Hét éve együtt

Tegnap Valentin-nap volt. Régebben sosem tartottam fontosnak ezt az ünnepet. Viszont 2004. február 14.-e óta ez megváltozott! Azon a napon hivatalos voltam egy barátunk házibulijába, ahova Ati is meg lett hívva. Értem is jött késő délután, hogy együtt menjünk el Fecóékig. Megkérdeztem Anyut, hányig lehetek el. Mindig meg kellett kérdeznünk, és általában mindig kaptunk egy "időpontot", hogy ekkorra legyünk otthon. Most csak ennyit mondott anyu: "Majd meglátjátok, amíg jól érzitek magatokat, csak ne reggel 7-re essek haza".

Nagy társasjáték partyval indult a buli. Volt evés, ivás, nevetés. Fecó mindig jó bulikat szervez, jó a társaság. :) A játéknál Atival alkottunk "csapatot", és meg is nyertük az Activity partyt. Már akkor jó párost alkottunk! :) Mikor vége lett a játéknak, átmentem a másik szobába megnézni hogy áll a CD írás. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Ati is jött utánam. És abban a "szemtől szemben" pillanatban feltette a kérdést: "Leszel a barátnőm?". Hát először megszólalni sem bírtam, de aztán annyit talán kipréseltem magamból, hogy "ühüm". Utána már nem is a szavak voltak fontosak, hanem ott, az az első csók, ami leírhatatlan érzés volt! Az este hátralevő részében a fellegek közt jártam. :) De szerintem Ati is! Táncoltunk, beszélgettünk, kizártuk a "külvilágot", na jó, a többiekkel is beszélgettünk néha. :) Hajnali 3-kor kísért haza Attila. Attól a naptól kezdve megváltozott az életem! Mindez 7 éve! Köszönöm Neked Attila! Szeretlek! Emlékszem, sokáig nem mertük kimondani ezt a szót, de ez így van rendjén... sosem kapkodtunk el semmit, nem hoztunk hirtelen döntéseket! De azóta is boldog vagyok!
Tegnap "ünnepi" ebédet készítettem. Aztán Attila elment suliba, addig meglepetésként nekiálltam sütni Neki egy tortát! Ő is meglepett, mert egy szál hosszú szárú rózsával a kezében jött haza. Fel is raktam a többi közé szárítani.
És még mindig ugyanolyan boldog vagyok, mint 7 évvel ezelőtt! Vannak nehézségek az életben, de együtt sokkal könnyebb átvészelni mindent!