Vendégvárás, mert szeretem

Imádok vendégeket fogadni, erre készülődni. Mert szinte lételemem a főzés, sütés. Így már otthonról, Magyarországról megszerveztem az első itthon töltött hétvégénk programját. Szombaton ugyan nem jött senki, és egész nap csak itthon voltunk, de hát az egy olyan punnyadós napra sikeredett. Eleve 9-kor keltek a gyerekek is, így mi is. Aztán ugye emiatt Szaminak borult a nap hátralevő része, a megszokott kis rutinja, de valahogy csak kibírtuk estig. :) Az eső esett egész éjjel, így minden lucskos, sáros, kedve sincs kimenni az embernek. Délelőtt készítettem lecsós szeletet, amiből később jóízűen beebédeltünk. És közben játszottunk a gyerekekkel. Hol főzöcskézés volt a program - hihetetlen mennyire imád "főzni" Lizy, úgy látszik az anyjára ütött. :) Hol gyurmáztunk, hol egyszerűen csak feküdtünk a földön, építőztünk, vagy mesét olvastunk. Délután szerencsére egy időben alszanak a csajok, így a szülőknek is jut némi idő kikapcsolódásra, pihenésre, regenerálódásra. Vagy épp az anyukának jelen esetben hajfestésre. Igencsak rám fért már eme tevékenység, mert lassan megijedek, hogy egyre több ősz hajszálat vélek felfedezni lenövő hajam tövében. Hiába, mi is csak öregszünk. Mire kész volt, gyerekek is úgy döntöttek kialudták magukat. Újra kezdődött a bunyózás, kacagás, mese nézés. Negyed 5-kor kaptam észbe, hogy én bizony előre meg akartam főzni holnapra a vendégvárásra az újházi tyúkhús levest. Sebaj, ma se fekszünk korán. Mert hogy azt nagy fazék hideg vízzel kell odatenni, de mindössze villany 2-es fokozaton "gyöngyöztetni", hogy még véletlen se forrjon. 10-re meg is puhult a tyúkocska húsa, így mehetett a tyúk a tepsibe, ami holnap töltésre és sütésre vár. Majd átszűrtem az aranyló levet, és mehettek bele az zöldségek. Marad a kettes fokozat, várom, hogy főljenek. Ati nem győzött a lábast "kerülgetve" egy -egy kanálnyit megkóstolni, annyira jónak vélte az illatát. Persze az íze is meggyőzte. :) De végre fél 12-re készen is lett a finom tyúkhús leves. Végre bedőlhettem az ágyba. Reggel viszont, hogy ne ismétlődjön meg a 9 órai kelés, órát kellett húzni. Hisz a vendégek 10 körül érkeznek. De milyen jól esett reggel, hogy nem kell semmivel kapkodni, mert már eléggé elő van készítve minden. Így még egy gyors sütemény sütés is belefért a reggelembe, ami a nutellával és marcipánnal töltött muffin nevet kapta. Majd egy finom kis májkrémmel, cukkinivel dúsított töltelékkel kibéleltem a tyúkocska pocakját, körberaktam zöldségekkel, és mehetett is illatozni és pirulni a sütőbe. Közben kisebbik szívem csücske hangot adott annak, hogy ő bizony már megenné a napi gyümölcs adagját, így ezt a "feladatot" is véghezvittük. Nem sokkal 10 után a vendégeink is megérkeztek. Kedves, magyar baráti család. Szintén két kiscsajszival. A gyerekek belevetették magukat a tengernyi játék közé, szó szerint, mert szinte az összes játék ki volt már pakolva a szőnyegre, ami csak létezik.
Mi felnőttek meg egy jót tudtunk beszélgetni, miközben egy-egy terelgető szót vagy intést kellett nagyobbik csemetéink felé intézni, hogy ugyan már ne a kicsik (barátnőmk egy évese és mi fél évesünk) hátán lovagoljanak, ha négykézláb állnak, ne húzzák ki poénból az egyik kezüket maguk alól. :) Hát már csak ilyenek a 2,5 évesek. Mindezt csupa testvéri szeretetből.
Az ebéd nagy sikert aratott mindenkinél! Majdnem minden elfogyott. Annak a csekély kis maradéknak meg még örültem is, hogy hétfőn, azaz ma, az ovikezdés (újra kezdés a hosszú szünidő után) napján nem a főzéssel kell bajlódnom. Bár így is jutott program mára is, szóval nem unatkoztunk, de majd ezt elmesélem máskor! :)