Az nap, mikor Attila interjún volt, nekem a lányokkal időpontom volt a védőbe. Szaminak fél éves vizsgálat + injekciók, Lizynek meg 2,5 éves vizsgálat. Még jó, hogy Edit barátnőm le tudott jönni velem segíteni, mert nem tudom hogy bírtam volna a két gyerekkel. Lizy a rendelőben megint hozta az elevenkedős formáját, hazafelé meg már nagyon fáradt volt, így mivel Szami addigra már aludt a babakocsiban, így Lizyt kénytelen voltam a hátamra kötni meitai-ban. Először ellenkezett, de 5 perc múlva már el is aludt a hátamon.
De hogy ne rohanjak ennyire előre. Először Szami vizsgálata következett. Hát egyik gyermekem sem egy versenysúlyú, ezt már rég tudtam. A svédek mindig jelölik a percentiles görbén a sülyt, hosszot, fejkörfogatot, amit utána kinyomtatva kézhez is kapunk. Eszerint igaz még nem az alsó szaggatott vonalon van Szami görbéje, hanem egyel felette, de ez a svéd mércén még mindig nem jó. Pedig szerintem ugyanúgy, mint a nővérénél, ez csak genetika. Nem hiszem el, hogy a védőnő és a doktor úr nem látják, hogy Ati se, én se vagyunk valami nagyok, a nagyszülők, alias mi szüleink meg még nálunk is kisebbek. Na mindegy. Szóval a mérés alapján Szami 5966g és 63cm. Szerintem megfelelő ez a súly egy fél éves baba számára. De azért elküldik a görbéjét a kórháznak, mert ez itt a protokoll, és majd azok eldöntik, hogy beutalnak e bennünket vérvételre vagy egyéb vizsgálatra. Kapott mindkét combjába is egyidejűleg injekciót. Mondjuk "drasztikusan" hangzik, de szerintem mégis humánusabb, mint egymás után ugyanabba a combba beadni kettőt. Így jön még egy védőnő segíteni, kedves anyuka fogja egyenesre mindkét lábat, majd számolnak....egy, kettő, és 3-ra már szúrják is egyszerre mindkét combocskát. Én kis hősöm épp hogy csak két percig pityergett, majd már nevetett is a védőnőre.
Ezután Lizy következett. A 2,5 éves státusz vizsgálatba nem csak a súly és a hossz mérés tartozik bele, hanem különböző feladatok végrehajtása is, valamint nekem kellett egy kérdőívet kitöltenem, ami Lizyre vonatkozott. A mérlegelés itt sem volt svéd szintnek megfelelő. De ezen már meg sem lepődök. Lizy nadrág nélkül, de egyéb ruhaneműben 9,7kg és csupán 85cm.
Feladatokat jól teljesítette, bár néhányat eleinte "csakazértse" akar véghezvinni. Páros lábbal kellett ugrálnia, rajzolnia kellett, figyelték hogy milyen technikával fogja a ceruzát, miket rajzol, majd tárgyakat kellett felismernie. Itt én voltam a "tolmács", mert neki nyilván az ő otthon, rendszeresen használt nyelvén, esetünkben magyarul kellett felismernie, és megneveznie a tárgyakat. A kérdőív némely részén majdnem hangosan felnevettem. "-Hány szót mond a gyerek?" - állt a papíron. Lehetséges válaszok: 1. 0-25 szó; 2. 25-50 szó; 3. 50 fölött. Majdnem megkérdeztem a védőnőt, hogy odaírhatom e, hogy néha túl sokat :D. Következő kérdés: "-Tud e 3 szóból álló mondatot összerakni?". Itt mondtam a védőnőnek, hogy elmond egy 6 versszakból álló verset is. Szóval ezen is túl vagyunk. Nem fényezni akarom a gyerekemet, de vagy a svédeknek kell keveset tudniuk ennyi idősen, kicsik az elvárások, vagy az én lányom tud túl sokat! :)
Azért jól elfáradtunk, mire hazaértünk, én is és az Edit is. De persze a gyerekek is, mert a fent említett módon mindketten aludtak, mire hazaértünk.
És pont egy időben érkeztünk meg Attilával, akkor érkezett az interjúról! Amiről mint tegnap írtam, még semmit nem tudunk, de én nagyon bizakodó vagyok!
A nap hátralevő része nyugiban telt itthon.
És ha már mérlegelés a cím.....khhhmmm. Magamat is lemérlegeltem, és elhatározásra jutottam, hogy jöhet a fogyókúra, helyett még csak az odafigyelés, hogy nem eszem fehér kenyeret, sőt ha tudok, és tehetem, kenyeret egyáltalán nem, hanem helyette salátát vacsira. Csokit nem. Süteményt leginkább max a reggeli tejeskávémhoz! Már karácsony előtt is ezt tettem itthon, de az ünnepek és a Magyarországon való tartózkodás alatt sikeresen visszaszedtem pár kilót. Drasztikus fogyókúrába még a szoptatás miatt nem kezdhetek, de menni fog így is. A cél, június közepéig visszafogyni 50 kilóra. (Nem mondom meg mennyi vagyok most! :) )
De hogy ne rohanjak ennyire előre. Először Szami vizsgálata következett. Hát egyik gyermekem sem egy versenysúlyú, ezt már rég tudtam. A svédek mindig jelölik a percentiles görbén a sülyt, hosszot, fejkörfogatot, amit utána kinyomtatva kézhez is kapunk. Eszerint igaz még nem az alsó szaggatott vonalon van Szami görbéje, hanem egyel felette, de ez a svéd mércén még mindig nem jó. Pedig szerintem ugyanúgy, mint a nővérénél, ez csak genetika. Nem hiszem el, hogy a védőnő és a doktor úr nem látják, hogy Ati se, én se vagyunk valami nagyok, a nagyszülők, alias mi szüleink meg még nálunk is kisebbek. Na mindegy. Szóval a mérés alapján Szami 5966g és 63cm. Szerintem megfelelő ez a súly egy fél éves baba számára. De azért elküldik a görbéjét a kórháznak, mert ez itt a protokoll, és majd azok eldöntik, hogy beutalnak e bennünket vérvételre vagy egyéb vizsgálatra. Kapott mindkét combjába is egyidejűleg injekciót. Mondjuk "drasztikusan" hangzik, de szerintem mégis humánusabb, mint egymás után ugyanabba a combba beadni kettőt. Így jön még egy védőnő segíteni, kedves anyuka fogja egyenesre mindkét lábat, majd számolnak....egy, kettő, és 3-ra már szúrják is egyszerre mindkét combocskát. Én kis hősöm épp hogy csak két percig pityergett, majd már nevetett is a védőnőre.
Ezután Lizy következett. A 2,5 éves státusz vizsgálatba nem csak a súly és a hossz mérés tartozik bele, hanem különböző feladatok végrehajtása is, valamint nekem kellett egy kérdőívet kitöltenem, ami Lizyre vonatkozott. A mérlegelés itt sem volt svéd szintnek megfelelő. De ezen már meg sem lepődök. Lizy nadrág nélkül, de egyéb ruhaneműben 9,7kg és csupán 85cm.
Feladatokat jól teljesítette, bár néhányat eleinte "csakazértse" akar véghezvinni. Páros lábbal kellett ugrálnia, rajzolnia kellett, figyelték hogy milyen technikával fogja a ceruzát, miket rajzol, majd tárgyakat kellett felismernie. Itt én voltam a "tolmács", mert neki nyilván az ő otthon, rendszeresen használt nyelvén, esetünkben magyarul kellett felismernie, és megneveznie a tárgyakat. A kérdőív némely részén majdnem hangosan felnevettem. "-Hány szót mond a gyerek?" - állt a papíron. Lehetséges válaszok: 1. 0-25 szó; 2. 25-50 szó; 3. 50 fölött. Majdnem megkérdeztem a védőnőt, hogy odaírhatom e, hogy néha túl sokat :D. Következő kérdés: "-Tud e 3 szóból álló mondatot összerakni?". Itt mondtam a védőnőnek, hogy elmond egy 6 versszakból álló verset is. Szóval ezen is túl vagyunk. Nem fényezni akarom a gyerekemet, de vagy a svédeknek kell keveset tudniuk ennyi idősen, kicsik az elvárások, vagy az én lányom tud túl sokat! :)
Azért jól elfáradtunk, mire hazaértünk, én is és az Edit is. De persze a gyerekek is, mert a fent említett módon mindketten aludtak, mire hazaértünk.
És pont egy időben érkeztünk meg Attilával, akkor érkezett az interjúról! Amiről mint tegnap írtam, még semmit nem tudunk, de én nagyon bizakodó vagyok!
A nap hátralevő része nyugiban telt itthon.
És ha már mérlegelés a cím.....khhhmmm. Magamat is lemérlegeltem, és elhatározásra jutottam, hogy jöhet a fogyókúra, helyett még csak az odafigyelés, hogy nem eszem fehér kenyeret, sőt ha tudok, és tehetem, kenyeret egyáltalán nem, hanem helyette salátát vacsira. Csokit nem. Süteményt leginkább max a reggeli tejeskávémhoz! Már karácsony előtt is ezt tettem itthon, de az ünnepek és a Magyarországon való tartózkodás alatt sikeresen visszaszedtem pár kilót. Drasztikus fogyókúrába még a szoptatás miatt nem kezdhetek, de menni fog így is. A cél, június közepéig visszafogyni 50 kilóra. (Nem mondom meg mennyi vagyok most! :) )
nekem az 55 kg lesz a cél szülés után...és én se mondom meg, mennyi vagyok/leszek még... :)
VálaszTörlés