Gyorsan telik az idő, rohannak a napok. Alexa is gyorsan cseperedik. Ati még mindig munkanélküli, de a svéd nyelvvel buzgón küzd.
Lizy októberben megkezdte az óvodát! Itt Svédországban 1-től 5 éves korig járhatnak óvodába, vagyis az úgy nevezett Förskolan-ba a gyerekek. Nincsenek csoportok mint egy otthoni nagy óvodában, itt, történetesen Lauráék ovijában 18 gyerek jár, akikre 6 óvónéni vigyáz. Nagyon szimpatikus az egész rendszer. Szép az óvoda, az udvara is jó. Egy nagy részen meg van hagyva a természetes környezet. Bent egy előtér, ahol öltöznek-vetkőznek, egy nagy terem, ahol a játék, és a foglalkozások nagy része folyik, van egy kisebb terem, ahol tombolhatnak, táncolhatnak, délután pedig ott ágyaznak meg azoknak akik ott alszanak. Vagy egy ebédlő, egy nagy melegítős konyha, és egy kisebb konyha, ahol a 2 kis allergiás lurkó külön étkezik egy óvónénivel. Valamint van egy terem, amit a 4-5 évesek használhatnak, itt van az apró szemű legó, meg egyéb mini játékok, ami nem lenne célszerű, ha egy egy éves gyerkőc kezébe (szájába) kerülne. Van még egy "előtér" rész, ahonnan egy kis WC és egy kis mosdó található, valamint itt van a pelenkázó asztal is. Igaz, fizetős az óvoda mindenkinek, de megéri. Mert foglalkoznak a gyerekekkel, sok figyelem jut egytől-egyig mindenkire. Verseket tanulnak, mesélnek nekik, énekelnek, rajzolnak, festenek, ragasztanak. Szóval meg vagyok elégedve az egésszel. Szerencsére hamar be is szokott Lizy az oviba. 5 nap volt a beszoktatás. Néha volt egy kis pityergés, hogy ő nem akar menni, de mikor odaértünk, már boldogan ment be játszani.
Közben Ati nem csak önszorgalomból tanulja a svédet, hanem elkezdte az iskolában a bevándorlói svédet is. Mellette sorra adogatja be az önéletrajzokat, keresi a megfelelő munkalehetőséget.
Én délelőttönként, míg Lizy oviban van, főzök, takarítok, Szamival foglalkozom.
Repül az idő. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy itt az Advent, a várakozás, készülődés időszaka. Karácsonyi zenéket hallgatunk, karácsonyi verseket olvasunk fel esténként, buzgón vásárolgatunk, majd csomagoljuk be az ajándékokat, eltöprengve azon, vajon mit szól az illető, aki kapni fogja, mikor kibontja. Idén felettébb hamar kitalálom ki mit kapjon, és be is szerzem. Ugyanis arra is gondolni kell, hogy már megvannak a repülőjegyeink, és december 14-én repülünk haza Magyarországra. Nagyon várjuk már! Lizy minden nap megkérdezi, hogy mikor repülünk. A gondviselőnek nagyon hálásak lehetünk, mert idén is úgy jött össze, hogy 3 héttel a hazautazásunk előtt kellett apának Göteborgba fuvarba jönnie, és természetesen hozzánk is bejöttek, így minden karácsonyi ajándékot becsomagolva haza tudtam küldeni. Nagyon örültem ennek, amúgy sem könnyű két kisgyerekkel utazni, nem hogy még egy nagy adag csomaggal is.
Az út viszonylag sima ügy volt, pedig fél 11-kor léptünk ki a lakásunkból, és este fél 9-re értünk Mórra, de a gyerekek hősiesen bírták. De azért elfáradtunk.
A szünidőnk majdnem egy hónapig tartott. Január 11-én jöttünk haza Svédországba. Nagyon hamar elment ez az egy hónap. De tele voltunk programokkal. Jártunk Fehérváron 2-szer is. Egyszer még karácsony előtt a vásárban. Szami kapott szép fülbevalót. A karácsony a "megszokott módon" zajlott családi körben. És ezt annyira szeretem. Gyerekek is nagyon élvezték minden percét. Izgatottan várták, mikor csenget az angyalka, hogy be lehessen menni a fa alá, áhitattal nézték a feldíszített, kivilágított fát a sötétben, én meg csendben, a könnyeimmel küszködve figyeltem őket, hogy milyen őszintén boldog tud lenni egy gyermek.
Karácsony másnapján Zámolyon voltunk karácsonyozni Ati anyukájáéknál. Az a nap is szuperül telt. Lizy ott is nagy lelkesedéssel bontogatta az ajándékait. Nagyon finomat ebédeltünk, és jót beszélgettünk. 26-án meg sógoromékhoz mentünk karácsonyozni, beszélgetni. De délutánra még újabb vendégek is jöttek anyuékhoz!
27-én disznóölés volt, szintén Zámolyon. Apa meg Ati már reggel 6-ra mentek át. Fél 8-kor csörgött a telefonom, hogy mondjam be Atinak az útlevél számát, mert ott ül Fehérváron a sebészeten. Azt hiszem számára örökké emlékezetes lesz ez a disznóölés, mert úgy odarúgta a disznó az ujját a falhoz, hogy azt 4 öltéssel kellett összevarrni. Én a gyerekekkel csak dél körül mentem át, de így is megérte....Lizy annyira élvezte, hogy azt leírni nem lehet. Egész végig kint ténykedett az udvaron, keverte a hurka tölteléket, közben jól is lakott belőle. 3-kor meg elfeküdt az ágyon, és egy hatalmasat aludt, úgy elfáradt a munkában. 6-kor mentünk haza Mórra, élménnyel és sok "disznósággal" gazdagon!
Az év többi napja szinte elrepült. Egymást követték az események, a napok. És egyszer csak azt vettük észre, hogy december 31-e éjfél van, és már az Új Esztendőre koccintunk!
Lizy októberben megkezdte az óvodát! Itt Svédországban 1-től 5 éves korig járhatnak óvodába, vagyis az úgy nevezett Förskolan-ba a gyerekek. Nincsenek csoportok mint egy otthoni nagy óvodában, itt, történetesen Lauráék ovijában 18 gyerek jár, akikre 6 óvónéni vigyáz. Nagyon szimpatikus az egész rendszer. Szép az óvoda, az udvara is jó. Egy nagy részen meg van hagyva a természetes környezet. Bent egy előtér, ahol öltöznek-vetkőznek, egy nagy terem, ahol a játék, és a foglalkozások nagy része folyik, van egy kisebb terem, ahol tombolhatnak, táncolhatnak, délután pedig ott ágyaznak meg azoknak akik ott alszanak. Vagy egy ebédlő, egy nagy melegítős konyha, és egy kisebb konyha, ahol a 2 kis allergiás lurkó külön étkezik egy óvónénivel. Valamint van egy terem, amit a 4-5 évesek használhatnak, itt van az apró szemű legó, meg egyéb mini játékok, ami nem lenne célszerű, ha egy egy éves gyerkőc kezébe (szájába) kerülne. Van még egy "előtér" rész, ahonnan egy kis WC és egy kis mosdó található, valamint itt van a pelenkázó asztal is. Igaz, fizetős az óvoda mindenkinek, de megéri. Mert foglalkoznak a gyerekekkel, sok figyelem jut egytől-egyig mindenkire. Verseket tanulnak, mesélnek nekik, énekelnek, rajzolnak, festenek, ragasztanak. Szóval meg vagyok elégedve az egésszel. Szerencsére hamar be is szokott Lizy az oviba. 5 nap volt a beszoktatás. Néha volt egy kis pityergés, hogy ő nem akar menni, de mikor odaértünk, már boldogan ment be játszani.
Közben Ati nem csak önszorgalomból tanulja a svédet, hanem elkezdte az iskolában a bevándorlói svédet is. Mellette sorra adogatja be az önéletrajzokat, keresi a megfelelő munkalehetőséget.
Én délelőttönként, míg Lizy oviban van, főzök, takarítok, Szamival foglalkozom.
Repül az idő. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy itt az Advent, a várakozás, készülődés időszaka. Karácsonyi zenéket hallgatunk, karácsonyi verseket olvasunk fel esténként, buzgón vásárolgatunk, majd csomagoljuk be az ajándékokat, eltöprengve azon, vajon mit szól az illető, aki kapni fogja, mikor kibontja. Idén felettébb hamar kitalálom ki mit kapjon, és be is szerzem. Ugyanis arra is gondolni kell, hogy már megvannak a repülőjegyeink, és december 14-én repülünk haza Magyarországra. Nagyon várjuk már! Lizy minden nap megkérdezi, hogy mikor repülünk. A gondviselőnek nagyon hálásak lehetünk, mert idén is úgy jött össze, hogy 3 héttel a hazautazásunk előtt kellett apának Göteborgba fuvarba jönnie, és természetesen hozzánk is bejöttek, így minden karácsonyi ajándékot becsomagolva haza tudtam küldeni. Nagyon örültem ennek, amúgy sem könnyű két kisgyerekkel utazni, nem hogy még egy nagy adag csomaggal is.
Az út viszonylag sima ügy volt, pedig fél 11-kor léptünk ki a lakásunkból, és este fél 9-re értünk Mórra, de a gyerekek hősiesen bírták. De azért elfáradtunk.
A szünidőnk majdnem egy hónapig tartott. Január 11-én jöttünk haza Svédországba. Nagyon hamar elment ez az egy hónap. De tele voltunk programokkal. Jártunk Fehérváron 2-szer is. Egyszer még karácsony előtt a vásárban. Szami kapott szép fülbevalót. A karácsony a "megszokott módon" zajlott családi körben. És ezt annyira szeretem. Gyerekek is nagyon élvezték minden percét. Izgatottan várták, mikor csenget az angyalka, hogy be lehessen menni a fa alá, áhitattal nézték a feldíszített, kivilágított fát a sötétben, én meg csendben, a könnyeimmel küszködve figyeltem őket, hogy milyen őszintén boldog tud lenni egy gyermek.
Karácsony másnapján Zámolyon voltunk karácsonyozni Ati anyukájáéknál. Az a nap is szuperül telt. Lizy ott is nagy lelkesedéssel bontogatta az ajándékait. Nagyon finomat ebédeltünk, és jót beszélgettünk. 26-án meg sógoromékhoz mentünk karácsonyozni, beszélgetni. De délutánra még újabb vendégek is jöttek anyuékhoz!
27-én disznóölés volt, szintén Zámolyon. Apa meg Ati már reggel 6-ra mentek át. Fél 8-kor csörgött a telefonom, hogy mondjam be Atinak az útlevél számát, mert ott ül Fehérváron a sebészeten. Azt hiszem számára örökké emlékezetes lesz ez a disznóölés, mert úgy odarúgta a disznó az ujját a falhoz, hogy azt 4 öltéssel kellett összevarrni. Én a gyerekekkel csak dél körül mentem át, de így is megérte....Lizy annyira élvezte, hogy azt leírni nem lehet. Egész végig kint ténykedett az udvaron, keverte a hurka tölteléket, közben jól is lakott belőle. 3-kor meg elfeküdt az ágyon, és egy hatalmasat aludt, úgy elfáradt a munkában. 6-kor mentünk haza Mórra, élménnyel és sok "disznósággal" gazdagon!
Az év többi napja szinte elrepült. Egymást követték az események, a napok. És egyszer csak azt vettük észre, hogy december 31-e éjfél van, és már az Új Esztendőre koccintunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése