Így, csupa nagy betűvel! Svédországi Magyar Ifjúsági Találkozón voltunk a hétvégén. Idén ez volt az első ilyen tábor, ami jellegét tekintve most egy önellátó téli tábor volt. Ez annyit tesz, hogy a szállás biztosítva volt, sőt, még szauna is, mindez egy gyönyörű erdei, tóparti környezetben faházakkal. Az étkezésről viszont mindenkinek magának kellett gondoskodnia. Már csütörtökön nekikezdtem a pakolásnak, mert azért nem kis munka 4 embernek 3 napra mindent összepakolni, úgy, hogy még étel, legalábbis alapanyag is legyen, és ebből a 4 emberből egy kicsi, és egy pici! :) Vinnünk kellett kiskádat, babakocsit, pihenőszéket Szaminak, hálózsákokat, kiságyat szintén Szaminak, játékokat, ruhákat 4 emberre, törölközőt (amiből kellett extra is a szaunázáshoz). Szóval volt mit végig gondolni, hogy semmi se maradjon itthon....kedvenc alvó állatka a gyerekeknek, és még sorolhatnám naphosszat. Péntek délelőtt is míg Lizy oviban volt, csak pakoltam-pakoltam és pakoltam. Főzni nem főztem, mert azt találtuk ki, hogy semmi esetre se legyen maradék itthon 3 napra, mert csak megromlik, így pizzát vettünk a boltban, amit megsütöttünk csak.
Miután megebédeltünk, összekészülődtünk, megbizonyosodtunk, hogy vízcsap, villany, és egyéb elektromos dolgok ki vannak mind kapcsolva, útnak indultunk úgy 2 körül. Még egy boltba be kellett ugranom némi ennivalóért, és már róttuk is a csodás utat. Csajok végig aludtak az autóban, de ez direkt így is volt kiszámolva.
Fél 5-kor elsők közt (egészen pontosan másodikként) értünk a tábor helyszínére. De jó, mert így még lehetett válogatni a szobák közt! Az egyik legbelső kis szobát választottuk az emeleten, ami megfelelőnek tűnt számunkra. Szép lassan elkezdett a többi jelentkező is szállingózni, elkezdtek a beszélgetések, valakinek az ivászat is. A lányok kézről kézre jártak folyton. :) Így jutott nekem is némi pihenő, kikapcsolódás. Este szerencsére az elalvással se volt gond náluk, így lent tudtunk maradni mi is beszélgetni, kicsit iszogatni, ismerkedni az új emberekkel, jólérezni magunkat a régi barátokkal. Természetesen bébiőrrel "hallgatóztam" egyfolytában fel, de nem volt gond, aludtak a csajok. Negyed 2-kor tértünk nyugovóra..nagyon nem volt bulizás, csak zenehallgatás, az ivászat mélyebb rejtelmeibe meg nem óhajtottunk belemerülni. Aztán mikor felmentünk, én csak forgolódtam az ágyban, nem tudtam elaludni, pedig elég fáradt voltam már (biztos az új hely miatt). Aztán egyszer csak rákezdtek a zene felhangosítására, a táncra, énekre, ami már szinte üvöltésnek hatott. 3 körül felkelt erre Lizy, és hangosan megkérdezte: "Milyen zenét hallok?" Ati mondta, hogy bulizenét. -"És topognak is?" Nagyon erőteljes táncba kezdtek. Igen, táncolnak, buliznak. -"Mi is lemegyünk bulizni?" :) Hihi...persze, hajnali 3-kor másra sem vágyom, mint lemenni bulizni egy 2,5 éves gyerekkel akkor már erősen illuminált állapotban lévő emberek közé. :) Persze a hangos beszédére Szami is felkelt, aki a szokásával ellentétben alig akart visszaaludni. De valahogy csak sikerült végül mindenkinek nyugovóra térnie. Másnap óramű pontossággal fél 8-kor kelt mindkét gyerek. Lementünk, és nekiálltunk az esti romokat elpakolni, felseperni, felmosni. Majd reggeliztünk, aztán szép lassan szállingózott mindenki a terembe, beszélgettünk, csajok jól eljátszottak. Szami fél 11-kor már újra álmos volt, így letettem aludni. Az ebédet a mi szokásos délidőnkben megcsináltam, és ettünk, majd Lizy is felment 1 körül aludni Atival. Szami addigra ébredt. Így nekem nem jutott idő a sziesztázásra.
Délután Ati kivitte Lizyt sétálni az erdőbe. Tettem egy próbálkozást, hogy Alexát lefektetem, de hiába volt irtó fáradt, nem akart elaludni. 5-től 6-ig Lizynek is holtpont volt, folyton fel akart menni aludni, hogy ő fáradt. De nem engedtem, pont azért, hogy este időben le tudjam rakni. Valahogy kihúztuk az időt, majd Fél 8 körül elkezdtek összeszerelni a zenészek. Merthogy ma hivatalos zenészek voltak, akik szerencsére a zene és a tánc epicentrumát áthelyezték a másik terembe, így nem hallatszott fel annyira a szobánkba. Hát Lizy úgy felélénkült, hogy csuda. Nyoma sem volt a fáradtságnak, örült, hogy bulizhatott. Tombolt, táncolt, bukfencezett, élvezte hogy fent maradhat kicsit. Hát utána nem kellett félni, hogy hajnalban felkel. Olyan jó ízűen aludtak, hogy nyugodt szívvel maradhattunk lent ismét beszélgetni, táncolni, jól érezni magunkat. Sokkal jobb volt az este mint a pénteki. Azt se tudom mikor volt utoljára olyan, hogy Atival táncoltam. Ismét valamikor hajnalban mentünk aludni, de most nekem sem volt gond az alvással. Másnap reggel megint takarítottunk, de most már a szobánkat is, pakolni kellett, indultunk haza. Azaz mivel a barátaink 15km-re laknak a táborhelytől, így hazafele útba ejtettük őket, látogatást tettünk, és csak este fél 7 körül indultunk végleg haza! Szuper hétvége volt!
Miután megebédeltünk, összekészülődtünk, megbizonyosodtunk, hogy vízcsap, villany, és egyéb elektromos dolgok ki vannak mind kapcsolva, útnak indultunk úgy 2 körül. Még egy boltba be kellett ugranom némi ennivalóért, és már róttuk is a csodás utat. Csajok végig aludtak az autóban, de ez direkt így is volt kiszámolva.
Fél 5-kor elsők közt (egészen pontosan másodikként) értünk a tábor helyszínére. De jó, mert így még lehetett válogatni a szobák közt! Az egyik legbelső kis szobát választottuk az emeleten, ami megfelelőnek tűnt számunkra. Szép lassan elkezdett a többi jelentkező is szállingózni, elkezdtek a beszélgetések, valakinek az ivászat is. A lányok kézről kézre jártak folyton. :) Így jutott nekem is némi pihenő, kikapcsolódás. Este szerencsére az elalvással se volt gond náluk, így lent tudtunk maradni mi is beszélgetni, kicsit iszogatni, ismerkedni az új emberekkel, jólérezni magunkat a régi barátokkal. Természetesen bébiőrrel "hallgatóztam" egyfolytában fel, de nem volt gond, aludtak a csajok. Negyed 2-kor tértünk nyugovóra..nagyon nem volt bulizás, csak zenehallgatás, az ivászat mélyebb rejtelmeibe meg nem óhajtottunk belemerülni. Aztán mikor felmentünk, én csak forgolódtam az ágyban, nem tudtam elaludni, pedig elég fáradt voltam már (biztos az új hely miatt). Aztán egyszer csak rákezdtek a zene felhangosítására, a táncra, énekre, ami már szinte üvöltésnek hatott. 3 körül felkelt erre Lizy, és hangosan megkérdezte: "Milyen zenét hallok?" Ati mondta, hogy bulizenét. -"És topognak is?" Nagyon erőteljes táncba kezdtek. Igen, táncolnak, buliznak. -"Mi is lemegyünk bulizni?" :) Hihi...persze, hajnali 3-kor másra sem vágyom, mint lemenni bulizni egy 2,5 éves gyerekkel akkor már erősen illuminált állapotban lévő emberek közé. :) Persze a hangos beszédére Szami is felkelt, aki a szokásával ellentétben alig akart visszaaludni. De valahogy csak sikerült végül mindenkinek nyugovóra térnie. Másnap óramű pontossággal fél 8-kor kelt mindkét gyerek. Lementünk, és nekiálltunk az esti romokat elpakolni, felseperni, felmosni. Majd reggeliztünk, aztán szép lassan szállingózott mindenki a terembe, beszélgettünk, csajok jól eljátszottak. Szami fél 11-kor már újra álmos volt, így letettem aludni. Az ebédet a mi szokásos délidőnkben megcsináltam, és ettünk, majd Lizy is felment 1 körül aludni Atival. Szami addigra ébredt. Így nekem nem jutott idő a sziesztázásra.
Délután Ati kivitte Lizyt sétálni az erdőbe. Tettem egy próbálkozást, hogy Alexát lefektetem, de hiába volt irtó fáradt, nem akart elaludni. 5-től 6-ig Lizynek is holtpont volt, folyton fel akart menni aludni, hogy ő fáradt. De nem engedtem, pont azért, hogy este időben le tudjam rakni. Valahogy kihúztuk az időt, majd Fél 8 körül elkezdtek összeszerelni a zenészek. Merthogy ma hivatalos zenészek voltak, akik szerencsére a zene és a tánc epicentrumát áthelyezték a másik terembe, így nem hallatszott fel annyira a szobánkba. Hát Lizy úgy felélénkült, hogy csuda. Nyoma sem volt a fáradtságnak, örült, hogy bulizhatott. Tombolt, táncolt, bukfencezett, élvezte hogy fent maradhat kicsit. Hát utána nem kellett félni, hogy hajnalban felkel. Olyan jó ízűen aludtak, hogy nyugodt szívvel maradhattunk lent ismét beszélgetni, táncolni, jól érezni magunkat. Sokkal jobb volt az este mint a pénteki. Azt se tudom mikor volt utoljára olyan, hogy Atival táncoltam. Ismét valamikor hajnalban mentünk aludni, de most nekem sem volt gond az alvással. Másnap reggel megint takarítottunk, de most már a szobánkat is, pakolni kellett, indultunk haza. Azaz mivel a barátaink 15km-re laknak a táborhelytől, így hazafele útba ejtettük őket, látogatást tettünk, és csak este fél 7 körül indultunk végleg haza! Szuper hétvége volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése