól el is fáradtunk mire hazaértünk, és meg is éheztünk. De már úgyis a vacsora ideje következett! :)

Universeum

Svéd tropikáriumban, az Universeumban jártunk szombaton. Gondoltuk az anyunak is tetszeni fog, és Lizy is élvezni fogja már. Hát nem tévedtünk! De azt nem gondoltam volna, hogy még Alexának is ennyire fog tetszeni.
Odafelé az autóban Lizy aludt egy keveset, Alexa nem. Így mire 11-kor odaértünk ő már eléggé fáradt volt. De előbb még megetettem, majd Anyu kezében elnézelődött egy darabig, és nagyon élvezte, csodálta a halakat a nagy üvegfalon keresztül. Aztán elaludt a babakocsiban. Lizy végig érdeklődve jött, nézte a halakat, az esőerdő részben a különleges piros madarat, majmocskákat, amik szabadon ugráltak ott mellettünk. A tudományos részben is elnézelődött azért, de az annyira nem kötötte le...sőt a játszó sarokban is csak rövid időt volt, inkább vissza akart menni a halakhoz!
Fél 4-kor jöttünk el onnan fáradtan, de élményekkel teli! És akkor jöjjön egy pár kép is ízelítőként.

Nem unatkozunk

Mint az előző bejegyzésben írtam, kedden érkezett Anyu. Már aznap délután ki tudtunk menni kicsit sétálni. Lementünk a városba a játszótérre. Sokáig nem maradtunk, mert elkezdett esni az eső, és eléggé szeles idő is volt. De legalább Lizy sétált egy nagyot, merthogy ő gyalog jött végig.
Másnap reggel sajnos hóesésre ébredtünk. Bár úgyis megvolt a tervezett program. Mert ma Laurának sem volt óvoda, és Atinak sem suli, így jó előre elhatároztunk, hogy hamar ebédelünk, majd megyünk ismét Leklandba, hogy Lizy kitombolhassa magát, és hazafele meg elmegyünk Vännersborgba a turiba, ahova Anya eddig már kétszer nem jutott be, mert mikor itt volt nálunk, és mentünk volna, akkor zárva volt. Laura hamar birtokba vette a játszóházat, és vagy 100-szor lecsúszott az óriás csúszdán... természetesen Atinak vagy nekem is csúsznom kellett vele együtt. De szívesen elvolt a labdák között is, vagy párszor az ugró szőnyegen. Alexa is mászkált kicsit a gyereksarokban, jól elvolt ő is. Fél 4-kor jöttünk el a játszóházból, de Lizy olyan fáradt volt, hogy egyből bealudt. És arra sem kelt fel, mikor a turinál kiszedtem az autóból, és áttettem a babakocsiba. Ott Alexa is pihent egyet rajtam a kendőben.
Úgy értünk haza, hogy rögtön vacsi volt, és kis játék után az esti rutin.
Csütörtökön nem voltunk semerre sem, mert mosós napom volt. De amúgy is szürke, borongós, esős idő volt.
Pénteken a városba, a kacsás szigetre tettünk egy nagy sétát. Lizy is hősiesen gyalogolt szinte végig, csak párszor kellett felvenni ölbe. Este még Editék it átjöttek hozzánk, jót beszélgettünk, vacsiztunk, jól éreztük magunkat. Mire Editék mentek haza, már kezdődött a lányok fürdetése.
Tegnap pedig Göteborgban jártunk az Universeumban, de azt hiszem ezt majd egy külön postban fejtem ki bővebben képekkel együtt!

Mama

Kedden érkezett hozzánk Anyu! Reggel elvittem Lizyt oviba, majd elkezdtem főzni egy levest. Ati elég hamar indult is ki délelőtt a reptérre.
Így most mikor mennem kellett az oviba, akkor vittem magammal Alexát is. Laurával muszáj volt külön ebédelnem a szokásos időben, mert elég fáradt volt. De azért megvárta hogy ideérjen a Mama. Eleinte elég tartózkodó volt, de mindemellett érdeklődő is. Furcsa volt, mert az első pillanatban Alexa is sírva fakadt mikor meglátta Anyut, de utána már elvolt az ő kezében is és mosolygott is neki.
Anyu rengeteg mindent hozott, nem győztem elpakolni az ajándékokat. :)
A két lányt viszont a gyors Mama köszöntés után le is raktam aludni, így még délután ki tudtunk menni egy keveset sétálni!

Lekland

Múlt hét szombatra meghívtuk barátainkat hozzánk ebédre. Felvetették ötletként, hogy délelőtt menjünk el Trestadba a Lekland nevű nagy játszóházba, hogy a lányok egy jót játszhassanak. Mi még sosem voltunk ott, így gondoltuk, miért is ne próbálhatnánk ki. Reggel Lizy elég korán kelt, így akkor még sütöttem egy sós kiskiflit, majd fél 11-kor indultunk útnak. A többiekkel ott találkoztunk. Laura először sehova nem mert odamenni, se a nagy csúszdához, se a labdákhoz, se az ugrószőnyegre. Mikor kezdett feloldódni, legelőször a kis gyereksarkot vette bitrokba, ami a kisebbeknek van kialakítva. Ott is vannak labdák, mini csúszda. Valahogy sikerült rávennem, hogy az ölembe ülve lecsússzon az óriás csúszdán, végül kipróbálta az ugró szőnyeget is. Aztán eljött a pillanat, hogy egyedül le mert csúszni a nagy csúszdán is. A jeggyel 3 órát lehet ott lenni, hát 2,5 órát bírták a csajok, nagyon elfáradtak. Mikor jöttünk haza, Lizy el is aludt az autóban, de olyan mélyen, hogy Ati simán felhozta ölben, és aludt tovább nyitott erkélyajtónál még 4-ig. Mi közben megebédeltünk, meg a fiúk elvitték Mirát sétálni, hogy ő is elaludjon egyet, mi meg itthon maradtunk Szandival beszélgetni! Délután még Editék is átjöttek, jót beszélgettünk, gyerekek jót játszottak. Este fél 8-kor mentek haza a barátok, jól éreztük magunkat nagyon!