Cím nélkül

Telt, múlt az idő. Elért ide is a válság. És egyszer csak jött a hír, hogy Ati munkanélküli lesz. Hát letörtünk azért, de bizakodóak maradtunk. Kivette az apa szabadságát, addig se kellett elkezdenie az A-kassát. Igen, jól olvastátok, itt az apáknak is kötelezően jár a 60 nap GYES. Egy gyerek után összesen 18 hónapnyi GYES van, de mégis jól van megoldva az egész, az anya és az apa is kiveszi a részét a gyereknevelésből. Az A-kassa, amit meg utána novembertől kezdett el kivenni, az egy biztosítás. Amit amíg dolgozott, mi fizettünk, most ők fizetnek neki. Válság ide vagy oda, egy tündér bogyó úgy döntött, szeretne a család tagja lenni. 2009 novemberében megtudtam, hogy valaki ismét a pocakomba költözött. A kezdeti ijedtség után, hogy jaj, nincs munka, nincs pénz, hogy fogjuk felnevelni, jött az öröm is. Hogy fogjuk felnevelni? Hát szeretettel! :) És ez a legfontosabb egy kisbaba számára, a szerető család! Ruhánk úgyis van sok. És van minden féle színű, hisz Lizynél sem tudtuk, hogy kislányt várunk. Itt nem szokás megmondani. Van egy szem UH, amin nem mondják meg, akkor sem ha kérdezzük! Ez azért alakult ki, mert itt sajnos 19. hétig büntetlenül el lehet vetetni, és egyes bevándorlói népcsoportok ha megtudnák, hogy első szülöttjük lány, akkor elvetetnék. Így inkább senkinek nem mondják meg. De szerintem nagyon jó ez így. Olyan jó ott, a szülőágyon megtudni! Szóval ismét várakozással teli hónapok következtek. Közben én ismét iskolába jártam, immár nem a bevándorlói svédre, hanem a második anyanyelvi szintű általános iskolai svédre. Ati addig itthon volt Lizyvel, és ő töltötte be a "háziasszony" szerepét.
Lizy is lelkesen várta a tesót, jött pocakot simogatni, érdekelte a készülődés minden pillanata, már amennyire egy 1.5 éves gyereket ez foglalkoztathat. Ismét júliusra vártuk a babánkat.
Májusban közben meglátogatott minket Ati anyukája. Jókat kirándulgattunk a napsütéses tavaszi időben. Majd keresztanyám jött segíteni júniusban. Közben apa is látogatását tette, mert fuvarba jött Göteborgba. Ilyenkor hoz nekünk mindig rengeteg hazai finomságot amit ők, és a másik mamáék pakolnak nekünk össze. Amelyik nap keresztanyám utazott haza, aznap jött ki anyu. Egymást váltották, hogy legyen segítségem, ha a kis pocaklakó úgy dönt, hogy napvilágot látna. Amúgy a két várandósságom merőben eltért egymástól. Szinte mondhatni hogy ellentétei voltak egymásnak. Reménykedtünk, hogy egy kisfiú lapul a pocakban.

És akkor most jöjjön egy kis szüléstörténet:

Július 19-én hajnali 4-kor kezdődtek a fájások. Úgy 10 percesek. Aztán lettek 5 percesek is. És ezt éreztem, hogy ezek már bizony azok a fájások, amik nem fognak elmúlni. Pihenni nem tudtam, izgatott voltam, de vártunk. 7 kor elkezdődött a barnás-véres folyás, a nyákdugó elfolyósodása. 8 után felhívtam a kórházat, minden esetben be kell telefonálni, itt Svédországban ez a rendszer. Kérdezték hányadik gyerek, miket érzek... Rám bízták mikor menjek be, mondták azért stabil 5 percesek jó ha vannak. De mondta a szülésznő, hogy sokkal jobb itthon vajúdni, egyek, igyak, zuhanyozzak, sétáljak, pihenjek, ami jól esik.

Próbáltam enni, de aztán hányingerem lett... Nagywc-zni is folyton jártam, tisztult a szervezetem. Mindeközben volt, hogy 5 perceseim voltak, de volt, hogy 15-20... a köztes időben próbáltam behunyni a szemem és pihenni amennyit csak lehet. Délután 3-kor mondtam azt Atinak, hogy 3 és 5 percesek közt vannak a fájások, zuhanyzok, és menjünk. Hát összeszedtük magunkat, előhozta a garázsból a kocsit, és még jó hogy a nagy hídon mentünk, és nem a belvárosnak, mert ha a városban kifogtunk volna egy hídnyitást a hajók miatt, akkor nem értünk volna be időben. Ati leparkolt (kicsivel 4 előtt) a szülészet parkolójában. Útközben stabil 3 percesek voltak már a fájások, ami egy-egy fájás 1 percig tartott. Kiszálltam, épp jött egy fájás, elvánszorogtam a csomagtartóba kapaszkodva, és abban a pillanatban éreztem hogy elönt a magzatvíz. Hát az a pár méteres séta a recepcióig nem volt kellemes. Ott elmondtam, hogy 3 percesek lettek a fájások, és ahogy jöttem befele a víz is elfolyt.

A szülésznő bekísért a vizsgálóba (ekkor volt 4 óra) UH-t akartak csinálni, előtte adott hálós bugyit, betétet... De már alig bírtam bemenni a wc-re, mert olyan stabil 1 perceseim lettek, hogy alig akartam elhinni. Mikor kivánszorogtam a wc-ről, akkor mondta, hogy itt már nem lesz semmi vizsgálat, keres egy üres szülőszobát (már egy mondatot nem tudtam fájás nélkül végigmondani). Adott hálóinget is, elfoglaltuk a szobát, bekapcsolta a monitort, közben elkezdett előpakolni is mindent, ami kell a szülés során neki. Mondta, hogy megvizsgálna, megnézi, mennyire vagyok nyitva.... 6-7cm (ez volt 16:20-kor). Majd azt mondta, hogy felhelyez a katéterrel egy kis szondát a baba fejéhez, hogy közvetlen kapcsolatban legyen vele.....eközben már kaptam gázt (szívni), mint fájdalomcsillapítót..... Ez jól esett, bár így is intenzív volt minden egyes fájás. Közben akart "tappancsokat" is a hasamra rakni, de addig jutott el, hogy a gumit a derekam alatt átfűzte, ekkor szóltam (16:25), hogy nyomnom kell. A gépbe még az adataimat se sikerült beírnia, a nevemből is annyit, hogy Teodóra.

Ati nem akart hinni a fülének, visszakérdezett a szülésznőhöz fordulva, hogy akkor most jön a baba? Az meg mondta, hogy igen... Így a fényképezőt sem volt ideje Atinak elővenni, mert a kezemet fogta. Első tolófájásnál még "visszatartotta" a szülésznő a babát, hogy sikerüljön a gátvédelem (sikerült is). Majd 3. tolófájásra kint is volt a feje (az nagyon fájt mikor a vállait beforgatta, de onnantól megszűnt a fájdalom). 16:33-kor felsírt (nagy meglepetésünkre, hiszen nem tudtuk a nemét, de fiút éreztem) Alexandra.

Intenzív, de gyors, és csodálatos szülés volt. Majd kaptam egy szurit, hogy a lepény hamarabb leváljon. De Alexa végig ott volt a kezemben, tiszta magzatmázasan, nagyon hamar megnyugodott, és szopizott is. Végig rajtam volt... Alig bírtuk felfogni, hogy ilyen gyorsan ment az egész. Kijött a lepény is, aztán kaptam 3 öltést, de belül...a méhszájnál kellett varrni. Majd otthagytak minket 2 óra hosszat hármasban, magzatmázasan, csak betakargatva, ekkor telefonáltunk, sms-eztünk. Alexa meg végig szopizott és rajtam pihent. Majd kérdezték, hogy előbb enni akarok, vagy zuhizni... Mondtam a zuhi jól esne, mert nagyon kellett már pisilnem is... Ati kijött velem, mert Lizynél ekkor volt, hogy elájultam. De most semmi ilyen nem történt. Lezuhanyoztam, és mentem is vissza.

Alexa még mindig mázasan betakarva pihent mellettünk, közben megkaptuk a szendvicset, almapezsgőt, én kakaót, Ati kávét kért. És a tálcán zászló, virág, és egy ajándék CD babanyugtató komolyzenével. Majd miután ettünk, megmérték Alexát. 3045g és 47cm. A hőmérséklete viszont visszaesett 36.1-re a meleg takarók ellenére is, így még rajtam kellett csupaszon maradnia ("Bőr a bőrrel" kontaktust alkalmazva), és csak betakartak minket. Majd egy fél óra múlva újra mérték, akkor már jó volt, így felöltöztették. Úgy mázasan... (azóta se volt fürdetve, majd ma először, de a mázat szépen beszívta a bőre). Végül átmehettünk a babás részlegre. 8-körül. És pont 8-tól volt a vacsi, így még ott is ehettem egy kicsit!

A kórházi napok jól teltek. Nem is kellett hosszan maradni. Hétfőn született Alexandra délután fél 5-kor, és szerdán délben már jöhettünk is haza. A kórházi ellátás remek volt, de ezt már előző kislányom születésénél is tapasztaltam, ő is itt született Svédországban. Napi hatszori étkezést biztosítanak, ebből kétszer meleg étel van. A babák végig a szülők mellett lehetnek. Igen, szülők, mert az apuka is bent lehet végig. Mondjuk, ha bent akar aludni, akkor neki extra díj van, de ha hazamegy, akkor is reggel 9-től este 10-ig bent lehet. Más látogató az apukán és a nagyobb testvéren kívül nem is jöhet be. A szülés ingyenes, a kórházi napokért kell napi 80 koronát fizetni, de ebben benne foglaltatik a 6 étkezés, valamint az, hogy semmit nem kell magunkkal bevinni, se hálóinget, se betétet, hálós bugyit, se pelenkát a gyerkőcnek, semmit, mindent a kórház biztosít!

Végszóként hadd írjak még annyit, hogy nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy itt szülhettem meg mindkét kislányomat! És nem utolsó sorban, hogy egy gondoskodó, szerető társ, apuka van mellettem és a lányok mellett!

Szóval ilyen egy szülés Svédországban. :) Lizyvel is ekkora élmény volt 2 évvel ezelőtt, csak jóval hosszabb volt, a maga 17 órájával. :)

Immár egy négy tagú családdá bővültünk!