Kezdem megunni ezt a sok nyavaját. A hétvégénk már megint annak a jegyében telt, hogy Lizyt kellett ápolni, ugyanis péntek reggelre gyomorfájással és hányingerrel ébredt. Nem is váratott sokat magára rókakoma. Szegánynél ez volt egész nap. Csak feküdt, aludt, alig volt ereje. Még pár mililiter innivaló is kijött belőle. Kicsit aggasztó volt. Mikor még este 9-kor is csak hányt, áthívtam barátnőmet, hogy őrizze Alexa álmát, hogy be tudjunk menni Laurával a kórházba. Érdekes, mert ugye én azt hittem majd rögtön infúziót kap. Hát egy frászt. Le kellett vetkőztetni, hogy lemérhessék csupaszon. Szegény csupa libabőr volt, mert lázas is volt. Kemény 9,5kg-ot mutatott a mérleg. Eddig se volt jó a súlya, na de ez most még csökkent. Kapott lázcsillapítót. Majd vártunk. A szobában vártunk hármasban álmosan és fáradtan. Lizy el-elszunyált Ati ölében, mi vártuk hogy történjen valami. Csak egy kólás jégkrémet kapott, de csak a felét kívánta megenni. Majd megint vártunk. Eleve lassan telt az idő. Majd végre jött valaki, akkor vettek tőle vért, és kapott egy pohár sós málnaszörpöt. De hát ugye nagyon nehezen akaródzott inni. Így amennyit tudtunk, fecskendővel adagoltunk be neki. Végül sikerült egy kevéske pisit produkálni, és mivel hányás azóta nem volt, így hajnali fél 2-kor végre hazajöhettünk. Szerencsére reggel 9-ig aludt ALexa is, így kissé pihenhettünk azért, Lizy meg csak fél 11-kor kelt fel úgy ki volt ütve. Még másnap is csak ivott, max egy pár szál ropit evett, és még ma is siralmas volt amit evés címszóval művelt. Szerintem fél, hogy megint hányni fog. De ez így nagyon rossz, mert muszáj lenne kicsit többet ennie, mert teljesen tönkre fog menni a gyomra. Remélem most már teljesen meggyógyul, mert rossz ilyen elesettnek, rosszkedvűnek látni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése