Hihetetlen milyen hamar elment ez a 3 év! Tegnap ünnepeltük Laura 3. születésnapját! :) Egész nap nosztalgiázós hangulatban voltam...még mindig teljesen frissen él bennem minden élmény ezzel a nappal kapcsolatban.
Akkor, mikor kijöttünk a kórházból megírtam a szüléstörténetet is.... hát most idemásolom nektek! :)
Az egész ugye már 6-án kezdődött. De Lizy csak 7-én hajnalban bújt ki!
Hát a szülés milyen volt....őszintén megmondom, nehéz... és elég hosszú volt (bár azt mondják, hogy mivel első gyerek, ahhoz képest nem is volt olyan hosszú). De így utólag azt tudom mondani, hogy megérte.... minden fájdalmat kárpótol ez a kis szuszogó "csomagocska" aki itt alszik most mellettem. és tényleg úgy van, hogy ahogy kijött, már nem is éreztem a fájdalmat...minden megszűnt.
Végülis röviden..... vasárnap reggel már elment a nyákdugó (aminek annyira nem tulajdonítottam jelentőséget, mert van akinek napokkal előtte elmegy). Aztán 1-kor, mikor elfeküdtem TV-zni abban a pillanatban éreztem a hasamban a pukkanást... na, ez nagyon furcsa érzés. Szóval elfolyott a magzatvíz. 2-re mentünk a kórházba, de akkor még nem voltak igazán fájások. Ezzel még haza akartak küldeni, mondván, hogy úgyis ebben a városban lakunk. De mikor mondtuk, hogy nincs autónk, akkor inkább megengedték, hogy maradjunk.A fájások inkább csak délután 4-5 körül kezdődtek. de nem voltak elég erősek, és még csak 5 percesek voltak. 5-kor még vacsorát is kaptam... elég sokáig így ment ez....róttuk a köröket a folyosón Atival, fájásokkor leültem... Aztán vissza a szobába. Valamikor este úgy döntött a bába, hogy ad oxitocin infúziót, hogy kicsit erősítse a fájásokat. Aztán tényleg jöttek. Először gázt szívtam, de nem esett jól, mert bekómáltam tőle, meg szédültem (aztán rájöttek, hogy csak lejjebb kellene venni a koncentrációját a gáznak). Meg mondta a bába, hogy próbáljam csak, azt mondta csak az első szívásnál ilyen durva! De nem mertem, mert rosszul éreztem magam tőle, és szédültem, és nem tudtam koncentrálni! Sőt...sikerült a vacsorát is kihánynom. Fájások alatt már volt, hogy sírtam, hogy nem bírom. Az volt a legrosszabb, hogy nagyon elhúzódott, és már nagyon fáradt voltam. Mondtam a nővérnek, adjon valami más érzéstelenítőt... azt mondta mielőtt az EDA-t választanánk, van még egy lehetőség...helyi érzéstelenítés. Beleegyeztem! (bár kicsit csalódtam magamban, mondtam is Atinak, hogy én nem így akartam...érzéstelenítés nélkül akartam végig csinálni) Aztán végülis kaptam egy helyi érzéstelenítést, amit bentre a méhszájhoz adnak egy szurit..azaz négyet! Az már jobban hatott...de a mellé is szívtam a gázt, akkor már nem szédültem tőle. Érzéstelenítő előtt mikor vizsgált a bába, akkor még csak 1 újnyira voltam tágulva. Szerencsére az érzéstelenítőtől hamar tágultam. (Amúgy csak mikor az érzéstelenítőt beadták, akkor jött doki, amúgy csak 3 bába volt). És tök jó volt, aznap bent volt egy magyar bába is (csak épp máshol vezetett szülést, de bejött hozzánk is
) Mikor beadták az érzéstelenítőt (előző vizsgálathoz képest 2 órával később 5 cm-nél tartottunk. Csak babóka nagyon fent volt...így hiába tágultam. Fel kellett állnom, hogy a gravitációval segítsük...(nem esett jól állni, de muszáj volt) sokat segített, hogy Ati bent volt velem! Törölte a homlokom, nyújtotta a gázmaszkot mikor az kellett, inni adott...bíztatott. Ahhoz képest, hogy amúgy nem bírja a vért, teljes mértékig helyt állt bent...Mikor az érzéstelenítés után egy órával bejött a bába, megvizsgált, és közölte, hogy jó híre van, mert teljesen kinyíltam, eltűnt a méhszáj....csak még fent van a babó, úgyhogy ha bírom, akkor álljak még. Kaptam kapaszkodó keretet is...abba fájások alatt kapaszkodtam, és felhúztam a térdeimet amennyire tudtam. az volt a legrosszabb, hogy egyfolytában úgy éreztem, mintha kakilnom kéne.... A bába elkezdett előkészíteni mindent.... aztán egyszer csak szóltam neki, hogy most ha fájás jön, nyomnom kell....azt mondta másszak az ágyra, megnézi, hogy állunk. Felmásztam, de a támlát majdnem teljesen ülőre kértem.... kitámasztotta a lábamat, és kaptam kapaszkodókat. Mondta, hogy akkor most ha lehet már ne a maszkba lélegezzek, hanem 1 fájásra 3-szor nyomjak.... Aztán mondta hogy már látja a baba sötét haját.... de még 2 cm-vel feljebb van mint kéne.... behívott még egy bábát, azt mondta abban fog segíteni, hogy az alkarjával nyomja lefele a hasamat, hogy ezzel segítse a babót... és utána minden fájásra 3-szor kellett nyomnom....egyfolytában bíztattak...Ati is,....velem együtt nyomott... fogta a kezem. Aztán ahhoz képest, hogy nem bírja a vért, megnézte a babót, ahogy jön ki.... Aztán mikor már teljesen a gátnál volt, akkor mondták nekem is nyugodtan nyúljak oda, érezzem, hogy ott a feje teteje...ez erőt adott.... amúgy a gát az nagyon égett akkor... Hát egy olyan 5 fájásra lett meg a feje....ezt már én is láttam... aztán mondták, hogy most csak sóhajtsam el a fájást, és kicsusszant a kis teste.Hajnali fél 5-kor! Rámrakták! Hát, Ati is és én is elkezdtünk sírni!! Végre megtudtuk, hogy kislány.... Ati annyira örült neki, mondta hogy tök ilyennek álmodta meg előtte egy pár nappal, csak azt hitte kopasz lesz! Olyan furcsa volt a kis síkos testet fogni! Ott a hasamon hagyva letörölgették kicsit a magzatmázat, és a vért, majd hoztak rá meleg takarót. A lepény nem akart leválni...először próbálta kihúzni, de az fájt....aztán emlte az oxitocint, meg adott egy helyi szurit is még....De így is még vagy fél óra volt mire kijött..... A köldökzsinórt Ati nem merte elvágni...meg szerintem addigra a könnytől nem is látott....de én elvágtam! Ja, amúgy gátvédelemmel szültem...az jólesett, hogy tartotta oda a forróvizes rongyot.... aztán mondta hogy picit ölteni kell....kívül semmit..csak a nagyajkakon belül, mert a kisasszony a kezét az álla alá rakva jött ki!! De ebből már csak a törléseket éreztem, hogy kellemetlen, de amúgy maga a varrás nem fájt, kaptam valami hűsítő zselét! Aztán Laurát le sem mosták, el sem vették tőlem, le sem mérték...otthagytak miket 2 órát 3-asban, mondták, hogy lehet telefonálni. Szóval haza tudtunk telefonálni, hogy lány lett, de a méreteit nem tudtuk. Aztán 2 óra elteltével hozták nekünk a reggelit....Atinak két szendvicset, meg nekem is...Atinak kávét, nekem kakaót (ezt megkérdezték mi legyen) és pezsgős pohárban almalevet. Mindezt babarózsaszín szalvétával.... amíg mi ettünk, addig ott mellettünk lemérték 2785g és 46 cm. De nem fürdették meg. Egész hétfőn nem volt szabad még fürdetni!! Olyan furcsa... szóval a vér is rá volt száradva a hajára....Aztán reggeli után Laurát elvitték a nővérek addig magukhoz, mig Ati elkisért zuhanyozni! milyen jó is volt, hogy elkísért.... (minden elismerésem az övé, mert azért ott láthatott vért elég sokat). Lezuhiztunk, felöltöztem, de addig még ruhástul egy kicsit a wc-re ültem, mert szédülni kezdtem. Utána csak arra emlékszem, hogy magamhoz térek, ajtó nyitva, és Ati kiabál ki a nővéreknek hogy "Help"....azt mondta elájultam, de olyan hirtelen, hogy meg sem bírt tartani, kicsit hátravágódott a fejem ott a wc-nél.... a nővérek hozták az ágyamat, és úgy vittek vissza a szobába. Ott még fél órát voltunk, aztán tolókocsiba ültettek, Laurát a kezembe adták, és átmentünk a "BB" részlegre. Itt voltunk szerdáig. Szerdán délelőtt még volt Manónak csípőultrahang, megnézte gyerekdoki, aki mindent rendben talált..... és így szerdán 1-kor hazajöhettünk. Amúgy bent a nővérek nagyon sokat segítettek....a szoptatásban, és minden egyébben lehetett kérdésünk. Viszont a babák egész nap az anyukával vannak....nem lehetett leadni! Még zuhanyzásnál és wc-zésnél sem..... a wc-is és a zuhany is úgy volt kialakítva, hogy a baba kis műanyag gurulós ágyával beférjen.... de mondjuk zuhanyozni meg akkor zuhanyoztam mikor Ati bejött, és addig vigyázott rá!
Szóval összességében nagyon jó élmény volt! És ami még érdekesebb, Attila mindenkinek nagy lelkesedéssel meséli, hogy mennyire jó volt, hogy ezt nem hagyta ki!! És azt mondta, hogy minden elismerése a nőké!!
Haza 2665g-al jöttünk. De pénteken vissza kellett menni egy ellenőrzésre, akkor már 2858g volt (azaz túllépte a születési súlyát). És pénteken már a köldökcsonk is leesett!!
Hát röviden ennyi a történetünk (ami ugye nem is olyan rövid )!
Tegnap reggel szokásos módon elment az oviba, ott is ünnepeltek. Jégkrémet kellett vinni. É s kapott ajándékba egy képet, amire meg van írva, hogy 3. születésnapja alkalmából, és be is van keretezve.
Aztán itthon már sok felfújt lufi várta, valamint az előre "megrendelt" ebéd, krumplipüré és rántott csirkemell. Tortázás és köszöntés csak 5 után volt, mikor Ati is hazaért a munkából! Szupi nap volt!
És akkor most jöjjön egy akkor-és most fénykép! :)
Akkor, mikor kijöttünk a kórházból megírtam a szüléstörténetet is.... hát most idemásolom nektek! :)
Az egész ugye már 6-án kezdődött. De Lizy csak 7-én hajnalban bújt ki!
Hát a szülés milyen volt....őszintén megmondom, nehéz... és elég hosszú volt (bár azt mondják, hogy mivel első gyerek, ahhoz képest nem is volt olyan hosszú). De így utólag azt tudom mondani, hogy megérte.... minden fájdalmat kárpótol ez a kis szuszogó "csomagocska" aki itt alszik most mellettem. és tényleg úgy van, hogy ahogy kijött, már nem is éreztem a fájdalmat...minden megszűnt.
Végülis röviden..... vasárnap reggel már elment a nyákdugó (aminek annyira nem tulajdonítottam jelentőséget, mert van akinek napokkal előtte elmegy). Aztán 1-kor, mikor elfeküdtem TV-zni abban a pillanatban éreztem a hasamban a pukkanást... na, ez nagyon furcsa érzés. Szóval elfolyott a magzatvíz. 2-re mentünk a kórházba, de akkor még nem voltak igazán fájások. Ezzel még haza akartak küldeni, mondván, hogy úgyis ebben a városban lakunk. De mikor mondtuk, hogy nincs autónk, akkor inkább megengedték, hogy maradjunk.A fájások inkább csak délután 4-5 körül kezdődtek. de nem voltak elég erősek, és még csak 5 percesek voltak. 5-kor még vacsorát is kaptam... elég sokáig így ment ez....róttuk a köröket a folyosón Atival, fájásokkor leültem... Aztán vissza a szobába. Valamikor este úgy döntött a bába, hogy ad oxitocin infúziót, hogy kicsit erősítse a fájásokat. Aztán tényleg jöttek. Először gázt szívtam, de nem esett jól, mert bekómáltam tőle, meg szédültem (aztán rájöttek, hogy csak lejjebb kellene venni a koncentrációját a gáznak). Meg mondta a bába, hogy próbáljam csak, azt mondta csak az első szívásnál ilyen durva! De nem mertem, mert rosszul éreztem magam tőle, és szédültem, és nem tudtam koncentrálni! Sőt...sikerült a vacsorát is kihánynom. Fájások alatt már volt, hogy sírtam, hogy nem bírom. Az volt a legrosszabb, hogy nagyon elhúzódott, és már nagyon fáradt voltam. Mondtam a nővérnek, adjon valami más érzéstelenítőt... azt mondta mielőtt az EDA-t választanánk, van még egy lehetőség...helyi érzéstelenítés. Beleegyeztem! (bár kicsit csalódtam magamban, mondtam is Atinak, hogy én nem így akartam...érzéstelenítés nélkül akartam végig csinálni) Aztán végülis kaptam egy helyi érzéstelenítést, amit bentre a méhszájhoz adnak egy szurit..azaz négyet! Az már jobban hatott...de a mellé is szívtam a gázt, akkor már nem szédültem tőle. Érzéstelenítő előtt mikor vizsgált a bába, akkor még csak 1 újnyira voltam tágulva. Szerencsére az érzéstelenítőtől hamar tágultam. (Amúgy csak mikor az érzéstelenítőt beadták, akkor jött doki, amúgy csak 3 bába volt). És tök jó volt, aznap bent volt egy magyar bába is (csak épp máshol vezetett szülést, de bejött hozzánk is
) Mikor beadták az érzéstelenítőt (előző vizsgálathoz képest 2 órával később 5 cm-nél tartottunk. Csak babóka nagyon fent volt...így hiába tágultam. Fel kellett állnom, hogy a gravitációval segítsük...(nem esett jól állni, de muszáj volt) sokat segített, hogy Ati bent volt velem! Törölte a homlokom, nyújtotta a gázmaszkot mikor az kellett, inni adott...bíztatott. Ahhoz képest, hogy amúgy nem bírja a vért, teljes mértékig helyt állt bent...Mikor az érzéstelenítés után egy órával bejött a bába, megvizsgált, és közölte, hogy jó híre van, mert teljesen kinyíltam, eltűnt a méhszáj....csak még fent van a babó, úgyhogy ha bírom, akkor álljak még. Kaptam kapaszkodó keretet is...abba fájások alatt kapaszkodtam, és felhúztam a térdeimet amennyire tudtam. az volt a legrosszabb, hogy egyfolytában úgy éreztem, mintha kakilnom kéne.... A bába elkezdett előkészíteni mindent.... aztán egyszer csak szóltam neki, hogy most ha fájás jön, nyomnom kell....azt mondta másszak az ágyra, megnézi, hogy állunk. Felmásztam, de a támlát majdnem teljesen ülőre kértem.... kitámasztotta a lábamat, és kaptam kapaszkodókat. Mondta, hogy akkor most ha lehet már ne a maszkba lélegezzek, hanem 1 fájásra 3-szor nyomjak.... Aztán mondta hogy már látja a baba sötét haját.... de még 2 cm-vel feljebb van mint kéne.... behívott még egy bábát, azt mondta abban fog segíteni, hogy az alkarjával nyomja lefele a hasamat, hogy ezzel segítse a babót... és utána minden fájásra 3-szor kellett nyomnom....egyfolytában bíztattak...Ati is,....velem együtt nyomott... fogta a kezem. Aztán ahhoz képest, hogy nem bírja a vért, megnézte a babót, ahogy jön ki.... Aztán mikor már teljesen a gátnál volt, akkor mondták nekem is nyugodtan nyúljak oda, érezzem, hogy ott a feje teteje...ez erőt adott.... amúgy a gát az nagyon égett akkor... Hát egy olyan 5 fájásra lett meg a feje....ezt már én is láttam... aztán mondták, hogy most csak sóhajtsam el a fájást, és kicsusszant a kis teste.Hajnali fél 5-kor! Rámrakták! Hát, Ati is és én is elkezdtünk sírni!! Végre megtudtuk, hogy kislány.... Ati annyira örült neki, mondta hogy tök ilyennek álmodta meg előtte egy pár nappal, csak azt hitte kopasz lesz! Olyan furcsa volt a kis síkos testet fogni! Ott a hasamon hagyva letörölgették kicsit a magzatmázat, és a vért, majd hoztak rá meleg takarót. A lepény nem akart leválni...először próbálta kihúzni, de az fájt....aztán emlte az oxitocint, meg adott egy helyi szurit is még....De így is még vagy fél óra volt mire kijött..... A köldökzsinórt Ati nem merte elvágni...meg szerintem addigra a könnytől nem is látott....de én elvágtam! Ja, amúgy gátvédelemmel szültem...az jólesett, hogy tartotta oda a forróvizes rongyot.... aztán mondta hogy picit ölteni kell....kívül semmit..csak a nagyajkakon belül, mert a kisasszony a kezét az álla alá rakva jött ki!! De ebből már csak a törléseket éreztem, hogy kellemetlen, de amúgy maga a varrás nem fájt, kaptam valami hűsítő zselét! Aztán Laurát le sem mosták, el sem vették tőlem, le sem mérték...otthagytak miket 2 órát 3-asban, mondták, hogy lehet telefonálni. Szóval haza tudtunk telefonálni, hogy lány lett, de a méreteit nem tudtuk. Aztán 2 óra elteltével hozták nekünk a reggelit....Atinak két szendvicset, meg nekem is...Atinak kávét, nekem kakaót (ezt megkérdezték mi legyen) és pezsgős pohárban almalevet. Mindezt babarózsaszín szalvétával.... amíg mi ettünk, addig ott mellettünk lemérték 2785g és 46 cm. De nem fürdették meg. Egész hétfőn nem volt szabad még fürdetni!! Olyan furcsa... szóval a vér is rá volt száradva a hajára....Aztán reggeli után Laurát elvitték a nővérek addig magukhoz, mig Ati elkisért zuhanyozni! milyen jó is volt, hogy elkísért.... (minden elismerésem az övé, mert azért ott láthatott vért elég sokat). Lezuhiztunk, felöltöztem, de addig még ruhástul egy kicsit a wc-re ültem, mert szédülni kezdtem. Utána csak arra emlékszem, hogy magamhoz térek, ajtó nyitva, és Ati kiabál ki a nővéreknek hogy "Help"....azt mondta elájultam, de olyan hirtelen, hogy meg sem bírt tartani, kicsit hátravágódott a fejem ott a wc-nél.... a nővérek hozták az ágyamat, és úgy vittek vissza a szobába. Ott még fél órát voltunk, aztán tolókocsiba ültettek, Laurát a kezembe adták, és átmentünk a "BB" részlegre. Itt voltunk szerdáig. Szerdán délelőtt még volt Manónak csípőultrahang, megnézte gyerekdoki, aki mindent rendben talált..... és így szerdán 1-kor hazajöhettünk. Amúgy bent a nővérek nagyon sokat segítettek....a szoptatásban, és minden egyébben lehetett kérdésünk. Viszont a babák egész nap az anyukával vannak....nem lehetett leadni! Még zuhanyzásnál és wc-zésnél sem..... a wc-is és a zuhany is úgy volt kialakítva, hogy a baba kis műanyag gurulós ágyával beférjen.... de mondjuk zuhanyozni meg akkor zuhanyoztam mikor Ati bejött, és addig vigyázott rá!Szóval összességében nagyon jó élmény volt! És ami még érdekesebb, Attila mindenkinek nagy lelkesedéssel meséli, hogy mennyire jó volt, hogy ezt nem hagyta ki!! És azt mondta, hogy minden elismerése a nőké!!
Haza 2665g-al jöttünk. De pénteken vissza kellett menni egy ellenőrzésre, akkor már 2858g volt (azaz túllépte a születési súlyát). És pénteken már a köldökcsonk is leesett!! Hát röviden ennyi a történetünk (ami ugye nem is olyan rövid
)!Tegnap reggel szokásos módon elment az oviba, ott is ünnepeltek. Jégkrémet kellett vinni. É s kapott ajándékba egy képet, amire meg van írva, hogy 3. születésnapja alkalmából, és be is van keretezve.
Aztán itthon már sok felfújt lufi várta, valamint az előre "megrendelt" ebéd, krumplipüré és rántott csirkemell. Tortázás és köszöntés csak 5 után volt, mikor Ati is hazaért a munkából! Szupi nap volt!
És akkor most jöjjön egy akkor-és most fénykép! :)
Hová tünt innen a kommentem???
VálaszTörlésBoldogat kívántam Lizynek és rácsodálkoztam a csodaszép tortára!!!! :)
Nem tudom...lehet leírtad, de nem klikkeltél az elküldre! :D Köszönjük szépen!
VálaszTörlés