Húsvét

Végre a betegség után egy szuper hétvégénk volt. Mondhatom nagyon jól, békésen telt a Húsvétunk!
Szombatra már mertem vendégeket hívni! Zsanett barátnőmék jöttek el hozzánk, és egy szuper délutánt töltöttünk együtt kint a szabadban. 5 körül azért feljöttünk a lakásba, mert elkezdett fújni a szél, és nem akartuk, hogy a gyerekek megfázzanak. Így még itt fent is sütiztünk egyet, beszélgettünk, gyerekek játszottak.
Vasárnapra előre megfőztem már a sonkát. De reggel mégis időben keltem, begyúrtam egy kalácsot, főztem tojást, elkészültem mire indulnunk kellett a templomba. A nyuszika az ajándékokat reggelre Lizy szobájában tette le. Hát volt nagy öröm! :) Gyönyörű, napsütéses időben sétálhattunk le a templomba. És mise után is jólesett a séta haza. Lizy el is aludt a jó levegőn. Így Atival kettecskén kezdtük meg a sonkás tálat, és a sok friss zöldséget, Laura csak miután felébredt, akkor evett külön.
Délután 3 körül lementünk a játszótérre is, mert annyira jólesett végre a jó levegőn, a napsütésben kint lenni. És Lizy is sokkal jobban feltalálja magát odakint mint itt benn a lakásban.
Hamar el is ment a nap, mert csak vacsorához jöttünk fel a lakásba. Fáradtan, de feltöltődve tértünk nyugovóra.

Másnap is szerencsére nagyon szép napsütéses időre ébredtünk. A mai napra grillezésre, piknikre voltunk meghívva. Egy nagy magyar baráti körben töltöttük a napunkat! Délre mentünk ki a helyszínre, ami egy gyönyörű tóparti kemping terület volt. Lizy ismét nagyon élvezte hogy a szabadban vagyunk egész délután. Ráadásul Kingáék elhozták a kiskutyájukat, így azzal is játszott sokat, sőt, sétáltatta egyedül pórázon. Olyan édes volt! Vízparton is homokozott a többi gyerkőccel. Egész nap nem is aludt. Alexa aludt egy rövidet a babakocsiban a jó levegőn, de hazafele így is mindketten elaludtak. Bár szigorú voltam, és ahogy hazaértünk, ébresztettem őket, hogy este is könnyen el tudjanak aludni. :)
Bátran mondhatom, hogy szuper hétvégénk, és szuper Húsvétunk volt. Kellően nyugodt, meghitt, de mégis programokkal tarkított!

Rota

vírusunk volt! Most már remélem leírhatom így múlt időben. Kezdődött ugye múlt hét pénteken Lizynél. Írtam is, hogy még az ügyeletre is bementünk. Utána hányás már nem volt, de levertség, és hasmenés az igen. És mindezek mellé nem evett semmit. Sőt, ahogy odaért a kanál a szájához, már öklendezett. Én meg a hajamat téptem, és mondtam magamban, hogy nem akarom végignézni ahogy a gyerekem éhenhal. Szó szerint kiállt a csípőcsontja, látványosan fogyott. Mikor még kedden sem evett, de a hasmenés még megvolt, megelégeltem, és a szerda reggelt azzal kezdtem, hogy telefonáltam a kórházba, hogy most aztán már nézze meg valaki. 10-re berendeltek minket. Természetesen hátulról kellett menni a fertőző osztálynál. Méréssel kezdték. Hát ruha nélkül csak 9,3kg-ot mutatott a mérleg...siralmas... másnak a 8-9 hónapos babája ennyi kiló. Lizy sosem volt jó súlyban, de most még fogyott is egy kilót. Kapott almalevet, és várnunk kellett a doktornőre. Hát vizsgálat alatt Lizy visított mint egy kismalac. Bár nem csodálom szegény, pár napon belül a 2. orvosi látogatás...sőt, ebben a hónapban volt a kötelező mustra is ugyebár, szóval a 3. Vettek tőle vért (ujjából). Mikor meglátta azt a kis lámpát, amivel a fülbe világítanak bele, már fogta be a fülét és visított szegény. Majd kaptunk egy pohárkát és egy bilit is. Pohárkát pisi mintának, bilit széklet mintának. a bilis dolog össze is jött, így azt elvitték bevizsgálni, várni kellett az eredményre. Közben kapott vätskeersättninget (nem káromkodok ám, de nem tudom ennek mi a magyar megfelelője), ami egy folyadék, ami a só-víz háztartást segíti visszaállítani...kellő mértékben édes és sós egyszerre. Lehetne keverni szörppel vagy bármi, hát ezt nem tették meg, de legalább volt almalevünk, így én vegyítgettem össze, de még így is csak apró kortyonként ment az ivása. Közben míg vártunk az eredményre, mindkét gyerek elaludt. Lizy nagyon kreatívan a mérleget tartó gurulós "zsúrkocsi" alsó polcán, Alexa meg kézben. :D A dokinő csak vigyorgott mikor bejött, és meglátta. Meglett a széklet eredmény, amiből egyértelműen kimutatták, hogy rota vírus. Fél óra elteltével jött a nővérke, hozott egy jégkrémet neki, és mondta hogy fel kell ébreszteni, hogy még igyon, addig nem mehetünk haza, míg legalább a felét meg nem itta a lötyinek. Mondta hogy apuka vegyen nyugodtan valami élelmiszert magunknak a büfében, de kedvesen megkérdezte, hogy egy kávét hozhat e ő nekünk. Szerencsére volt bébiétel is a büfében, csak a gond az volt, hogy egy fajta volt csak, és darabos... Alexa meg nem eszik darabosat. Közben Lizyt felkeltettem, kirakóztunk, és kortyonként itattam vele a lötyit. Ati bevásárolt (jó drágán a büfében), erre 5 perc múlva bejön a doktornő, és közli, hogy mehetünk haza, a lötty ivását otthon is tudjuk folytatni. Á, mondom nagyon összhangban vannak a dokinő és a nővér. Na mindegy, hurrá, mehetünk.
Úgy döntöttünk, hogy hazafele megállunk a Coopnál, és veszünk egy két dolgot + a csajoknak valami Húsvéti ajándékot. Ám előbb leültünk a büfében, mert Lizy éhes volt (HURRÁ), így kivártuk, míg evett egy keveset, közben Ati vett egy nem darabos pépet, és megetettem Alexát is. Gyorsan bevásároltunk, és jöttünk is haza. Éppen hazaérünk, leültem Alexával, hogy szopizhat egyet, erre kihányta az egész ebédjét. Na neeeeee...gondoltam...Lizy végre jobban lett, erre Alexánál jön.
Ám szerencsére nála megúsztuk ennyivel. Ez az egy hányás volt...se hasmenés, semmi egyéb. De aznap már nem evett kanalas ételt, csak cicizett, és bepróbálkoztunk a tápszerrel is, amiből meglepetésemre 150ml-t meg is ivott (soha nem ivott még tápszert).

Vírus

Kezdem megunni ezt a sok nyavaját. A hétvégénk már megint annak a jegyében telt, hogy Lizyt kellett ápolni, ugyanis péntek reggelre gyomorfájással és hányingerrel ébredt. Nem is váratott sokat magára rókakoma. Szegánynél ez volt egész nap. Csak feküdt, aludt, alig volt ereje. Még pár mililiter innivaló is kijött belőle. Kicsit aggasztó volt. Mikor még este 9-kor is csak hányt, áthívtam barátnőmet, hogy őrizze Alexa álmát, hogy be tudjunk menni Laurával a kórházba. Érdekes, mert ugye én azt hittem majd rögtön infúziót kap. Hát egy frászt. Le kellett vetkőztetni, hogy lemérhessék csupaszon. Szegény csupa libabőr volt, mert lázas is volt. Kemény 9,5kg-ot mutatott a mérleg. Eddig se volt jó a súlya, na de ez most még csökkent. Kapott lázcsillapítót. Majd vártunk. A szobában vártunk hármasban álmosan és fáradtan. Lizy el-elszunyált Ati ölében, mi vártuk hogy történjen valami. Csak egy kólás jégkrémet kapott, de csak a felét kívánta megenni. Majd megint vártunk. Eleve lassan telt az idő. Majd végre jött valaki, akkor vettek tőle vért, és kapott egy pohár sós málnaszörpöt. De hát ugye nagyon nehezen akaródzott inni. Így amennyit tudtunk, fecskendővel adagoltunk be neki. Végül sikerült egy kevéske pisit produkálni, és mivel hányás azóta nem volt, így hajnali fél 2-kor végre hazajöhettünk. Szerencsére reggel 9-ig aludt ALexa is, így kissé pihenhettünk azért, Lizy meg csak fél 11-kor kelt fel úgy ki volt ütve. Még másnap is csak ivott, max egy pár szál ropit evett, és még ma is siralmas volt amit evés címszóval művelt. Szerintem fél, hogy megint hányni fog. De ez így nagyon rossz, mert muszáj lenne kicsit többet ennie, mert teljesen tönkre fog menni a gyomra. Remélem most már teljesen meggyógyul, mert rossz ilyen elesettnek, rosszkedvűnek látni!

Ismételt vérvétel

Szerda reggel 8-ra volt időpontunk Alexával a kórházba ismételt vérvételre.

Már előző este elkezdte Lizy fájlalni a fülét, így úgy döntöttünk, hogy nem megy oviba, hanem jön velünk ő is a kórházba. Először is mértek egy súlyt Alexának. Még mindig nem érte el a januári súlyát. 5960g volt. Majd jött a doktornő, végre meg tudtam kérdezni pontosan milyen érték is nem volt jó a múltkor. Mondta hogy a fehér vérsejt szám volt határértékes, és a trombocita szám extrém magas. Most 4 ampulla vért vettek tőle. Néztek májfunkciót, pajzsmirigy működést, vörös- és fehérvérsejteket, trombocitát. Ott kellett várnunk, mondták, hogy meglesz az eredmény még aznap. Atinak addig el kellett mennie a suliba egy fél órára, de vitte magával Lizyt is, hogy nekem könnyebb legyen. Közben Alexa elaludt a babakocsiban. Jött egy főorvosnő, ami elmondta, hogy most 3 napig írnom kell hogy miket eszik, miből hány grammot. Szóval ha én főztem neki, akkor mérni hány grammos volt a krumpli a hús, és egyéb összetevők, ebből hány gramm pép lett, és mennyit evett meg belőle. Jó kis móka volt ezt megcsinálni.

Még egy "feladatot" kaptunk. Mégpedig hogy vizeletet kell begyűjteni tőle, de kispohárba, középsugarasat. Na, aki ezt kitalálta, azzal csináltatnám meg. Egy majd' 9 hónapostól vizeletet venni, úgy hogy a pisi eleje bele ne menjen a pohárkába..... inkább nem részletezem. A mi dokinőnk mondta, hogy vesz le katéterrel, de a főorvos asszony nem engedte. Szóval ezt még jövő hétig valahogy kiviteleznünk kell. 21-én, csütörtökön kell mennünk ismételt súlymérésre.

Közben Atiék s visszaérkeztek, de a véreredmény még nem volt meg. Így mivel már ebéd idő volt, mondta a doktornő, hogy nyugodtan jöjjünk haza, majd ő másnap telefonál.

Másnap délelőtt fel is hívott. A máj és a pajzsmirigy működés tökéletes lett. A véreredménye még messze nem tökéletes, de legalább csökkenni kezdett a trombocita szám.

Elrepült

Igen, azt már az előző bejegyzésben is írtam, hogy Anyu hazarepült múlt héten. Lizym azóta is emlegeti. Sőt, múltkor mikor megkérdeztem, hogy mit szeretne Húsvétra, gyermeki őszinteséggel rávágta, hogy azt, hogy visszajöjjön a Mama! :)
A hét további napjai is villámsebesen repültek el. A szerdai nap a mosásról szólt, így semerre nem tudtunk menni. Viszont mivel időközben szép tavasziasra fordult az idő, mondhatni meleg lett, elkezdtek végre rügyezni a fák, így a hét további részében délutánonként, mikor Attila már hazajött a suliból, lementünk hol a közeli játszótérre, hol arra ahol magyar barátaink is laknak, és ott is lejöttek a gyerkőcök játszani Lizyvel.
Mivel a fogyókúrámat még folytatom, csak mostanában ritkán írtam róla, így pénteken gyümölcs napot tartottam. Féltem, hogy nem fogom bírni, de jelentem ment. Eredményes is volt, mert 1,5kg lement. Féltem, hogy már az első mindent evős napom után kúsznak is vissza, de nem így lett...sőt, még fogytam! :) Végre látok valami eredményt!
Hétvégénk nyugiban, pihenősen telt, és sokat voltunk levegőn!

Utolsó nap Mamival

Kedden volt az utolsó nap, hogy itt volt Anyu. szerda reggel utazott haza! Szerencsére az idő kegyes volt hozzánk, így még egy utolsó nagy séta belefért. Ebéd után Laurát hamar leraktam aludni, nagyon fáradt volt már. Alexa viszont nem akart elaludni. 3 körül már készülődtünk, és mentünk sétálni. Még a nap is kisütött, nagyon jó volt. Szami a friss levegőn hamar álomba is szenderült. Még épp csak az erdőn mentünk keresztül, mikor eszembe jutott, hogy egy gyertyát meggyújtva hagytam itthon, így mondtam Anyunak, hogy ők várjanak meg, vagy lassan sétáljanak tovább, én visszaszaladok. Mondta Anyu, hogy ok, de akkor visszafele vigyek egy kis száraz kenyeret is, hogy a belváros után mégis kimenjünk még egy kicsit a kacsás szigetre is. Eleinte nem úgy készültünk, de rá kellett jönni, hogy elég kellemes idő van, és jól fog esni a séta.
Hazaszaladtam, elfújtam a gyertyát, összepakoltam egy kis szárított kenyeret, és szaladtam is vissza. Közben csöngött a telefonom. Ismeretlen szám, felvettem. A kórházból kerestek. Meg is lepődtem, hisz csak levélben szoktak értesítést küldeni, és nem is ilyen "hamar" (igen, ez a svédeknél már gyors - 24-én voltunk vérvételen). Alexa dokinénije hívott. Mondta hogy a glutén allergiára levett vér negatív lett, azonban a teljes vérkép viszont nem megfelelő. Mondta melyik értékkel van a gond, de nem nagyon értettem. Vissza kérdeztem ez mitől lehet. Annyit mondott csak, hogy valami gyulladásra vagy fertőzésre utal a szervezetben, és hogy feltétlen meg kell ismételni a vérvételt. Ma (6-án, mikor ezt a bejegyzést írom) kaptam meg az új vérvétel időpontját, ami jövő hét szerda reggel. Addig marad az izgulás.
Szóval először a városban nézeődtünk, Anyu még ajándékokat vásárolt, aztán Lizy nagy örömére kimentünk a szigetre kacsákat, ludakat etetni. Még belefért egy kis játszóterezés is. Lizy szinte végig hősiesen gyalogolt. Hát jól el is fáradtunk mire hazaértünk, és meg is éheztünk. De már úgyis a vacsora ideje következett! :)

Universeum

Svéd tropikáriumban, az Universeumban jártunk szombaton. Gondoltuk az anyunak is tetszeni fog, és Lizy is élvezni fogja már. Hát nem tévedtünk! De azt nem gondoltam volna, hogy még Alexának is ennyire fog tetszeni.
Odafelé az autóban Lizy aludt egy keveset, Alexa nem. Így mire 11-kor odaértünk ő már eléggé fáradt volt. De előbb még megetettem, majd Anyu kezében elnézelődött egy darabig, és nagyon élvezte, csodálta a halakat a nagy üvegfalon keresztül. Aztán elaludt a babakocsiban. Lizy végig érdeklődve jött, nézte a halakat, az esőerdő részben a különleges piros madarat, majmocskákat, amik szabadon ugráltak ott mellettünk. A tudományos részben is elnézelődött azért, de az annyira nem kötötte le...sőt a játszó sarokban is csak rövid időt volt, inkább vissza akart menni a halakhoz!
Fél 4-kor jöttünk el onnan fáradtan, de élményekkel teli! És akkor jöjjön egy pár kép is ízelítőként.

Nem unatkozunk

Mint az előző bejegyzésben írtam, kedden érkezett Anyu. Már aznap délután ki tudtunk menni kicsit sétálni. Lementünk a városba a játszótérre. Sokáig nem maradtunk, mert elkezdett esni az eső, és eléggé szeles idő is volt. De legalább Lizy sétált egy nagyot, merthogy ő gyalog jött végig.
Másnap reggel sajnos hóesésre ébredtünk. Bár úgyis megvolt a tervezett program. Mert ma Laurának sem volt óvoda, és Atinak sem suli, így jó előre elhatároztunk, hogy hamar ebédelünk, majd megyünk ismét Leklandba, hogy Lizy kitombolhassa magát, és hazafele meg elmegyünk Vännersborgba a turiba, ahova Anya eddig már kétszer nem jutott be, mert mikor itt volt nálunk, és mentünk volna, akkor zárva volt. Laura hamar birtokba vette a játszóházat, és vagy 100-szor lecsúszott az óriás csúszdán... természetesen Atinak vagy nekem is csúsznom kellett vele együtt. De szívesen elvolt a labdák között is, vagy párszor az ugró szőnyegen. Alexa is mászkált kicsit a gyereksarokban, jól elvolt ő is. Fél 4-kor jöttünk el a játszóházból, de Lizy olyan fáradt volt, hogy egyből bealudt. És arra sem kelt fel, mikor a turinál kiszedtem az autóból, és áttettem a babakocsiba. Ott Alexa is pihent egyet rajtam a kendőben.
Úgy értünk haza, hogy rögtön vacsi volt, és kis játék után az esti rutin.
Csütörtökön nem voltunk semerre sem, mert mosós napom volt. De amúgy is szürke, borongós, esős idő volt.
Pénteken a városba, a kacsás szigetre tettünk egy nagy sétát. Lizy is hősiesen gyalogolt szinte végig, csak párszor kellett felvenni ölbe. Este még Editék it átjöttek hozzánk, jót beszélgettünk, vacsiztunk, jól éreztük magunkat. Mire Editék mentek haza, már kezdődött a lányok fürdetése.
Tegnap pedig Göteborgban jártunk az Universeumban, de azt hiszem ezt majd egy külön postban fejtem ki bővebben képekkel együtt!

Mama

Kedden érkezett hozzánk Anyu! Reggel elvittem Lizyt oviba, majd elkezdtem főzni egy levest. Ati elég hamar indult is ki délelőtt a reptérre.
Így most mikor mennem kellett az oviba, akkor vittem magammal Alexát is. Laurával muszáj volt külön ebédelnem a szokásos időben, mert elég fáradt volt. De azért megvárta hogy ideérjen a Mama. Eleinte elég tartózkodó volt, de mindemellett érdeklődő is. Furcsa volt, mert az első pillanatban Alexa is sírva fakadt mikor meglátta Anyut, de utána már elvolt az ő kezében is és mosolygott is neki.
Anyu rengeteg mindent hozott, nem győztem elpakolni az ajándékokat. :)
A két lányt viszont a gyors Mama köszöntés után le is raktam aludni, így még délután ki tudtunk menni egy keveset sétálni!

Lekland

Múlt hét szombatra meghívtuk barátainkat hozzánk ebédre. Felvetették ötletként, hogy délelőtt menjünk el Trestadba a Lekland nevű nagy játszóházba, hogy a lányok egy jót játszhassanak. Mi még sosem voltunk ott, így gondoltuk, miért is ne próbálhatnánk ki. Reggel Lizy elég korán kelt, így akkor még sütöttem egy sós kiskiflit, majd fél 11-kor indultunk útnak. A többiekkel ott találkoztunk. Laura először sehova nem mert odamenni, se a nagy csúszdához, se a labdákhoz, se az ugrószőnyegre. Mikor kezdett feloldódni, legelőször a kis gyereksarkot vette bitrokba, ami a kisebbeknek van kialakítva. Ott is vannak labdák, mini csúszda. Valahogy sikerült rávennem, hogy az ölembe ülve lecsússzon az óriás csúszdán, végül kipróbálta az ugró szőnyeget is. Aztán eljött a pillanat, hogy egyedül le mert csúszni a nagy csúszdán is. A jeggyel 3 órát lehet ott lenni, hát 2,5 órát bírták a csajok, nagyon elfáradtak. Mikor jöttünk haza, Lizy el is aludt az autóban, de olyan mélyen, hogy Ati simán felhozta ölben, és aludt tovább nyitott erkélyajtónál még 4-ig. Mi közben megebédeltünk, meg a fiúk elvitték Mirát sétálni, hogy ő is elaludjon egyet, mi meg itthon maradtunk Szandival beszélgetni! Délután még Editék is átjöttek, jót beszélgettünk, gyerekek jót játszottak. Este fél 8-kor mentek haza a barátok, jól éreztük magunkat nagyon!