Ünneplés a barátokkal

Most ebben a hónapban sok ünnep torlódott egybe. Rajtam kívül kis családom minden tagjának júliusban van a születésnapja. És még a házassági évfordulónk is ekkor van! :) Kiszemeltünk egy napot, a 23-át, mikor egyben megtartottuk a születésnapokat. Persze külön-külön is járt mindenkinek a maga születése napján a torta, és az ajándék, de gondoltuk, barátokkal együtt is ünnepelnénk egy kicsit. Sajnos nem tudott eljönni mindenki, akit szerettünk volna hogy itt legyen, mert sokan nyaralni vannak még, de így is szép számmal összejöttünk egy kis közös ünneplésre.

Én már előző nap nekiálltam készülődni. Tortát sütöttem, jó nagyot. Majd megfőztem másnapra az ebédet. A vendégeket nem ebédre vártuk főtt étellel, hanem 2-re egy kis svédasztalos eszem-iszomra. Este még begyúrtam a virslis és a sajtkrémes rolónak a tésztáját is, mert annak jó is ha pihen a hűtőben. Este még jutott arra is idő, hogy becsavarjam a hajamat. Csak éppen utána a hajcsavarokkal elég nehezen aludtam...nem volt valami kényelmes, és nem is aludtam jól. Viktor már pénteken megérkezett. Este el is mentek Atival sörözni egyet, én meg barátnőmmel skypoltam.
Másnap reggel 7-kor csörgött az ébresztőm. Úgy ahogy voltam, pizsamában, csavarókkal a fejemben, megfőztem a kis kávémat, majd nekiálltam begyúrni a békebeli vajaskifli tésztáját, rögtön dupla adagot. Majd elkészítettem a sajtkrémes roló töltelékét, aztán állhattam is neki a sajtos és virslis rolókat feltekergetni, sütni, és a kifliket is. közben folyton mosogattam, rendet tettem, mert tudtam, hogy kb akkor fogok végezni mire jönnek a vendégek. Zsanették előbb jöttek, velük ebédeltünk egy kis spagettit...persze én azt is csak állva bekaptam egy pár falatot, mert folyamatosan sütöttem...meg ugye a kifliket elő is kell főzni. Végül az utolsó tepsi kifli megsütését, azaz felügyeletét rábíztam Zsanettre, hogy végre eljuthassak a fürdőbe egy gyors zuhanyra, és a hajcsavarók kiszedésére. Hip hopp nőt varázsoltam magamból a pizsamás háziasszony helyett, és frissen, üdén, illatosan (hajcsavarók nélkül) vártam, hogy érkezzenek a vendégek. Szuper napunk volt, jókat beszélgettünk, csajok, és Ati is szép ajándékokat kaptak a barátoktól is, jókat ettünk. Összegezve: volt békebeli vajas kifli, virslis roló, sajtkrémes roló, szalámi, kolbász, sonka, és különböző camambert sajtok. Italok, és végül az óriás torta túrós-mascarponés krémmel. Mindenkinek nagyon ízlett minden, szinte minden el is fogyott! Az utolsó vendégek 8 után mentek haza. Akkor már csak egy gyors fürdetés volt, és mentek a csajok aludni, én meg kezdtem a "romeltakarítást"! :)

5 éve

Pénteken volt az 5 éves házassági évfordulónk! 5 éve boldog házasságban élünk Atival! Még mindig szeretettel, örömmel gondolok 2006.07.22-ére, amikor egybekötöttük az életünket!

Alexa 1 éves lett!

Hát ismét nagyon hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elrepül egy év!

Mint Laura születése után, úgy Alexandra születése után is megírtam frissen a szüléstörténetet!
Álljon most ez is itt nektek, olvassátok szeretettel. Számomra gyönyörű emlék!

2010.07.19-én:

Hajnali 4-kor kezdődtek a fájások. Úgy 10 percesek. Aztán lettek 5 percesek is. És ezt éreztem, hogy ezek már bizony azok a fájások, amik nem fognak elmúlni. Pihenni nem tudtam, izgatott voltam, de vártunk. 7 kor elkezdődött a barnás-véres folyás, a nyákdugó elfolyósodása. 8 után felhívtam a kórházat, minden esetben be kell telefonálni, itt Svédországban ez a rendszer. Kérdezték hányadik gyerek, miket érzek... Rám bízták mikor menjek be, mondták azért stabil 5 percesek jó ha vannak. De mondta a szülésznő, hogy sokkal jobb itthon vajúdni, egyek, igyak, zuhanyozzak, sétáljak, pihenjek, ami jól esik.

Próbáltam enni, de aztán hányingerem lett... Nagywc-zni is folyton jártam, tisztult a szervezetem. Mindeközben volt, hogy 5 perceseim voltak, de volt, hogy 15-20... a köztes időben próbáltam behunyni a szemem és pihenni amennyit csak lehet. Délután 3-kor mondtam azt Atinak, hogy 3 és 5 percesek közt vannak a fájások, zuhanyzok, és menjünk. Hát összeszedtük magunkat, előhozta a garázsból a kocsit, ekkor kb fél 4 lehetett már. És még jó hogy a nagy hídon mentünk, és nem a belvárosnak, mert ha a városban kifogtunk volna egy hídnyitást a hajók miatt, akkor nem értünk volna be időben. Ati leparkolt (kicsivel 4 előtt) a szülészet parkolójában. Útközben stabil 3 percesek voltak már a fájások, ami egy-egy fájás 1 percig tartott. Kiszálltam, épp jött egy fájás, elvánszorogtam a csomagtartóba kapaszkodva, és abban a pillanatban éreztem hogy elönt a magzatvíz. Hát az a pár méteres séta a recepcióig nem volt kellemes. Ott elmondtam, hogy 3 percesek lettek a fájások, és ahogy jöttem befele a víz is elfolyt.

A szülésznő bekísért a vizsgálóba (ekkor volt 4 óra) UH-t akartak csinálni, előtte adott hálós bugyit, betétet... De már alig bírtam bemenni a wc-re, mert olyan stabil 1 perceseim lettek, hogy alig akartam elhinni. Mikor kivánszorogtam a wc-ről, akkor mondta, hogy itt már nem lesz semmi vizsgálat, keres egy üres szülőszobát (már egy mondatot nem tudtam fájás nélkül végigmondani). Adott hálóinget is, elfoglaltuk a szobát, bekapcsolta a monitort, közben elkezdett előpakolni is mindent, ami kell a szülés során neki. Mondta, hogy megvizsgálna, megnézi, mennyire vagyok nyitva.... 6-7cm (ez volt 16:20-kor). Majd azt mondta, hogy felhelyez a katéterrel egy kis szondát a baba fejéhez, hogy közvetlen kapcsolatban legyen vele.....eközben már kaptam gázt (szívni), mint fájdalomcsillapítót..... Ez jól esett, bár így is intenzív volt minden egyes fájás. Közben akart "tappancsokat" is a hasamra rakni, de addig jutott el, hogy a gumit a derekam alatt átfűzte, ekkor szóltam (16:25), hogy nyomnom kell. A gépbe még az adataimat se sikerült beírnia, a nevemből is annyit, hogy Teodóra.

Ati nem akart hinni a fülének, visszakérdezett a szülésznőhoz fordulva, hogy akkor most jön a baba? Ő meg mondta, hogy igen... Így a fényképezőt sem volt ideje Atinak elővenni, mert a kezemet fogta. Első tolófájásnál még "visszatartotta" a szülésznő a babát, hogy sikerüljön a gátvédelem (sikerült is). Majd 3. tolófájásra kint is volt a feje (az nagyon fájt mikor a vállait beforgatta, de onnantól megszűnt a fájdalom). 16:33-kor felsírt (nagy meglepetésünkre, hiszen nem tudtuk a nemét, de fiút éreztem) Alexandra.

Intenzív, de gyors, és csodálatos szülés volt. Majd kaptam egy szurit, hogy a lepény hamarabb leváljon. De Alexa végig ott volt a kezemben, tiszta magzatmázasan, nagyon hamar megnyugodott, és szopizott is. Végig rajtam volt... Alig bírtuk felfogni, hogy ilyen gyorsan ment az egész. Kijött a lepény is, aztán kaptam 3 öltést, de belül...a méhszájnál kellett varrni. Majd otthagytak minket 2 óra hosszat hármasban, magzatmázasan, csak betakargatva, ekkor telefonáltunk, sms-eztünk. Alexa meg végig szopizott és rajtam pihent. Majd kérdezték, hogy előbb enni akarok, vagy zuhizni... Mondtam a zuhi jól esne, mert nagyon kellett már pisilnem is... Ati kijött velem, mert Lizynél ekkor volt, hogy elájultam. De most semmi ilyen nem történt. Lezuhanyoztam, és mentem is vissza felfrissülve, cseppet sem voltam fáradt.

Alexa még mindig mázasan betakarva pihent mellettünk, közben megkaptuk a szendvicset, almapezsgőt, én kakaót, Ati kávét kért. És a tálcán zászló, virág, és egy ajándék CD babanyugtató komolyzenével. Majd miután ettünk, megmérték Alexát. 3045g és 47cm. A hőmérséklete viszont visszaesett 36.1-re a meleg takarók ellenére is, így még rajtam kellett csupaszon maradnia ("Bőr a bőrrel" kontaktust alkalmazva), és csak betakartak minket. Majd egy fél óra múlva újra mérték, akkor már jó volt, így felöltöztették. Úgy mázasan... (azóta se volt fürdetve, majd ma először, de a mázat szépen beszívta a bőre). Végül átmehettünk a babás részlegre. 8-körül. És pont 8-tól volt a vacsi, így még ott is ehettem egy kicsit!

A kórházi napok jól teltek. Nem is kellett hosszan maradni. Hétfőn született Alexandra délután fél 5-kor, és szerdán délben már jöhettünk is haza. A kórházi ellátás remek volt, de ezt már előző kislányom születésénél is tapasztaltam, ő is itt született Svédországban. Napi hatszori étkezést biztosítanak, ebből kétszer meleg étel van. A babák végig a szülők mellett lehetnek. Igen, szülők, mert az apuka is bent lehet végig. Mondjuk, ha bent akar aludni, akkor neki extra díj van, de ha hazamegy, akkor is reggel 9-től este 10-ig bent lehet. Más látogató az apukán és a nagyobb testvéren kívül nem is jöhet be. A szülés ingyenes, a kórházi napokért kell napi 80 koronát fizetni, de ebben benne foglaltatik a 6 étkezés, valamint az, hogy semmit nem kell magunkkal bevinni, se hálóinget, se betétet, hálós bugyit, se pelenkát a gyerkőcnek, semmit, mindent a kórház biztosít!

Ismét csodálatos élmény maradt bennem a szüléssel kapcsolatban!

Hát ez volt akkor, 1 éve! ma pedig már egy örökmozgó vidám, mindig jókedvű csajszi lett belőle. Egyenlőre még fogatlan. Pontos méreteket nem tudok, majd 2.-án megyünk mérésre.

Ebédre finom húslevest készítettem, mert abból Alexa is e

hetett, jó nagy adagot be is burkolt! Majd jött a torta. Először csak nagyon óvatosan érintette meg, de a végén nem győztem lemosdatni! Ajándékba egy sapit kapott, valamint egy babát, aminek láthatólag örül...és folyton mondja, hogy baba. :) A nővére is készített neki ajándékot. Én kivágtam papírból egy lufit, és ő azt szépen kifestette. Megha

tó volt, ahogy készült ő is, és egész nap patyulgatta a húgát, és többször elmondta hogy Boldog Szülinapot!

Szuper napunk volt!

És akkor jöjjön egy akkor és most fénykép!

Vízesés napok

Ez egy 3 napos rendezvénysorozat itt Trollhättanban, ahol lakunk. :) Július közepén van mindig egy hétvégén, péntek, szombat, vasárnap.. Kirakodó vásárral, zenével, programokkal, cirkusz sátorral, körhintával...sok-sok búcsús dologgal. És ilyenkor délben, 2-kor, 4-kor, 6-kor, 8-kor és este 11-kor is megnyitják a vízesést lent a folyónál a gátakból. Már nagyon vártuk, jó kis kikapcsolódásnak gondoltuk, családi programnak. Pénteken ebéd után le is mentem a csajokkal. Az volt az első (amit már napokkal előtte is emlegetett), hogy Lizy észrevette a "repülős lufit", azaz a héliumos forma lufikat. És kérte hogy vegyünk egyet. Szóval más sétánk elején birtokunkba került egy óriási pillangó lufi. :) Tesó akkor még aludt, így neki nem vettem. Körbesétáltunk, nézelődtünk. Én nagyon szeretek vásárban, bazárban nézelődni. Közben jó nagyot sétál is az ember. Sajna felülről is elkapott minket a "vízesés", azaz az esővíz 2-szer is, de csak kicsit, nem volt vészes. Már Lizyékkel is megnéztem a 2 órási vízesést, nagyon szép volt. Később, munka után Ati is csatlakozott hozzánk. Mikor Alexa felébredt a babakocsiban, meglátta a pillangós lufit, és rögtön nyúlt volna érte, így esett a nagy eset, hogy vettünk neki is egyet, egy szép hercegnőt, amit Lizy választott neki. Még Attilával is körbejártuk egyszer a terepet, nézelődtünk. Hát Lizy jól lefáradt... :) Nem volt délutáni alvása. Így a kocsiban, a kb 5 perces utat hazáig úgy kellett megtenni, hogy vagy 20-szor elmondtam neki, hogy ne aludjon el. Otthon gyorsan vacsi volt, majd fürdés, és végre időbe ágyba került mindkét gyerek.
Másnapra vártuk Zsanettéket. 11 körül meg is érkeztek. Amint megjöttek, terítettünk, ebédeltünk, hogy minél korábban indulhassunk le megint a vásárba és vízesést nézni. Szerencsére aznap gyönyörű, napos időnk volt. Ebből kifolyólag nagy is volt a tömeg, így nem maradtunk olyan sokáig. Meg Zsanettéknak időre is kellett menniük haza. De vacsi után úgy döntöttünk Lizyvel, hogy mi bizony még kettecskén lenézünk azért a városba egy séta erejéig. Délután nem mozogta ki magát, mert a tömeg miatt a babakocsiban ült, most viszont gyalog mentünk le, és sétáltuk körbe a terepet. Természetesen a vattacukor most így vacsora után kijárt nekünk. :)
Vasárnap megint felülről sikerült a vízesés, nagyon rossz idő lett, nem voltunk lent sokat, és más sem, most aztán nem kellett félni, hogy a tömeg összetapos minket, mert nem volt tömeg. De azért szupi hétévége volt összességében. Bár az időjárás tényleg lehetett volna kedvezőbb.
És visszagondolva, tavaly ilyenkor (szombaton) jött ki anyu, "váltva" Csutit, hogy legyen ki vigyázzon Lizyre ha be kell menni a kórházba szülni! :) És akkor még mit se sejthettünk, mikor 18-án (ami akkor épp vasárnapra, a vízesés utolsó napjára esett) lent sétáltunk a vásárban, én óriási pocakkal, hogy másnap, már a karomban tarthatom a kicsi lányunkat! :)

Igen, elszaladt egy év! Holnap lesz 1 éves Alexa! Na, de erről majd holnap mesélek! :)

És ha már az 'esés' szó benne van a címben is..... a telefonom is esett..nem kicsit. Így aztán teljesen használhatatlanná vált sajnos... :( Számom változatlanul él, van egy régi kis telefon, amit be tudtam most üzemelni!

Oviszünet

Ma kezdődött a szünet Lizynek az óvodában. :) Legközelebb csak augusztus közepén megy csak. 8-ától újra lenne ovi, de mivel Atinak is jövő héttől szabija van, és augusztus közepéig itthon lesz velünk, így úgy döntöttünk, hogy Lizy is itthon lesz velünk, hadd legyen kicsit hosszabb szünete.
Ha már egyszer nem tudtunk nyaralásként hazalátogatni Magyarországra, így itt próbáljuk majd meg különböző programokkal színesíteni a nyarunkat. Reméljük az időjárás is nekünk fog kedvezni, és legalább olyan jó idő lesz, mint ma volt! Ma pl már rögtön ebéd után indultunk is sétálni...Lizy ugyanis most már nem alszik délután. :) Alexa meg 11-ig aludt, így gondoltam, ha elálmosodik, akkor a babakocsiban úgyis nyugodtan aludhat. Nem mentünk üres kézzel, vittünk kisvödröt, meg tálkát, ugyanis itt a környékünkön az erdőben rengeteg málnatő van, és már elkezdett érni is. Lizy meg nagyon szereti a málnát. Ha teheti, édesség helyett is azt eszik, akár fagyosan is. :) Így 1-kor indultunk málnát gyűjteni. Végül még sok-sok erdei szamócát is találtunk, és nem csak málnát. Én nagy naívan úgy gondoltam, hogy teszek el a fagyasztóba is, de hát az már kint, a természet lágy ölén elfogyott mind. Vittünk ki vizet egy palackban, így meg is tudtuk mosni, és szépen elcsemegézte Lizy. Egy párat azért Alexa is megkóstolt. Közben utba ejtettük apa munkahelyét, így kicsit ő is lejött hozzánk, és Lizyt is felvitte, hogy megnézhesse az irodát. Hazafelé még megálltunk itt a közeli játszótéren, és egészen fél 5-ig lent is maradtunk. Találkoztunk kedves ismerősökkel is, a gyerkőcök jól eljátszottak, mi meg tudtunk beszélgetni is.
Szuper kis nap volt. Gyerekek jól elfáradtak!

3 év

Hihetetlen milyen hamar elment ez a 3 év! Tegnap ünnepeltük Laura 3. születésnapját! :) Egész nap nosztalgiázós hangulatban voltam...még mindig teljesen frissen él bennem minden élmény ezzel a nappal kapcsolatban.

Akkor, mikor kijöttünk a kórházból megírtam a szüléstörténetet is.... hát most idemásolom nektek! :)
Az egész ugye már 6-án kezdődött. De Lizy csak 7-én hajnalban bújt ki!

Hát a szülés milyen volt....őszintén megmondom, nehéz... és elég hosszú volt (bár azt mondják, hogy mivel első gyerek, ahhoz képest nem is volt olyan hosszú). De így utólag azt tudom mondani, hogy megérte.... minden fájdalmat kárpótol ez a kis szuszogó "csomagocska" aki itt alszik most mellettem. és tényleg úgy van, hogy ahogy kijött, már nem is éreztem a fájdalmat...minden megszűnt.
Végülis röviden..... vasárnap reggel már elment a nyákdugó (aminek annyira nem tulajdonítottam jelentőséget, mert van akinek napokkal előtte elmegy). Aztán 1-kor, mikor elfeküdtem TV-zni abban a pillanatban éreztem a hasamban a pukkanást... na, ez nagyon furcsa érzés. Szóval elfolyott a magzatvíz. 2-re mentünk a kórházba, de akkor még nem voltak igazán fájások. Ezzel még haza akartak küldeni, mondván, hogy úgyis ebben a városban lakunk. De mikor mondtuk, hogy nincs autónk, akkor inkább megengedték, hogy maradjunk.A fájások inkább csak délután 4-5 körül kezdődtek. de nem voltak elég erősek, és még csak 5 percesek voltak. 5-kor még vacsorát is kaptam... elég sokáig így ment ez....róttuk a köröket a folyosón Atival, fájásokkor leültem... Aztán vissza a szobába. Valamikor este úgy döntött a bába, hogy ad oxitocin infúziót, hogy kicsit erősítse a fájásokat. Aztán tényleg jöttek. Először gázt szívtam, de nem esett jól, mert bekómáltam tőle, meg szédültem (aztán rájöttek, hogy csak lejjebb kellene venni a koncentrációját a gáznak). Meg mondta a bába, hogy próbáljam csak, azt mondta csak az első szívásnál ilyen durva! De nem mertem, mert rosszul éreztem magam tőle, és szédültem, és nem tudtam koncentrálni! Sőt...sikerült a vacsorát is kihánynom. Fájások alatt már volt, hogy sírtam, hogy nem bírom. Az volt a legrosszabb, hogy nagyon elhúzódott, és már nagyon fáradt voltam. Mondtam a nővérnek, adjon valami más érzéstelenítőt... azt mondta mielőtt az EDA-t választanánk, van még egy lehetőség...helyi érzéstelenítés. Beleegyeztem! (bár kicsit csalódtam magamban, mondtam is Atinak, hogy én nem így akartam...érzéstelenítés nélkül akartam végig csinálni) Aztán végülis kaptam egy helyi érzéstelenítést, amit bentre a méhszájhoz adnak egy szurit..azaz négyet! Az már jobban hatott...de a mellé is szívtam a gázt, akkor már nem szédültem tőle. Érzéstelenítő előtt mikor vizsgált a bába, akkor még csak 1 újnyira voltam tágulva. Szerencsére az érzéstelenítőtől hamar tágultam. (Amúgy csak mikor az érzéstelenítőt beadták, akkor jött doki, amúgy csak 3 bába volt). És tök jó volt, aznap bent volt egy magyar bába is (csak épp máshol vezetett szülést, de bejött hozzánk is ) Mikor beadták az érzéstelenítőt (előző vizsgálathoz képest 2 órával később 5 cm-nél tartottunk. Csak babóka nagyon fent volt...így hiába tágultam. Fel kellett állnom, hogy a gravitációval segítsük...(nem esett jól állni, de muszáj volt) sokat segített, hogy Ati bent volt velem! Törölte a homlokom, nyújtotta a gázmaszkot mikor az kellett, inni adott...bíztatott. Ahhoz képest, hogy amúgy nem bírja a vért, teljes mértékig helyt állt bent...Mikor az érzéstelenítés után egy órával bejött a bába, megvizsgált, és közölte, hogy jó híre van, mert teljesen kinyíltam, eltűnt a méhszáj....csak még fent van a babó, úgyhogy ha bírom, akkor álljak még. Kaptam kapaszkodó keretet is...abba fájások alatt kapaszkodtam, és felhúztam a térdeimet amennyire tudtam. az volt a legrosszabb, hogy egyfolytában úgy éreztem, mintha kakilnom kéne.... A bába elkezdett előkészíteni mindent.... aztán egyszer csak szóltam neki, hogy most ha fájás jön, nyomnom kell....azt mondta másszak az ágyra, megnézi, hogy állunk. Felmásztam, de a támlát majdnem teljesen ülőre kértem.... kitámasztotta a lábamat, és kaptam kapaszkodókat. Mondta, hogy akkor most ha lehet már ne a maszkba lélegezzek, hanem 1 fájásra 3-szor nyomjak.... Aztán mondta hogy már látja a baba sötét haját.... de még 2 cm-vel feljebb van mint kéne.... behívott még egy bábát, azt mondta abban fog segíteni, hogy az alkarjával nyomja lefele a hasamat, hogy ezzel segítse a babót... és utána minden fájásra 3-szor kellett nyomnom....egyfolytában bíztattak...Ati is,....velem együtt nyomott... fogta a kezem. Aztán ahhoz képest, hogy nem bírja a vért, megnézte a babót, ahogy jön ki.... Aztán mikor már teljesen a gátnál volt, akkor mondták nekem is nyugodtan nyúljak oda, érezzem, hogy ott a feje teteje...ez erőt adott.... amúgy a gát az nagyon égett akkor... Hát egy olyan 5 fájásra lett meg a feje....ezt már én is láttam... aztán mondták, hogy most csak sóhajtsam el a fájást, és kicsusszant a kis teste.Hajnali fél 5-kor! Rámrakták! Hát, Ati is és én is elkezdtünk sírni!! Végre megtudtuk, hogy kislány.... Ati annyira örült neki, mondta hogy tök ilyennek álmodta meg előtte egy pár nappal, csak azt hitte kopasz lesz! Olyan furcsa volt a kis síkos testet fogni! Ott a hasamon hagyva letörölgették kicsit a magzatmázat, és a vért, majd hoztak rá meleg takarót. A lepény nem akart leválni...először próbálta kihúzni, de az fájt....aztán emlte az oxitocint, meg adott egy helyi szurit is még....De így is még vagy fél óra volt mire kijött..... A köldökzsinórt Ati nem merte elvágni...meg szerintem addigra a könnytől nem is látott....de én elvágtam! Ja, amúgy gátvédelemmel szültem...az jólesett, hogy tartotta oda a forróvizes rongyot.... aztán mondta hogy picit ölteni kell....kívül semmit..csak a nagyajkakon belül, mert a kisasszony a kezét az álla alá rakva jött ki!! De ebből már csak a törléseket éreztem, hogy kellemetlen, de amúgy maga a varrás nem fájt, kaptam valami hűsítő zselét! Aztán Laurát le sem mosták, el sem vették tőlem, le sem mérték...otthagytak miket 2 órát 3-asban, mondták, hogy lehet telefonálni. Szóval haza tudtunk telefonálni, hogy lány lett, de a méreteit nem tudtuk. Aztán 2 óra elteltével hozták nekünk a reggelit....Atinak két szendvicset, meg nekem is...Atinak kávét, nekem kakaót (ezt megkérdezték mi legyen) és pezsgős pohárban almalevet. Mindezt babarózsaszín szalvétával.... amíg mi ettünk, addig ott mellettünk lemérték 2785g és 46 cm. De nem fürdették meg. Egész hétfőn nem volt szabad még fürdetni!! Olyan furcsa... szóval a vér is rá volt száradva a hajára....Aztán reggeli után Laurát elvitték a nővérek addig magukhoz, mig Ati elkisért zuhanyozni! milyen jó is volt, hogy elkísért.... (minden elismerésem az övé, mert azért ott láthatott vért elég sokat). Lezuhiztunk, felöltöztem, de addig még ruhástul egy kicsit a wc-re ültem, mert szédülni kezdtem. Utána csak arra emlékszem, hogy magamhoz térek, ajtó nyitva, és Ati kiabál ki a nővéreknek hogy "Help"....azt mondta elájultam, de olyan hirtelen, hogy meg sem bírt tartani, kicsit hátravágódott a fejem ott a wc-nél.... a nővérek hozták az ágyamat, és úgy vittek vissza a szobába. Ott még fél órát voltunk, aztán tolókocsiba ültettek, Laurát a kezembe adták, és átmentünk a "BB" részlegre. Itt voltunk szerdáig. Szerdán délelőtt még volt Manónak csípőultrahang, megnézte gyerekdoki, aki mindent rendben talált..... és így szerdán 1-kor hazajöhettünk. Amúgy bent a nővérek nagyon sokat segítettek....a szoptatásban, és minden egyébben lehetett kérdésünk. Viszont a babák egész nap az anyukával vannak....nem lehetett leadni! Még zuhanyzásnál és wc-zésnél sem..... a wc-is és a zuhany is úgy volt kialakítva, hogy a baba kis műanyag gurulós ágyával beférjen.... de mondjuk zuhanyozni meg akkor zuhanyoztam mikor Ati bejött, és addig vigyázott rá!
Szóval összességében nagyon jó élmény volt! És ami még érdekesebb, Attila mindenkinek nagy lelkesedéssel meséli, hogy mennyire jó volt, hogy ezt nem hagyta ki!! És azt mondta, hogy minden elismerése a nőké!! Haza 2665g-al jöttünk. De pénteken vissza kellett menni egy ellenőrzésre, akkor már 2858g volt (azaz túllépte a születési súlyát). És pénteken már a köldökcsonk is leesett!!
Hát röviden ennyi a történetünk (ami ugye nem is olyan rövid )!

Tegnap reggel szokásos módon elment az oviba, ott is ünnepeltek. Jégkrémet kellett vinni. É s kapott ajándékba egy képet, amire meg van írva, hogy 3. születésnapja alkalmából, és be is van keretezve.
Aztán itthon már sok felfújt lufi várta, valamint az előre "megrendelt" ebéd, krumplipüré és rántott csirkemell. Tortázás és köszöntés csak 5 után volt, mikor Ati is hazaért a munkából! Szupi nap volt!
És akkor most jöjjön egy akkor-és most fénykép! :)

Nosztalgia!

Ma nosztalgiás napom van. 3 évvel ezelőtt ilyenkor már a kórházban voltunk. :) Délután 1-kor ment el a magzatvíz. Igaz Lizy csak 7-én született meg, de már ez a nap is izgalommal teli volt.

Most meg készül a tortája! Rózsaszín barbie-s torta lesz! :)