Még egy kis múlt

Igaz, nem lehet egy meg két bejegyzésben leírni majd' négy év történéseit, de nagy vonalakban mesélek még kicsit. A nyár folyamán kiérkeztek a saját kis dolgaink is egy nagy rakterű autó segítségével. Bár bútorokat még így is venni kellett, de olyan mint a tesz-vesz, itt is létezik. Sőt, sok használt kereskedés is van. Így szép lassan berendezkedtünk a 4. emeleti lakásunkba. Hihetetlen, hogy panelban élünk, mi, akik világ életünkben nagy kertes házhoz voltunk szokva, de mégsem annyira rossz. Sokkal másabb mint az otthoni panelek. Nagy konyha, nagy nappali, 2 kisebb szoba. Az előszobában sok-sok beépített szekrény, ami sok lim-lomot képes "elnyelni". :) Atinak megkezdődtek a munkás hétköznapok, én meg itthon pakolásztam, rendezkedtem, jó háziasszony módjára főztem, mostam, takarítottam. Közben pihenő időnkben felfedeztük a várost és a környéket. Szeptemberben elkezdtem iskolába járni, bevándorlói svédet tanultam, hogy meg tudjam értetni magam a helyi lakosokkal. Szerencsére könnyen tanulok nyelvet, így szívtam magamba a sok információt. 2007 októberében kopogtatott a gólya. Megtudtam, hogy egy parányi élet fejlődik a pocakomban. Hihetetlen jó érzés volt. Aztán jött egy-két átaggódott este, nap, hét is. Merthogy elkezdtem vérezgetni. És a svédek nem vizsgálgatnak szíre-szóra. Kicsit dühöngtem is magamban, hogy őket ez ennyire nem érdekli...de nem. És nem azért, mert külföldi vagyok számukra, hanem azért, mert ők természetesnek veszik, ha a 12. hét előtt elmegy a baba. Na kössz...és ne aggógjam halálra magam. Próbáltam első babás anyukaként a neten olvasottakra, hallottakra összpontosítani, sokat pihenni, feküdni. De azért az iskolába eljártam. Januártól át is kerültem a haladó csoportba., és májusig, a szülés előtt még azt az osztályt is kijártam. Majd jöhetett a babakelengye beszerzése, a szoba rendezgetése, csupa örömteli dolgok. Anyu kijött segíteni nekünk, hogy a baba érkezésével csak rá tudjunk koncentrálni, és ne a házimunkával kelljen foglalatoskodni. 2008.07.07-én napvilágot látott első kislányunk, aki a Laura Alice nevet kapta. Örömteli napok következtek. Ismerkedés az új családtaggal. Arra nagyon figyel a Svéd állam, hogy ebben apukának is része lehessen. A szüléstől számított 10 napig itthon lehetett velünk, és részese lehetett ennek az első, csodálatos időszaknak.