Hobby

Eddig nem mertem képeket feltenni míg az ajándékokat el nem küldtem, de miután meg is kapták, így már szabad feltennem :)

Szóval jöjjenek a képek:

Az első képek koraszülött babáknak készült sapkák vannak. 

Ideje

Egy ideje nem írtam már megint, így itt az ideje, hogy megtegyem ;) Na, ezért szeretem ezt a magyar nyelvet, mert egy szóval több mindent ki tudunk fejezni. 

Alexának ma szerettem volna elhagyni a köhögős gyógyszert, erre ebéd után úgy nekikezdett a köhögésnek, hogy újra adtam neki. :( Pedig el kéne hagynunk, hogy meglássuk mi anélkül a helyzet, és ha még mindig nem jó, akkor visszamenjünk, és megmutassuk egy dokinak újra. Amúgy oviba járnak, és az éjszakáink végre szuperek (lennének, ha Lizy nem ébredne szinte mindig). Most kitalálták a lányok, hogy egy ágyban alszanak. Lizynek francia ágy méretű martaca van, és odaköltözött mellé aludni egy pár napja. Olyan édesek.  Elolvadok, mikor esténként benézek hozzájuk, és egymáshoz bújva alszanak. Az apró szokásos testvéri civakodástól eltekintve nagyon jó testvérek szerintem, és egyre többet játszanak együtt.

Nekem suli elég jól megy, legalábbis remélem. Most adtam le a két beadandómat, és majd 3 hét múlva lesz az egyik tárgyból a vizsgám, 4 hét múlva a másik tárgyból. Aztán vége is ennek a szakomnak, és március közepe körül kezdődik a másik szak, amire a jelentkezés le van már adval. Kettőt jelöltem meg (kötelező volt, mert bizonyos szakokra nagyon kevés a hely, és be kellett biztosítani magunkat legalább egy másik szakkal is. De már nagyon várom a postát, hogy jöjjön, hogy melyikre kerültem be. :) Első helyen a gyermek és ifjúság gyógyászat szakot jelöltem meg, másodiknak meg az akutot, de ez az általános rendelőintézetes nővér szakot is magában foglalja, nem csak a sürgősségit.

Atinak úgy tűnik lesz újra munkája Mullsjöben. Konkrétat még nem tudunk mikor kezd, és mennyi ideig lesz, várjuk a papírügyek elintézését, és a választ.

Hol is kezdjem

Hát... a héten voltam először a szakos órámon. Ugyanis a lányok a téliszünet után egy hetet mentek oviba, majd következő héten hétfőn, mikor elmentem az iskolába (ami aznap kezdődött nekem), fél 10-kor már telefonált is az óvónő, hogy Alexának 38 fokos láza van. Rohantam érte, és hoztam haza mind a kettőjüket. Aznap Attila Hälsinborgban volt állásinterjún, így nem tudtam volna megoldani, hogy Lizyért később elmenjünk, ezért hoztam haza őt is. Egész nap szinte csak ültek, és mesét néztek. Alexának folyton az orrát kellett törölni és a láza is egyből felment mindig ahogy a lázcsillapító kiment belőle. Először még úgy gondoltam, hogy Lizy másnap mehet még attól oviba, de éjjel arra ébredtünk hogy alig kap levegőt, és semmi hangja nincsen. Így reggel hívtam az ovit, hogy egész héten itthon lesznek. Másnap már Laura is lázas volt, és folyt az orra. Így természetesen én sem jutottam el a suliba egész héten. A tanárunk pedig oly' kedves, hogy a tananyagot nem teszi ki a sulis oldalunkra, azt mondta mindenki oldja meg maga, hogy kitől mily módon másolja le. Csütörtökön Ati itthon tudott velük maradni, így délután be tudtam menni egy órámra (ami persze nem ezzel a "kedves" tanárunkkal van, és nem is a szakos óránk). De legalább egy osztálytársam füzetéből le tudtam másolni azt a "csekély" apró betűvel írt 11 A/4-es oldalt amit a hétfői napon írtunk egészségtanon. 

Csajok nem lettek jobban, így pénteken reggel leganyarodtunk egy orvoshoz a -14 fokban (mire jöttünk haza már -17 volt). Megdícsért, hogy nem egyből vittem őket, hanem csak 4 nap elteltével. Itt ez így megy. Nem is csináltak volna velük semmit ha a láz másnapján leviszem őket. Így meghallgatta a tüdejüket, ami tiszta volt, belekukkantott a fülükbe, az is tiszta, jó sima vírus, mehetünk haza, lázcsillapítás, köhögés csillapító (patikai recept mentes). Nem siettünk haza, megígértem, hogy beülhetünk a "hamburgerezőbe", így betértünk a MAX-ba felmelegedni, és enni hamburgert és sültkrumplit. Boldogok voltak mert még egy-egy ajándék Tom és Jerry-s böggrét is kaptak a menühöz. Aztán még a boltokban is szétnéztünk, mert egy-két dologra szükség volt, és indultunk haza, hogy addigra hazaérjünk, mert Ati jött ebédelni. Lányoknak még játszani is alig volt kedvük a láz és egyéb miatt, egy kicsit alkottunk, majd mesenézést engedélyeztem, így addig én is tudtam írni az egyik beadandómat.

Alexa már egész jól volt, de Lizy még nem, így gondoltam itthon tartom őket még hétfő-kedden is (ennek az volt az ára, hogy ismét nem mentem a szakos órámra). Szerdán már viszont úgy döntöttem, hogy mehetnek. Igen ám, de az óvónő azt mondta még nem eléggé tűnnek frissnek, levertek, Alexa köhög. Hát a "levertség" okára később Ati figyelmeztetett, miszerint a gyermekeim előtte való héten fél 10-kor keltek végig, valószínű megviselte őket a reggel 7 órás kelés. Na de ami éjjel következett, azt senkinek nem kívánom. Alexa annyira köhögött, hogy nagyon rossz volt hallgatni. Azt hittem menten megfullad. Pedig a szobájukban vizes törölköző a radiátoron, sós víz a szekrényen, ágy alatt. Nem értettem mi lehet ez, hisz az orrfolyás, láz már rég megszűnt. Ismét ovimentes 4 nap következett. Alexa napközben teljesen jól volt, de éjjel.....hát a szombat éjjelt az ellenségemnek se kívánom. Éjjel 11-kor kezdődött, hogy köhögni kezdett. Átvittük a mi ágyunkba, bekapcsoltuk a hidegpárásítót, de csak nem javult. Két köhögés közt alíg bírt levegőt venni. Hajnali fél 3-kor azt mondatm ez nem mehet így tovább. Hívtam az országos ügyleti számot. Elmondtam mi van, hogy én asztmára gyanakszom, stb. válasz - adjak neki köhögés csillapítót. Mondom ember, ez a szegény gyerek a patika összes recept nélkül kapható köhögéscsillapítóját végigszedte december eleje óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de egy se használt. Valószínű nagyon komolyan, és harapósan beszélhettem a nőcivel hajnalban, de igen, itt sajnos így is kell, hogy foglalkozzanak az emberrel. De hát annál rosszabb nincs, mikor egy szülő tehetetlenül kell hogy nézze ahogy a gyermeke szenved. És különben sem kísérleti nyulak, hogy megfigyeljem meddig bírja a gyerek a köhögéscsillapítók szedését. Így is amennyi vitamint és természetes forrású vitamint (méz, citrom, gyömbér, fokhagyma, hagymahéj tea...) megetettem, megitattam a gyerekkel napközbe, csodálom hogy még ilyen türelmes maradt a piciny gyermek. Na, végre oda jutottam, hogy másnapra, vasárnapra az ügyeletes rendelőbe kikönyörögtem egy időpontot, hogy valaki nézze meg a gyerekemet mi lehet a baja. Lizynek sikerült barátnőm személyében egy babysittert találni, sőt még kocsit is kaptunk kölcsön, hogy odáig a szakadó hóban eljussunk egy beteg gyerekkel (mienk természetesen 2 szervízelés után is szar). Na, nem hazudok ha azt mondom, hogy 4 percet nem voltunk a rendelőben. Elmondtam mindent (amit előző nap is a telefonban a másik dokinak), meghallgatta a tüdejét, tiszta, nem sípol, asztma kizárva (hál isten), füle tiszta, "csak egy sima vírus". De azért megszánt, és végre felírt egy receptes erősebb köhögés csillapítót, amit még aznap az ügyeletes patikában a bevásárló központban ki tudtunk váltani. Gyorsan még ajándék ügyben is körbenéztem, mert "ügyeletes babysitterünknek" születésnapja volt az elmúlt héten, csak a betegségek miatt nem tudtunk gyerekeket összeeresztve ünnepelni. Aztán hazaértünk, és a délután hátralevő része kellemesen telt. Mivel Alexa napközben nem köhög, így mehet oviba. A gyógyszer beadásának első estéjén fél 3-ig aludt...juhééé.... és csak akkor kelt, és egy órát volt csak fent köhögéssel (persze újabb adagot nem szabad a gyógyszerből adni reggelig). És hétfőn végre elmentek oviba, én meg először jutottam el a szakos órámra!! Hurrá!! Azóta sokkal jobb a helyzet! Gyógyszert még kapja (szerintem a héten végig), de éjjel egy pár köhintés van már csak általában. Ja, az ovi ajtaján ki van írva, hogy RS vírus megy körbe és szamárköhögés. Nekünk valószínű hogy az első volt, így utólag kiokoskodva, amiről tudni kell, hogy minél kisebb a gyermek, annál erősebbek a tünetek, és annál veszélyesebb lehet a kimenetele (persze ez nagyon idősekre, főleg ágyban fekvő öregekre is igaz).

Elkezdtük

Hát véget ért a téli szünet, ami tényleg kikapcsolódással telt, a csajoknak ovimentesen, nekem sulimentesen. De jó is volt, hogy nem kellett nap nap után a család és háztartás mellett még azon is görcsölni, hogy iskola, beadandó, jegyek.... Csak a család, az ünnepi készülődés, a játék, zene, alkotás időszaka volt ez a szünet. Kimozdulni ugyan nem nagyon tudtunk, mert Alexa épphogy karácsonyra meggyógyult, de utána meg elég ramaty idő lett. Taán csak 1-2 nap tudtunk egy-egy családi sétára, városnézésre eljutni. De azért így is jó volt minden.

Most a hétfői nappal azonban megkezdődött minden. Először a lányoknak az óvoda, és Atinak a Praktik. Hétfőn és kedden én még itthon voltam, de legalább újult erővel vittem végbe egy nagytakarítást, anélkül, hogy 2 perc múlva meg se látszana a szobán. :) (apró örömök az életben).

A suliban elég nagy a fejetlenség....hűha...igen, itt Svédországban is létezik ilyen, hogy nem megy minden úgy ahogy annak kéne. Azzal kezdődik, hogy semmi információt nem kaptunk az irodától, se levélben, se telefonon, hogy mikor kezdődik az iskola. Mivel most a szakosodást kezdtük, mindenkinek más időpontban kellett először megjelennie a szakos információs napon, csak hát kicsit érdekes, hogy az iskola információ osztásának a hiányában volt olyan távoktatásos szakot kezdő diáktársam, akik lemaradtak az első vagy első néhány óráról/órákról, és mire valami információ foszlány eljutott a füléig, már 4 beadandót kell megírnia a hétvégén. Na hát ez szívás, pedig most aztán tényleg nem a diák hibája. Nem is a tanáré, hanem sajna az információs iroda nem látta el rendesen a feladatát. Sőt mi több, az előző félévi bizonyítványunkat is kézhez kellett volna hogy kapjuk postán, de eddig semmi.

Egy közös óránk lesz csak az egész "régi" osztállyal, ezen kívül szakonként változó. Amelyik szakra jelentkeztem, ott úgy tudom, csak 7-en leszünk összesen. :) Legalább a tanárnak lesz ideje foglalkozni rendesen velünk. Az én szakom még csak hétfőn kezd egy információs nappal, és kedden az oktatást. Még csak egy órám volt (az osztállyal közös), de abból máris beadandót kaptunk jövő hét csütörtökre. Bár én ráhajráztam, és már ma le is adtam :)

A fejetlenséghez még az a plusz, hogy minket áthelyeztek egy másik iskolába, mert annyi új diák, annyi új osztály indult most januártól, hogy nem férünk el. Nem tudom miért minket, utolsó féléveseket kellett pont kitenni, elhelyezni, de elég szar így. Ráadásul nem is olyan barátságos, családias az az iskola....bár eddig ugye nem sokat láttunk belőle, de nekem elég volt ennyi ahhoz hogy leszűrjem ezt. Ja, és sima gimnázium, úgyhogy majd lehet megőrülünk a folyosón hangoskodó fiataloktól....nincs egy kis csendes sarok, aszatlka a folyosón, mint a régi sulinkban, ahova szünetekben kiülhettünk kávézni, ebédelni.... bár kb 5 percre van ez is itthonról (csak ellenkező irányban mint eddig), így valószínű haza fogok járni ebédelni minden nap. Az órarendemet még nem tudom, remélem hétfőn már azt is kézhezkapjuk.

Csajok szívesen kezdték újra az ovit, és élvezik is, ez a lényeg. Főleg hogy most egész nap vannak 8-tól 4-ig.

Most csak egy pár kép

Együtt a család

Játszanak az új vasúttal

Huncut

A karácsonyra kapott korcsolya kipróbálása

Memória parti

Barátokkal szilveszterkor

Azóta

(Hátha van aki még olvas, és érdekli mi is történt velünk nyár óta). :)

Szóval megérkeztünk egy szuper nyaralásból, és megkezdődtek a megszokott hétköznapok. Sajnos ugyebár Ati "nélkül", ő csak hétvégente volt velünk, mert egy másik városban dolgozott. Egészen októberig, mikor a szerződése lejárt, de a cégnek nem ment annyira jól a sora, hogy tovább alkalmazza őt, így azóta itthon van. (Legalább pótlódik az a hiányérzet, ami napról napra bennünk volt, hogy oly távol van tőlünk.)

A lányok ügyesen jártak oviba, ráadásul egész naposak voltak, mert nekem az iskolám második féléve zajlott augusztustól egészen most december 20-ig. Egész jól össze tudtam hangolni a napunkat, hogy minden rendben menjen, az iskola (és az ezzel járó tanulás), ovi a csajoknak, délutánonként főzés másnapra, plusz játék a csajokkal. A legnehezebb talán az esti és a reggeli rutin volt, hogy időben ágyba kerüljünk, és időben keljünk. :) De hát ezt is túléltük, mert muszáj volt. Azért titkon remélem, hogy most majd egy helybeli munka jön össze Atinak. :) Sajnos a munkanélküliség miatt is, és amiatt is, hogy 20-áig volt tanításom, idén az első olyan Karácsonyunk, Szentestént volt, hogy nem tudtunk szülőhazánkba hazautazni szeretteinkhez. Különösen rossz volt, mert a családból mindenki más otthon volt, még tesómék Németországból is, így csekély 15 fő ünnepelt együtt a fa alatt Szentestén. Mi meg itthon négyesben. De azért így is sikerült meghittségben, szeretetben ünnepelnünk, és öröm volt látni a kis csillogó szemeket a karácsonyfa fényében, akik alig várták, hogy kibonthassák az angyaloktól kapott ajándékokat.

Na de ne rohanjunk ennyire előre. Suli közben volt még 4 hét gyakorlatom is, amit egy nagyon szupi helyen tölthettem, remek emberek közt, akiket hamar megszerettem. És magát a gyakorlati helyet is. Ezidő alatt, a gyakorlati helyen megtanultam egy bizonyos kerettel kötni, így bármi cseppnyi időm van, örömmel ülök le sapkákat és zoknikat kötni. :) Azért csak e kettőt, merthogy nem kötőtűvel készülnek, hanem egy bizonyos kereten. :) Volt egy hét őszi szünetem is, ekkor meglátogatott legfiatalabb húgom, és az ő kedves barátja, és szuper egy hetet töltöttünk együtt, sokat nevetve. Majd mikor hazamentek, egy hét se telt el, és Anyu is meglátogatott minket, egy hétig volt itt. :) Olyan szupi volt!! Csak kár hogy ilyenkor mindig valahogy gyorsabban telik az idő.

A suliban a félévem szerencsére jó lett. Egy tantárgy volt amiért küzdeni kellett hogy meglegyen, de hát sajna ott a tanár is olyan, hogy kb az egész osztály rettegett, hogy meg lesz e neki a féléve, vagy sem, de nekem meglett. Igaz hogy utolsó héten még a szabadidőmben is a könyvtárban ülve írtam a javító beadandót, de végül sikerült. A másik 3 tárgy meg jobb is lett, mint gondoltam. Itt betűket kapunk rá, nem jegyeket mint otthon, szóval nem is tudom hogy jellemezni...mert ha az F az 1-es, akkor viszont az A (a legjobb a 6-os) :) Furi...Szóval a pszichiátria még mindig nem tudom pontosan, hogy mi lett, annyit mondott a tanár, hogy megvan, de gondolom csak E, szóval úgy 2-es, két tantárgy C, az kb a 4-es, és egy B-5-ös (6-ost - A-t nem kaptam semmiből). 

Szilveszterünk sem teljesen úgy alakult ahogy tervezve volt, mert úgy volt, hogy mi megyünk barátnőmékhez, és ott is alszunk, mint tavaly, de reggel nem indult az autónk (hát inkább így, mint hogy útközben álljon meg alattunk), így gyors egyeztetés után ők pakoltak fel mindenféle cuccot, és jöttek hozzánk Szilveszterezni. De szerintem szuperül sikerült így is! Gyerekek nagyon élvezték a "bulit", és a legidősebb gyerkőc kivételével (még ő sincs 5 éves, de ő elaludt fél 11-kor) mind a 3 másik ébren maradt fél 1-ig, így együtt koccintottunk az Új Esztendőre, és néztük a rengeteg tüzijátékot!

Az óvoda és az iskola jövő héten indul, arról majd beszámolok egyik nap egy másik posztban. 

A nyarunkról

Szóval elég rossz volt, hogy Ati nem tudott velünk tartani, de anyu kijött előtte, hogy segítsen a hazautazásban. :) Több mint egy hónapot töltöttünk otthon, ami nagyon jól sikerült. Végig jó időnk volt, sőt a csajok néha nehezen bírtàk a 38-40 fokokat. Bár nekik volt a legkönnyebb, mert ők még a kertben is tudtak medencézni. Élvezték, hogy sokat voltak kint a kertben, játszottak, esténként mentünk kutyát sétàltatni a Mamival, meg halakat és a pávákat etetni. Szalonnát sütöttünk, és rengeteg egyéb szuper dologban volt részünk. Kétszer is jártunk az állatkertben, egyszer a Jutka mamiékkal Veszprémben, majd Helga mamival Győrben. Nagyon tetszett nekik, sok élmènnyel gazdagodtak. Mikor Jutka mamiéknál aludtunk, volt szerencséjük látni amint a tojásból kikelnek a kiskacsák. :) Hú, még felsorolni is sok, hogy mennyi-mennyi èlmény volt. Szuper nap volt az is, mikor majdnem a teljes család összegyűlt, hogy megünnepeljük anyuék házassági évfordulóját. Először Esztergomba mentünk mindannyian, ahol a Bazilikában egy mise keretén belül tettek újra fogadalmat, majd pedig visszaérkezve Mórra egy kerti party keretén belül ünnepelt a család egy pár baráttal.

Július végéigaradtunk otthon, aztán Jutka mama segítségével Utaztunk haza. Ő 3 hétig maradt míg nem kezdődött az iskolám. Most összefoglaló gyanánt próbálok még pár kèpet tenni a nyárról.