Mindig is gondolkodtam rajta, hogy mi lenne ha elkezdenék írni egy blogot! Naplót írogatok elég régóta, de csakis magamnak írtam. :) Most mégis úgy határoztam, hogy idén, a 2011-es év kezdetén elkezdek írni. Lehet, hogy nem lesz minden nap bejegyzés, vagy nem lesz minden nap érdekes amit írok, de ezt is inkább magamnak, családomnak írom, valamint barátoknak, akiket érdekelhet, hogy mi van velünk itt a messzi Svédországban.
Én mindig is fázós emberke voltam, aki még tanulni is inkább a cserépkályha zugába ültem be a téli délutánokon. Szóval úgy gondoltam, mint ahogy az Afrika című nótában is van, hogy "Szóba se jöhet Skandinávia....csak a jó meleg Afrika.." :) Az élet mégis felülírta ezt a kijelentésemet! A férjem ugyanis 2007 márciusában itt kapott kedvező állásajánlatot. Ki is jött az interjúra. Akkor még egyedül. De már az interjú délutánján telefonált is, hogy kezében van a szerződés, és május 2.-ával meg is kell kezdenie munkáját itt Svédországban. Izgalommal, és sok-sok pakolással telt az elkövetkező egy hónap. Szerencsére úgy jöttünk ki, hogy már egy lakást kibérelt nekünk a főnöke, így volt hova jönnünk. Április 30-án, otthagyva szeretett kis falunkat, házikónkat, repülőre ültünk, és nekivágtunk Skandináviának. 2 bőrönddel érkeztünk egy üres lakásba. Se bútor, se ágy, se semmi, csak az üres, csupasz falak. De azért mivel főzni kell valamiben, enni kell valamiből, és aludni kell valahol, történetesen takarózni sem árt valamivel, így némi kölcsön pénzből (egy már az interjú alatt megismert magyar srác segített ki minket), beszabadultunk az IKEA-ba, és vettünk egy pár legszükségesebb dolgot. 4 tányér, 4 kanál, 4 villa, 4 kés, 2 lábas. Mivel ágyra nem volt pénzünk, így a JYSK-be is beszabadultunk, és szert tettünk egy felfújható gumiágyra és két hálózsákra is. Így kezdtük meg a mi kis életünket Svédországban immáron lassan 4 évvel ezelőtt.
Én mindig is fázós emberke voltam, aki még tanulni is inkább a cserépkályha zugába ültem be a téli délutánokon. Szóval úgy gondoltam, mint ahogy az Afrika című nótában is van, hogy "Szóba se jöhet Skandinávia....csak a jó meleg Afrika.." :) Az élet mégis felülírta ezt a kijelentésemet! A férjem ugyanis 2007 márciusában itt kapott kedvező állásajánlatot. Ki is jött az interjúra. Akkor még egyedül. De már az interjú délutánján telefonált is, hogy kezében van a szerződés, és május 2.-ával meg is kell kezdenie munkáját itt Svédországban. Izgalommal, és sok-sok pakolással telt az elkövetkező egy hónap. Szerencsére úgy jöttünk ki, hogy már egy lakást kibérelt nekünk a főnöke, így volt hova jönnünk. Április 30-án, otthagyva szeretett kis falunkat, házikónkat, repülőre ültünk, és nekivágtunk Skandináviának. 2 bőrönddel érkeztünk egy üres lakásba. Se bútor, se ágy, se semmi, csak az üres, csupasz falak. De azért mivel főzni kell valamiben, enni kell valamiből, és aludni kell valahol, történetesen takarózni sem árt valamivel, így némi kölcsön pénzből (egy már az interjú alatt megismert magyar srác segített ki minket), beszabadultunk az IKEA-ba, és vettünk egy pár legszükségesebb dolgot. 4 tányér, 4 kanál, 4 villa, 4 kés, 2 lábas. Mivel ágyra nem volt pénzünk, így a JYSK-be is beszabadultunk, és szert tettünk egy felfújható gumiágyra és két hálózsákra is. Így kezdtük meg a mi kis életünket Svédországban immáron lassan 4 évvel ezelőtt.
:)
VálaszTörlés